Ursula von der Leyen csapatot hirdetett, és érezhetően odafigyelt arra, hogy minden nemzeti kormány elégedett legyen a feladatkiosztással. És ez által motivált legyen a novemberben hivatalba lépő bizottság döntéseinek végrehajtásában.

In die Pflicht nehmen ez a német kifejezés annyit tesz: valakit rávenni arra, hogy a döntéseket magáénak is érezze, osztozzon a felelősségen. Von der Leyen döntései ezt az elvet követik. Ebből Európa akár profitálhat is a következő öt évben. A bizottság mindig is kompromisszumra épülő szervezet volt, ám az utóbbi évek polarizációja után fennállt a veszélye, hogy a politikai küzdelem majd ezt a testületet is megbénítja. Pedig Brüsszelnek egy átalakuló, a korábbinál is versengőbb világrendben kéne képviselnie az európaiak érdekeit.

A kontinens számára az jó hír, hogy von der Leyennek sikerült úgy alakítania a személyes döntéseket, hogy Frans Timmermans és Orbán Viktor egyaránt örüljenek az eredménynek – miközben Emmanuel Macron és Angela Merkel azt érezheti, az akaratuk szerint alakultak a dolgok.

A magyar ellenzékben sokaknak egyáltalán nem tetszik a konfliktusok békés rendezése, hiszen ez által elmaradt a magyar provokációkra adott brüsszeli büntetés. Sőt, Orbán Viktor kifejezetten örülhetett a csapathirdetés után. A magyar kormányfő rutinos a brüsszeli meccsekben. Olyan területet kért el kormánya számára, amelyre esélye is volt. Nem nagyra vágyott, hanem a megvalósíthatóra. És úgy menedzselte a várakozásokat, hogy a megszerezhető konc hatalmas fegyverténynek tűnjön.

Ursula Von der Leyen

AFP / Thierry Roge

Ehhez kellett Orbán tudása

Lássuk be, Orbán felemás lapjaiból kihozta a legtöbbet. A szomszédságpolitika és bővítés feladatköre hangsúlyosnak nem nevezhető. Bár a miniszterelnök azt magyarázza, hogy ezzel magyar felelőse lesz az ukránokkal és az észak-afrikaiakkal való kapcsolattartásnak, csakhogy az uniónak van kvázi külügyminisztere. A kül- és biztonságpolitikai főképviselő a veterán spanyol szociáldemokrata politikus, Joseph Borell lesz. A magyar jelöltnek marad a másodhegedűs szerepe, a Nyugat-Balkán államainak fegyelmezése, valamint a kilátástalan ukrán és török tárgyalási folyamatok odázása.

Az unió jelenlegi stratégiája szerint Szerbia, Albánia és a többi balkán ország 2025 után, a jelenlegi bizottság mandátumának lejártát követően csatlakozhat a klubhoz. Fontos tárgyalások lesznek addig, fontos döntések viszont nem. A magyar külügynek azonban ez is lehetőséget nyújt majd arra, hogy Tiranában, Szarajevóban és Szkopjéban éreztesse: náluk van az uniós kapu kulcsa, Budapesttel kell mindenkinek jóban lennie.

És akkor térjünk át Trócsányi Lászlóra, aki az elemzésből eddig kimaradt. Ő hónapok óta az Európai Parlament baloldali és liberális énekét hallja:

túl korai neked ez a happy end / nem adok időt, hogy kipihend!

Amit a napokban láthatunk, az minden kvalitásos ember sorsa, aki elszegődik Orbán szolgálatába. Tekintélyük ugyanis megszűnik, elillan. Különösen láthatóvá válik ez, ha valakit az európai színpadra jelöl a magyar kormányfő. Ott ugyanis mások a sajtóviszonyok, mint a fiúkórussá összeállt magyar kormánymédiában.

Trócsányi László

MTI / Koszticsák Szilárd

Trócsányit verik Orbán helyett

Orbán magabiztosan állítja úton útfélen Trócsányiról, milyen rátermett ember, aki alkotmánybíró volt, a Velencei Bizottság tagja, jogtudós, ex-nagykövet. Tessék ránézni, hát így néz ki egy barbár? Akkor mégis mi a baj vele? Hát az, amire Orbán az elmúlt években használta. A miniszterelnök azt várta el tőle, hogy még akkor is az Európai Bíróság kvótákról hozott döntése ellen harcoljon, amikor az már egy jogászembertől a szakmai megsemmisülést jelentette. És úgy utasította közigazgatási bíróságok kidolgozására, megvalósítására és kommunikációs megvédésére, hogy az első alkalommal, hogy számára ezek a bíróságok hátrányossá váltak, kidobta azokat a kukába.

A közigazgatási bíróságok kitervelője, az európai jogbiztonság aláásója maga Orbán Viktor. Ő viszont a hatalom logikája miatt nem veszíthetett. Ő meccset nyert. A végrehajtója, Trócsányi kerül most ezért reflektorfénybe, átvilágítják teljes eddigi életét. Jelölése után még azt is előásták róla, hogy ügyvédi irodája a miniszterségével össze nem egyeztethető feladatokat végzett hivatali ideje alatt. A brüsszeli politikai meccs úgy diktálja, hogy minden hibát nagyítsanak sokszorosára. Mint öt éve, amikor Navracsics Tibort ugráltatta az Európai Parlament.

Ha Trócsányi ezeket a heteket átvészeli, akkor várja a fejedelmi megélhetést biztosító, súlytalan munka. A becsületét visszanyerni azonban sokkal nehezebb lesz. Erre is jó példát ad Navracsics, aki tekintélyével fizetett ambíciójáért.

Ha viszont Orbán eredeti jelöltje elbukik az EP-ben, akkor talál majd mást a helyére. Neki ebben a meccsben már nincs kockázat. Sőt, tovább szőheti az ármánykodó baloldalról szóló mesét, amelyben mindig őt akarják elgáncsolni, de sosem sikerül. Miközben Trócsányinak fáj a lába. Orbán pedig nevethet gond feledten.