Németországban fogok élni, kocsiszerelő leszek. Azért akarok Németországba menni, mert ott több pénzt lehet keresni. Sokat kell még tanulnom, megpróbálom majd. A tesóm gyárban fog dolgozni, lehet, azt a szakmát is kitanulom. Lesznek gyerekeim, de ez anyukámmal úgyis meg lesz beszélve

– a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány által végzett internetes felmérésben ezt válaszolta egy 12 éves gyerek arra, milyen jövőt lát maga előtt jelen pillanatban. Őt legalább nem aggasztja az, ami arányaiban a legtöbb 10-17 évest igen, vagyis hogy lesz-e majd munkája. Emiatt a válaszadó gyerekek 44 százaléka szorong, 40 százalékot az éghajlatváltozás aggaszt, 39 százalékuk háború vagy terrortámadás miatt retteg. Mindent egybevetve az arány ennél is rosszabb:

tízből kilenc gyerek szorong valami miatt.

Mutatjuk az összes, számukra aggasztó témát:

Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány

Elmondták azt is, hogyan lehetne jobb: négyből öt gyerek azt mondta, azzal tehetnék jobbá az életét, ha jó minőségű oktatást és álláslehetőségeket biztosítana számukra az állam.

Az iskoláról – pontosabban a tananyagról – elég lesújtó a véleményük: háromból két gyerek azt mondja, sok minden haszontalan, amit az iskolában tanulnak, a gimnazisták nagy része elégedetlen, kínkeservesnek látja a helyzetét. Egy kilencéves kisgyerek arra panaszkodott, hogy az iskola nincs jól megszervezve, sokat ülnek, kevés a sport, de ami még ennél is rosszabb,

kiabálós a tanár.

Egy nagyobb diák azt írta,

a magyar oktatási rendszer borzalmas, 50 százaléka a tananyagnak teljesen felesleges, nem hagynak minket elmélyedni abban, amivel tényleg foglalkozni szeretnénk.

Más szerint

brutálisan magas óraszámok vannak a gimnáziumban, ami mellett csak kimerülésig lehet tenni bármit is. Az elvárás marad, de a teljesítményünk romlik. Nem véletlenül, nincs elég idő pihenni.

"Az ilyen mértékű mentális megterhelést alig-alig bírjuk" – válaszolta egy 15-17 éves tanuló. Kortársa azt írja, amilyen gyatra az informatika és a nyelvoktatás, a magyar diákoknak esélyük sem lesz külföldön.

AFP / Phil Boorman

Se kedvük, se idejük

Minden ötödik gyerek mondta azt, annyira leterhelt, hogy nincs ideje sportolni, zenélni, vagy bármilyen más szabadidős programon részt venni. Többen panaszkodtak a tanáraikra is:

a gyermekjogok ismeretlenek a tanárok számára, megalázóan viselkednek, cinikusak és visszaélések vannak, tisztelet a nagyon kevés kivételnek.

Ha már tisztelet: a diákok 35 százaléka mondta csak azt, hogy szereti a tanárait, és azok is tisztelettel bánnak vele, a gyerekek negyede viszont úgy érezte, nem tisztelik őt eléggé. Nagyon kevés gyerek számára öröm a tanulás, ez, illetve az, hogy mennyire tartják hasznosnak az egészet, összefügg azzal, hogy mennyire figyelnek rájuk a tanárok, vagy mennyire tartják jó helynek az iskolát.

A gyerekek ötöde arra is panaszkodott, nagyon sok a bántalmazás, zaklatás, kiközösítés az iskolájában, legtöbbjüknek nem mondják el, mit tehet, ha bántja őket valaki. Az viszont kiderült, hogyan kezelik az iskolák a tudomásukra jutott eseteket: az általános iskolások jelentős részét megszidják, a nagyobbaknál inkább a szülőnek jelentik a történteket. Vannak törvénytelen megoldások is, mint mikor nem engedik osztálykirándulásra vagy beírnak neki egy egyest.

Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány

A gyerekek azt mondják, az tenné biztonságosabbá számukra az iskolát, ha senkivel sem bánnának csak azért rosszabbul, mert különbözik a többiektől, és ha több olyan felnőtt szakember dolgozna az iskolában, akikhez bizalommal fordulhatnak a problémájukkal, vagyis, az érzelmi biztonság fontosabb számukra, mint a fizikai.

