„A fiatalok, a szülők és a pedagógusok megértették azt az üzenetet, hogy ezekre a területekre érdemes jelentkezni” – ezt a következtetést vonta le Horváth Zita felsőoktatási helyettes államtitkár a 2018-as ponthatárhúzás másnapján, miután kiderült: a gazdasági és a műszaki képzések után a pedagógus szakokon kezdhet a legtöbb elsőéves.

A tanárképzés sokadik, 2013-as újraszabása valóban jót tett a szakterület népszerűségének. 2016-ban például a jelentkezők száma a húszezret is meghaladta, több mint 16 ezer diák ráadásul az első helyen jelölte meg valamelyik pedagógus szakot. Az elmúlt két évben valamivel kevesebben felvételiztek ezekre a képzésekre, 2018-ban például 17 800-an, akik közül majdnem 9300-an jutottak be valamelyik pedagógusképző karra. A legnépszerűbb szakpár több mint négyszáz jelentkezővel a testnevelés–gyógytestnevelés volt, ám a „klasszikus” párosításokat – például a magyar–történelmet, az angol–magyart és az angol–történelmet – is több mint háromszázan jelölték meg a jelentkezési lapon, szeptemberben pedig szakonként 140–180 hallgató iratkozhatott be az egyetemekre, főiskolákra.

A 2013-ban végzettek harmada már nem tanár

Bár a kormány sikertörténetről beszél, a szakmai szervezetek időről időre lehűtik a kedélyeket: ennyi jelentkező sem elég ahhoz, hogy megszüntesse a súlyosbodó tanárhiányt. A lemorzsolódás ugyanis jelentős – hívta fel a figyelmet a Nemzeti Pedagóguskar a tanév elején közzétett helyzetértékelésében, amely arra is kitér, hogy nagyon sok a pályaelhagyó. A szervezet adatai szerint a 2013-ban végzett 5800 pedagógus közül minden harmadik – több mint 1900 frissdiplomás – hagyta ott az iskolai munkát az egyetem elvégzését követő öt évben. „A pedagógusok majdnem fele 50 és 65 év között van, az elkövetkező 15 évben legalább hetvenezren érik el a nyugdíjkorhatárt. Az előző években a pedagógusképzésben végzettek mindegyikének a pályán kellene maradnia ahhoz, hogy fedezni lehessen a hiányt” – kalkuláltak.

Bár a természettudományok tanári szakjain sokat javult a helyzet 2013 óta, még mindig ott a legkevesebb a felvételiző és az elsőéves hallgató – pedig azt még a tanárhiányról szóló híradásokat rendre visszautasító Klebelsberg Központ vezetője, az egyébként matematika–fizika szakos tanár Hajnal Gabriella is elismerte, hogy „bőven elférnének még pedagógusok a természettudományi tantárgyak oktatásában”. A fizika–matematika szakpárra a 2018-as általános felvételin 82 diák jelentkezett, közülük azonban csak 29-en kezdhették meg tanulmányaikat tavaly ősszel. Az informatika–matematika tanári szakot 58 felvételiző választotta, és közülük 18 került be a képzésre, míg a kémia–matematika párosítást 13, a biológia–földrajzot pedig 19 hallgató kezdhette el a 2018/2019-es tanévben. Hogy ők az egyetem elvégzése után mind tanárok maradnak, az erősen kétséges. Az informatikát és az idegen nyelveket tanulókra ugyanis a multinacionális cégek számlázását-könyvelését, ügyfélszolgálati, informatikai feladatait végző szolgáltatóközpontok és az informatikushiánnyal küzdő vállalatok is vadásznak, a tanárinál jóval magasabb fizetést kínálva.

A 2013-as átalakítás kevésnek bizonyult

A pályakezdő pedagógusok bérével nem nehéz versenyezni. Az életpályamodell alapján a „gyakornok” kategóriába sorolt pályakezdők évekig csak az illetményalapot kapják meg, amely mesterszakos végzettséggel bruttó 203 ezer forint. Nem véletlen, hogy a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája (HÖOK) azt javasolja, az egyetemisták szakmai gyakorlatát is vegyék figyelembe, amikor a tanárok „ledolgozott” éveivel kalkulálnak, így a pályakezdők egy évvel hamarabb léphetnének tovább a valamivel magasabb fizetéssel járó „pedagógus 1” kategóriába.

