A 2019-es EP-választások kapcsán hatalmasra nyílt a korábban is feszegetett kérdés: mit kezdjünk a közvélemény-kutatások ellentmondó számaival? E cikknek véletlenül sem célja, aláhúzom újfent, nem célja igazságot tenni e kérdésben. Leírom harmadjára is, hogy biztosan átmenjen: sem azt, hogy en bloc higgyünk-e, sem azt, hogy speciálisan melyik cégnek higgyünk, nem akarom megmondani.

Az viszont tény, hogy a választás napjának úgy futottunk neki, hogy a legutolsóként közölt számokat sem láttuk visszatükröződni a polgárok tényleges voksaiban. A napközbeni buzdítások, miszerint ne arra szavazz, akire szeretnél, mert e mérések szerint neki nincs esélye, hanem szavazz át a mi emberünkre, jellemzően olyan kutatásokon alapultak, melyeket e buzdítók pártja rendelt. És jé, pont azt mutatták, ami számukra taktikailag megfelelő volt – csak épp a végeredmény másként festett. Teljesen új viszonyt kell kialakítanunk a kutatásokhoz, ha az már elegendő elvárás, amit most utólag emlegetnek, hogy „azért a Fideszt elég jól eltaláltuk”. Szintén fontos változást hoz, ha a közölt számok és a végeredmény közti eltérés magyarázataként mostantól az is elég, hogy „sokan az utolsó pillanatban dönthettek”. Ha a szavazás előtti pillanatokban, már egyfajta „vakfolton” felére csökkenhet vagy duplájára nőhet egy párt tábora, akkor bizony minden kutatáshoz hozzá kéne tenni ezt az információt. Így: a Momentum mérésünk szerint a küszöb környékén van, de lehet az is, hogy tíz százalékon. Az MSZP-P-nek esélye van kettő-három képviselőre, de lehet, hogy csak egy lesz. Az LMP 5% fölé, vagy a kétfarkúak alá kerül.

Talán leírom negyedszer is, hogy világos legyen, nem az a célom, hogy annak felelősét keressem, miként lehetett „biztos” e megszólalók szerint, hogy Ujhelyi István és Szanyi Tibor már bejutott, és innentől minden szavazat az MSZP-P listáján egyenesen Jávor Benedekre megy. Sőt, szerintem örömteli, hogy utóbbi politikus immár, felszabadulva a képviselői bürokratikus terhek alól, teljes erejével koncentrálhat pártja építésére. A Párbeszéd az összefogási kampány mellékhatásaként visszaszerezte egyik legjobb politikusát. Másfelől az is örömteli, hogy idén tavasszal végre kaphattunk egy releváns visszajelzést arról, hogy az előző választói akaratnyilvánítás, a 2018-as országgyűlési választás óta eltelt időben mennyire voltak pontosak a pártok támogatottságát jellemző kutatások.

A fő gondom az, hogy 2022-ig ilyen visszajelzésünk már nem lesz. Listás, országos szavazásra addig nem lesz mód. Az önkormányzati választás a sokféle összefogások okán sem használható az egyes pártok táborának leírására. Karácsony Gergely főpolgármester-jelölti, kampánytól függően várható két-háromszázezer szavazatát nem fogjuk kizárólag az általa elnökölt Párbeszéd táboraként azonosítani. Az a feltételezésünk, hogy ebből valamilyen, kisebb méretű részt talán a P-szavazóktól különböző, más ellenzéki erők is hozhatnak. A közös jelöltállítást ügyesen menedzselő MSZP jelöltjei szintén kapnak majd például momentumos voksokat is (kivéve Csepel), Erzsébetvárosban pedig eldönthetetlen lesz, hogy Niedermüller Péter vagy Moldován László szavazatait véssük-e fel az LMP-nek. Egyikük most lépett ki onnan, de idáig fővárosi elnök volt és az összefogási főtárgyalójuk, a másik meg sose volt LMP-s, sőt, ő DK-s, de összefogós, tehát LMP-s jelölt is. Aztán: ha Baranyi Krisztina megérdemelt revansot vesz a korrupt parkolási összefogáson, és megnyeri Ferencvárost, az melyik párt sikere? Tucatnyi kacifántos példát tudok hozni arra, miért nem lehet az egyes jelöltek sikerét vagy kudarcát egyértelműen a pártok egyikének számlájára írni.