A nagyobb gyerekekkel ugyanannyit beszélgetnek drogokról és alkoholról az iskolában, mint otthon, bár a kutatók által kiragadott válaszok alapján azért nincs benne mindig köszönet. Az egyik diák annyit írt,

volt tavaly is egy csávó, bejött, elmondta, hogy nem jó a drog, meg káros, oszt ennyi.

Más az osztályfőnökkel folytatott beszélgetését emelte ki, aki szintén annyit mondott, ne drogozzanak és ne igyanak. 10-ből 4 diák azt mondta, szüksége van segítségre lelki, mentális vagy alkohollal, droggal, függőséggel kapcsolatos problémája miatt, de csak a felük kért segítséget.

Nagyon sok gyerek szorongó, az iskolapszichológus gyakrabban beszélgethetne a gyerekekkel, hisz mint érintett, tudom, hogy nehéz egy idegenhez odamenni és segítséget kérni. Az én iskolámban nem is tudjuk az iskolapszichológus nevét vagy elérhetőségét

– írta egy diák, hozzátéve, hogy náluk legalább van stresszkezelő csoport, amit egy jó ötletnek tart. Egy lány egészen súlyos problémáról számolt be:

18 év alatt szülői engedély kell, hogy segítséget kapjak. Nem mehettem pszichológushoz, pedig kellett volna, pont a szüleim miatt. Nőgyógyászhoz sem mehettem el, pedig azt hittem, terhes lettem. Nem tudtam senkihez fordulni.

Utánanéztünk: a netes keresés alapján több iskolában beleegyező nyilatkozatot kérnek a szülőtől, hogy a gyereke elmehessen az iskolapszichológushoz, nőgyógyászhoz pedig 14 éves kor alatt kell szülői kíséret.

Képünk illusztráció

Túry Gergely

De mit akar a Soros György?!

A válaszoló gyerekek döntő többsége úgy érzi, a családi döntéseknél figyelembe veszik a véleményét, az iskolában viszont ez már nagyon nincs így, ott csak minden második diák tapasztalja ugyanezt. Helyi vagy országos ügyekbe (oktatás vagy bűnmegelőzés) alig szólhatnak bele, az ország jövőjével kapcsolatos döntések befolyásolására több lehetőséget szeretnének, ez a második legfontosabb kérdés számukra. Az elsőről már beszéltünk, az a jó oktatás.

A válaszolók döntő többségének fontos, hogy képben legyen a legfrissebb információkkal és hírekkel. A tüntetések és a migránskérdés nagyon foglalkoztatja őket, több mint 3 ezer diák írt erről szöveges válaszokat is a kérdőívbe. A gyerekek fele pozitívan viszonyult a menekültekhez, negyedük volt elutasító. Ez jobb arány, mint ami más kutatások alapján a felnőtt lakosságra jellemző.

Volt olyan diák, aki azt írta, korábban olyan iskolába járt, ahol menekült gyerekek is voltak, ott jobb volt a légkör, mint ahova most jár, nem kellett rettegni a tanároktól, vagy attól, hogy diáktársai valamilyen tulajdonsága miatt kigúnyolják.

AFP / Suhp

A kutatás készítői szerint a szöveges válaszokban erőteljesen visszaköszönnek a politikai narratívák is, valamint a médiát tematizáló beszédtémák és kifejezések. Hogy csak egy beszédes példát mutassunk erre:

Szerintem menjenek máshova. Én értem, hogy háború van náluk, én is elmennék ebben a helyzetben. Csak azt nem értem, miért akarja ez a Soros György, hogy idejöjjenek.

A gyerekeket az ENSZ Gyermekjogi Bizottsága jelentéséhez kérdezte meg az alapítvány, a vélemények összegzését augusztus végén küldték el a Bizottságnak, az Emberi Erőforrások Minisztériumának is prezentálták azokat. A jelentés egyik szerzője, Németh Barbara a hvg.hu-nak azt mondta, az Emmiben járt már a diákok négy képviselője – akik főosztályvezetőkkel beszéltek –, a Bizottság képviselőjével pedig október végén találkoznak. Németh szerint fontos, hogy a gyerekjogokról szóló jelentésben a gyerekek véleménye is megjelenjen, ezért készítették a kutatást, amelyet – igazodva az ENSZ Gyerekjogi Bizottságának üteméhez – öt év múlva megismételnek.