Üldözési mánia a NER-ben: titkosszolgálati logikával gyártják az új ellenségképeket

„A barátaimnak mindent, az ellenségeimnek törvényt” – szól a cinikus mondás, melyet a néhai venezuelai diktátornak, Hugo Cháveznek tulajdonítanak. A rövid, de beszédes szentencia tökéletesen megvilágítja azt a politikai gyakorlatot, amely az autoriter vezetők sajátja: a joguralom leple alatt működtetett hatalomgyakorlást, ahol az igazságszolgáltatás gyakorta válik eszközévé a politikai leszámolásnak. Az efféle rendszerekben a jogot nem egyenlően, hanem szelektíven alkalmazzák, többek között a lojalitás jutalmazására, vagy épp az ellenállás megtörésére.

A jog bunkósbotként történő használata természetesen nem új keletű jelenség, ám a posztmodern autoriter rendszerek kifinomultabban alkalmazzák azt, mint az egykori totalitárius rendszerek. Míg a klasszikus diktatúrákra az állandó információs hadviselés és a nyílt elnyomás volt jellemző, a mai autokráciák inkább körmönfont jogi eszközökkel igyekeznek a társadalmat és a politikai folyamatokat uralni – ezáltal hatékonyabban fenntartható a demokratikus látszat, ami lényegi eleme ezeknek a berendezkedéseknek.

Narratívaháború a NER árnyékában

Ez a fajta hatalomgyakorlás nem csupán a demokratikus külsőségek fenntartását szolgálja, hanem nagymértékben hozzájárul a hatalom által épített narratívák megerősítéséhez és a politikai napirend uralásához is. A posztmodern autokráciák ugyanis kommunikációs zajt és alternatív „valóságokat” hoznak létre, melyek relativizálják az igazságot, és aláássák az objektív valóságot – ezzel teszik a közvéleményt bizonytalanná és irányíthatóvá.