Az idei EP-választás után jön három év, amikor becsszóra el kellene hinnünk, hogy a közvélemény-kutatások pontosak. Ötödjére is elmondom, e cikkben nem azt állítom, hogy a közölt számok egy részét a kutatást megrendelő pártok kedvéért készakarva hamisítják, más számok pedig a kutatás hibája okán nem találkoznak a valósággal. Ezt beszéljék meg a Honttal, örömmel áll bele a vitába. Én annyit állítok, hogy három teljes éven keresztül semmilyen korrekciós elem nem lesz, ami a kutatások végeredményét a valóságnak megfeleltesse. A fővárosi szocialista vezetőket is idézhetném, akik anno a főpolgármesteri előválasztás kapcsán gyakran elmondták, hogy ugyan, kérem, egy ezerfős kutatás, ugyan kérem, mi az, inkább ötvenezer ember véleménye, az a valami.

Hát tavasz óta csak ilyen ugyankéremek adódnak, három éven át.

Most pedig gondoljunk bele egy pillanatra abba, ha tavaszra megvalósult volna a polgárok akaratának meggyilkolása, a demokrácia szégyenletes megcsúfolása, és zsarolással, erővel beverték volna egy közös EP-listára az ellenzéki pártokat… azok, akiknek egyébként pont nem kell összefogás, mert simán leszavaztak az MSZP-P listájára! Mi lett volna e kierőszakolt közös listán a helyek elosztásának a logikája? A megismert tervek alapján a pártok 2018-as országgyűlési eredményeit kombinálták volna az aktuális közvélemény-kutatási számokkal. Ami totálisan ütötte volna a demokrata szavazók valódi akaratát! Van-e fideszesebb, zsarnokibb tempó, mint erőszakkal kicsavarni a kezekből a szavazatot, és „majd én azt jobban tudom!” felkiáltással odaadni egy másik pártnak? Mutatom, mit jelentett volna ez.

Fentiek alapján a megállapodás két szocialista és egy párbeszédes befutó hellyel számolt volna, hisz egyes intézetek még 13%-ra is tették az MSZP-t a választás előtt, és ott eleve volt három létező (Ujhelyi, Szanyi, Jávor) mandátum. Ehhez képest a Párbeszéddel felálló „mi összefogtunk / egyetlen közös lista” 6,6%-ot ért el, három helyett egy mandátummal. A Jobbiknak a szavazók szintén csak egyetlen helyet adtak, miközben az előzetes osztozkodásban minimum kettő, de akár az MSZP-P-vel azonos mennyiségű, három befutó hely se lett volna kizárt. A DK esetében viszont csak a két EP-hely megtartását indokolták volna az előzetesen közölt, túl alacsony prognózisok. Most kérem, különösen figyeljenek Gyurcsány Ferenc pártjának szavazói: önöktől egy közös lista a valódi, kiérdemelt mandátumaik felét elvette volna! Önöknek, kedves DK-sok, a magyar ellenzéki polgárok négy helyet adtak az EP-ben, míg az összefogósdi csak ennek a felét szánta volna. Úgy, hogy mindeközben a 2019-es EP-választás egyik nagy „találmánya” Dobrev Klára volt. Az egyik legmarkánsabb, és teljesítménye alapján a legsikeresebb ellenzéki listavezető. De megkapta volna ezt a posztot egy közös lista esetén is? Belement volna Gyurcsány Ferenc párttársának és feleségének listavezető posztjába a Jobbik és az LMP is? Kötve hiszem, sajnos.

Apropó, LMP! Ha évtizedes történelme során először beült volna a párt egy közös listára, azért legalább egy befutó helyet elkér. Lett is volna magyarázat: Vágó Gábor régi, ismert arc, hagyományos politikus, de civil oknyomozó is, akinek sikeres átláthatósági biztosi tapasztalata van Zuglóból, zöld is, globalizáció-kritikus is, megérdemli a befutó helyet.