A hallgatói szervezet szerint a tanárképzésre egyébként is ráfér az átalakítás – és ezzel alighanem az oktatási államtitkárság is egyetért. Már 2017-ben szó volt arról, hogy az új Nemzeti alaptanterv kidolgozásával párhuzamosan a tanárképzést és -továbbképzést is újraszabnák, a felsőoktatási helyettes államtitkár néhány hónapja pedig arról beszélt, látják a tanárképzés „erősségeit és hiányosságait is”.

A HÖOK többek között azt javasolja, tegyék kötelezővé a konfliktuskezelésről, a kommunikációs módszerekről szóló és a logopédiai ismereteket nyújtó tréningeket, a szakmódszertani képzésben több legyen a gyakorlat, a félévente 125–375 ezer forintos Klebelsberg-ösztöndíjra pedig ne kizárólag a leendő tanárok és gyógypedagógusok, hanem a tanító, konduktor és óvodapedagógus szakosok is pályázhassanak.

Változtatni kellene a tanárszakok sokat kritizált alkalmassági vizsgáján is, a HÖOK szerint ugyanis egy motivációs levél és egy negyedórás szakmai beszélgetés alapján nem lehet kiszűrni a tanári pályára alkalmatlan diákokat. Az adatok mindenesetre ezt mutatják. Az elmúlt hat felvételi szezonban a jelentkezőknek mindössze egy százalékát utasították el az egyetemek, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen például mindössze tizennyolc, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen tizenhárom jelentkezőnek mondtak nemet az alkalmassági vizsgán.

Szigorítás vagy enyhítés?

A HÖOK szerint meg kell vizsgálni azt is, érdemes lenne-e a képzés végén kötelezővé tenni a pályaérettségi vizsgálatot, amellyel azt tesztelnék, megszerezték-e a hallgatók a tanári munkához szükséges pedagógiai-pszichológiai készségeket. Ha kiderülne, hogy egy végzős nem felel meg a feltételeknek, a diplomáját megkapná ugyan, de az újabb vizsgálatig nem dolgozhatna pedagógusként.

Az szinte borítékolható, hogy erre az ötletre nem bólintana rá a minisztérium, az ugyanis tovább súlyosbíthatná az egyre több településen érzékelhető tanárhiányt. Az elmúlt években is inkább puhítottak a szabályokon. Egy korábbi döntéssel például megkönnyítették azoknak a dolgát, akik pedagógusként szeretnének elhelyezkedni: 2017-ben indultak el az első „rövid ciklusú”, vagyis két, négy és öt féléves, diplomásoknak szóló tanári mesterszakok. A képzés hossza a jelentkező végzettségétől függ: egy magyar szakos bölcsész például egy év alatt megszerezheti a magyartanári oklevelet, ahogy egy általános iskolai biológiatanár is ugyanennyi idő után kaphatja meg a középiskolai biológiatanári képesítést. Egy tanító általános iskolai szaktanárként négy félév, középiskolában öt félév elvégzése után taníthat, míg azok a tanárok, akik újabb tantárggyal szeretnék kiegészíteni meglévő pedagógiai végzettségüket, a kétéves mesterszakot választhatják.

Az új típusú mesterszakok felvételi adatai lassan az osztatlan tanárszakokéval vetekszenek, például a két, négy és öt féléves angoltanári mesterképzésre összesen 140-en kerültek be a 2018-as felvételin, a matematikatanári végzettség megszerzésének 99-en, a magyartanárinak 116-an futottak neki. A reáltárgyakból persze kevesebben szereznének tanári mesterdiplomát: fizikából 23-an, kémiából 40-en kezdhették el a képzést, míg az informatikatanári szakra összesen 59 diplomás iratkozhatott be szeptemberben.