Ez így teljes csőd. Persze, lehet villogni vele, hogy felküldtek vidékről két ügyintézőt kisegíteni, csakhogy közben az itteniek közül hárman mondtak fel az elmúlt egy héten, mert egyszerűen nem bírják. Nézzen csak körül!

– mutat körbe a feldúlt ügyintéző a nagy forgalmú, dél-pesti kormányablak várótermében, ahol szerda este fél hatkor nemhogy ülő-, de állóhelyet sem igazán lehet találni a bent tolongó legalább nyolcvan-száz, az arckifejezések és az elcsípett beszélgetésfoszlányok alapján türelmük határán álló várakozótól. A középkorú hivatalnokot faggatnunk sem kell a körülményekről, együttérző pillantásunk láttán magától kezd ömleni belőle a panasz, pár mondat után pedig az is kiderül, hogy ő maga is egy vidéki járás kormányablakából érkezett. Felnevet a kérdésen, hogy akkor ezek szerint ő is azok közé a kisegítők közé tartozik, akik a Miniszterelnökség vezetőjének korábbi állítása szerint önkéntesen, pluszpénzért vállalták, hogy feljönnek a fővárosba.

 Aha, önkéntesen. Önkéntesen kiválaszthattam, hogy melyik héten tudom megoldani, hogy feljöjjek

– magyarázza két kattintás és nyomtatás között a nő, aki – miután kiderül, hogy cikket is tervezünk írni a helyzetről, megkér: nemhogy a nevét, de még azt se írjuk le, hogy melyik vidéki településről jött, mert „nem akarja, hogy baja legyen”. 

A nagyvárosi kormányablakban dolgozó ügyintéző állítása szerint először viccnek gondolta, amikor arról olvasott, hogy a közszolgálatért felelős államtitkár vidékről átvezényelt dolgozókkal enyhítenék a drámai mértékű budapesti létszámhiányt (ennek okairól ebben a cikkünkben írtunk részletesen), de két nappal később már elé is állt a főnöke és közölte, hogy „menni kell és kész”.

A kirendeltség dolgozóinak állítása szerint nem volt választásuk, hogy szeretnének-e részt venni a „mentesítésben”, mindenkinek el kellett vállalnia legalább egy hetet. Az egészhez annyiban kaptak szabad kezet, hogy maguk közt készíthették el a beosztást, hogy ki mikor tudja például otthagyni a családját.

Amikor arról kérdezzük, hogy legalább megéri-e a helyettesítés, és kellően magas összeget kapnak-e a több száz kilométeres utazásért, a család és az otthoni komfort hiányáért cserébe, a nő megint csak nevetni kezd: a „kisegítő műszakot” úgy kellett elvinniük, hogy senki nem tudta megmondani, mikor és egyáltalán mennyi pénzzel díjazzák majd. Ugyanezt mondta a hvg.hu-nak egy másik településről átvezényelt ügyintéző is, akit kollégáival együtt szintén köteleztek rá, hogy  jelentkezzen "önkéntesnek".

A nő bevallása szerint örül, hogy csak egy hétre jött, mert ugyan eredeti, vidéki munkahelyén is "nagy a pörgés" minden nap, de ezt a leterheltséget – vagy, ahogy fogalmazott, őrültek házát – amit itt tapasztalt, nem bírná ki. Tudomása szerint a frissen felmondott kollégák is egészségi okokból távoznak: nem bírják tovább az óriási stresszt, a főnökség és az ügyfelek felől egyszerre érkező nyomást.  

hvg.hu

Az utóbbi egyébként nem csoda: mivel időpontra érkeztünk (öt heti várakozás után), nem kellett sorszámot húznunk, de kíváncsiságból megnyomtuk az ügykörünknek megfelelő gombot az automatán: eszerint este fél hatkor 28 (!) várakozó lett volna előttünk. Mellesleg rejtély, hogy miért adott egyáltalán sorszámot a gép, hiszen a zárásig hátralévő két és fél óra alatt biztosan nem kerültünk volna sorra. A belső nyilvántartásból az ügyintéző kérdésünkre azt is elárulta, hogy a következő – nem időpontra érkezett – ügyfél, akit távozásunk után hívni fog pontosan 3 órája és 28 perce jelentkezett be.