És nézzük csak, hopp, már elkelt kilenc hely. Ami eleve eggyel több, mint amennyit végül valójában kaptak az ellenzéki pártok! Ehhez képest, és most pedig te figyelj, Momentum, volt itt egy párt, ami közel tíz százalékot szerzett. Igen, a ti tíz százalékotok az összefogósdiban egy beszámítatlan semmi. Egyetlen, billegőnek sem mondható alsó priccs. Az összefogósdi úgy ette volna meg Cseh Katalin és Donáth Anna kutya kemény munkával megszerzett mandátumait, hogy kimódolt terv alapján konkrétan megöli magát a Momentumot is. Ha közös lista lett volna, e párt ma már nem is létezne. Srácok, pont akkor gyilkoltak volna meg titeket, megelőzésképp, amikor már minden tizedik biztos szavazó momentumos volt! Pláne, hogy ez a 10% a külön listátokra ment, és régi tapasztalatunk, hogy minél markánsabb egy párt, márpedig a Momentum eredetileg nagyon is kontúros, annál kisebb arányban tudja bevinni a szavazóit egy csalamádé összefogásba. Tóth Csabát, egykori kollégámat idézve: „ha valamit megtanultam a magyar politikát elemezve az utóbbi években, az az, hogy ha valaki csak az összefogásra építi a politikáját, az hosszú távon nem vezet sikerhez”.

A kutatások számai alapján végzett, előzetes listaboronálások következménye, hogy az azt alkotó pártok valódi támogatottsága nem derülhet ki. Hatodjára is elmondom: nekem nincs olyan információm, ami alapján kijelenthetném, hogy egyes kutatási számokat nem mérnek, hanem diktálnak. Annyit állítok, hogy akinek e számok kedveznek, az az összefogósdit erőltetve eltitkolhatja, hogy valójában hány szavazója van, versenytársait pedig a start előtt elkaszálhatja. Márpedig egészen 2022 tavaszáig csak ilyen támpontjaink lesznek a pártok sikerét, támogatottságát illetően. Jön három év, amikor becsszóra el kellene hinnünk, hogy a kutatások hipotézise, miszerint „ha most vasárnap lennének a választások”, valós pillanatképet ad.

Ezért van egy radikális megoldási javaslatom: döntsenek most! Minden politikus, aki szerint „az emberek” összefogást akarnak, üljön fel Karácsony Gergely mögé! Most! Minden párt, amelynek vezetése nem tudja kijelenteni, hogy 2022-ben saját listán, saját nevével indul; minden párt, amely szerint az is elképzelhető, hogy valami „civilek és köztiszteletben álló közszereplők és érdekképviseleti szervezetek meg persze az összefogás iránt elkötelezett demokratikus erők jobbról és balról” löttyében feloldódva indulnak 2022-ben, ezek mind-mind szüntessék meg magukat holnap. Jogutódlással most olvadjanak be a Mi Összefogtunk Egyetlen Közös Lista Pártba. Elnöke legyen Karácsony Gergely, akinek mindegy, hogy húzza vagy húzza. Ne riszáljanak, ne a fent jellemzett kutatási eredmények változásában bízva, pláne azokat bunkósbotként forgatva próbálják saját virtuális pozíciójukat javítani a 2022-es összefogásban! Ha össze akarnak fogni, akkor ne bohóckodjanak ezzel még évekig! Közös párt, most, csókolom.

Akik viszont megértik, hogy „az emberek” nem akarnak közös listás összefogósdit, megismétlem az erre vadászó kommentelők kedvéért, hogy kizárólag LISTÁRÓL beszélek, szóval akik megértik, hogy a DK 16%-át és a Momentum 10%-át kifejezetten a külön listára adták le, azok szintén jelentsék ki, hogy nem a kutatások alapján döntik el a 2022-es összefogás kérdését. Fent már bemutattam, mi lett volna ebből idén. Aki nem akarja a saját pártját megszüntetni, az ne szórakozzon ezzel, ne lebegtesse a közös listát. Mondja ki, hogy nem megy be ilyenre. Ha pedig mindenki beáll Karácsony Gergely mögé, aki egy közös listát akar, és deklarálja mindenki más, aki nem akar közös listás összefogósdit, hogy ezen a szándékán a kutatások közlései alapján sem változtat, akkor megszűnik fegyverként működni a „mérés”. Akkor többé senkit nem lehet ezzel zsarolni. Na, és onnantól én mondom majd a leghangosabban, hogy higgyük el a kutatásokat, becsszóra.