Az ügyintézőhiány miatt ezt az időt sok esetben ráadásul kétszer kell az ügyfeleknek kivárni: személyes példánknál maradva, egy elveszett törzskönyv ügyében régen, ha letelt a kötelező belügyminisztériumi köröztetés és befizette az ügyfél az új törzskönyv kiállítási díját, automatikusan kipostázták az új kártyát. Most viszont nincs ember, aki figyelje a rendszerben a folyamatot, a bejelentés után 3 héttel ismét be kell menni, és akkor indítható csak el maga a kiállítás. Az újabb sorban állást elvileg meg lehetne spórolni az online időpontkéréssel, csakhogy az említett kormányablakba például csak szeptember 29-ére – vagyis két hónappal későbbre – ad fel szabad időpontot a rendszer, és az egy kerülettel kijjebbi, illetve beljebb található kormányablakba is csak ennél egy héttel korábbra.  

Ugyanezt az ügyet három, találomra kiválasztott vidéki nagyváros kormányablakában akár már jövő héten elintézhetnénk, így a Miniszterelnökségnek legalább az a megállapítása helytálló, hogy Budapesten van a legnagyobb probléma. A vidékről felvezényelt ügyintéző és az ugyanonnan érkezett kollégája ugyanakkor egybehangzóan azt mondta: otthonmaradt munkatársaik is kezdenek besokallni, mert két ember hiányát már durván megérzi még egy kisebb forgalmú kormányablak is.

A nő egyébként szerencsésnek mondja magát, hogy csak ezen a héten érkezett, amikor a vidékről jött dolgozókat már egységesen a Körszállóban helyezik el. A két hete felvezényelt, még kollégiumban elszállásolt kollégái ugyanis olyan szobákról és állapotokról küldtek neki képeket, ahová a saját egyetemista gyerekét sem engedte volna be.

Fülöp Máté

A vidéki munkatársak másik része eleve csak úgy tudta vállalni a budapesti a munkát, ha minden nap hazamegy, a Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezetének (MKKSZ) elnöke szerint vannak hivatalnokok, akik emiatt 4 órát töltenek utazással naponta.  

Boros Péterné szerint világosan látszik, hogy ez hosszú távon nem lesz tartható, és az egy hónapja életbe lépett válságintézkedések – a vidékről jött kisegítők mellett a kormányablakok nyitva tartásának rövidítése – nem oldották meg az összeomlásközeli helyzetet. Ahogyan nem oldja azt meg szerinte a kormány nemrég belengetett újabb terve sem, hogy visszafoglalkoztatott nyugdíjasokkal pótolják a hiányzó embereket.

Pótmegoldások helyett tisztességes munkáltatói hozzáállás kellene: megfelelő keresetnövekedéssel, a márciusi jogviszonyváltással elvett alapszabadságok visszaadásával lehetne vonzóbbá tenni a munkakört és tartósan rendezni a helyzetet – vélte a szakszervezet elnöke.  

A Miniszterelnökséget vezető Gulyás Gergely egy júniusi Kormányinfón elismerte, hogy nagyságrendileg hatszáz kormánytisztviselő hiányzik a fővárosi kormányhivatalokból, a helyzet állítása szerint jövő januártól javulhat majd érdemben, amikortól több ügycsoportot elvesznek majd a kormányhivataloktól, a megmaradókhoz pedig állítása szerint a jelenlegi létszám is elegendő lesz.

A budapesti helyzetet nagyban javíthatná, ha működne a belváros két nagy forgalmú, de nyár eleje óta zárva tartó kormányablaka: a Nyugati és Keleti pályaudvaron lévő kirendeltségeket júniusban hivatalosan karbantartási munkálatokra hivatkozva zártak be, valójában pedig azért, mert nem a műemléki védettségű épületekben lévő helyiségekbe eredetileg nem szereltek klíma-, illetve szellőztető berendezést, a nyár eleji forróságban enélkül pedig tarthatatlan lett a helyzet.

A két pályaudvari kirendeltség a MÁV ZRt hvg.hu-nak küldött tájékoztatása szerint augusztus végén nyithat ki újra: az épületgépészeti felülvizsgálat mellett a Keletiben „a huzathatás megszüntetése érdekében” a nyílászárókat is le kell szigetelni, mert abból meg télen volt, illetve lenne újra probléma.