Karácsony Gergely sikere és általában az önkormányzati választások eredménye új helyzetet teremtett az országos politizálásban is. Karácsony az országban a  legjelentősebb, közvetlen választás útján megválasztott vezető, kétmillió embert képvisel, nem véletlenül fogalmazott “győzelmi” beszédében Orbán Viktor úgy, hogy “a fővárosiak úgy döntöttek, most valami más következik. Ezt a döntést mi tudomásul vesszük, és csak annyit tudunk mondani, hogy az ország és a Budapesten élő emberek érdekében mi készen állunk az együttműködésre.”

Orbán tehát látszólag békejobbot nyújtott Karácsonynak, bár ez nem az új főpolgármesternek szólt, hanem a budapestieknek, beleértve a jobboldali-konzervatív szavazókat, akik most valamiért vagy otthon maradtak, vagy átszavaztak Karácsonyra (az utolsó felmérések szerint 4 százaléknyian voltak azok a Fidesz-támogatók, akik mégis az ellenzéki kihívót választották).

Amikor 1998 és 2002 között Orbán először került kormányra, Budapest főpolgármestere az SZDSZ-es Demszky Gábor volt. A főváros egyik legintenzívebb időszaka volt ez, a Fidesz és Orbán Viktor azonban megállás nélkül ostorozta a várost és annak vezetését, büntetve annak lakóit is. Karácsony erről egy választások előtti hvg360-interjúban azt mondta, abban a négy évben a Fidesz Budapest-ellenes politikát folytatott, “meg is lett az eredménye, a következő országgyűlési választást elveszítették. Nem lehet kihúzni a gyufát a budapestieknél, nem lehet büntetni a nemzet fővárosát. Sok rosszat el tudok mondani a Fideszről, de az biztos, hogy egy racionális alakulat, nem fogják még egyszer ugyanazt a hibát elkövetni.”

Most viszont békülékenynek tűnik a hangnem.

Azonban a Fidesz nem egy olyan gépezet, ami egész pályás letámadásból visszavenne. Orbán Viktor nem az a focista, aki 5-0 vezetésnél visszaállna védekezni, esélyt adva az ellenfélnek egyenlítésre. Karácsony és az ellenzék most lőtt egy gólt, a kormánypártoknak pedig az a céljuk, a második találatra esély se legyen.

A Fidesz visszavehet tehát a kommunikációjában, stratégiája lényege azonban csak az lehet, hogy előkészítsen egy új kampányfogást. Ha ellenszélben nehezebben megy majd a kormányzás az ellenzék vezette kerületekben és városokban, Orbánék ujjal mutogathatnak majd az önkormányzati győzőkre, lám, ez a következménye annak, ha hatalmat kapnak.

Se a boldog karácsonyt, se a lőrincezés nem elég már

Tavaly áprilisban, a harmadik Fidesz-kétharmad után sokan úgy gondolták, az ellenzék és annak politikája kiüresedett, mondanivaló és jövő nélkül maradtak. Azonban a decemberi-januári tüntetések először a mondanivalót adták vissza az Orbán-ellenes erőknek, majd a pártok és szavazóik az utcákat töltötték meg. Ekkor kezdődött el a tömbösödés, az önkormányzati választás után pedig felvetődhet a kérdés: megtört-e a centrális erőtér, új politikai korszak kezdődik-e?

És noha a válasz távolról sem egyértelműen igen, ám már önmagában az, hogy a kérdés felvetődhet, a parlamenti politizálásba is visszahozhatja az életet.

Eddig az országgyűlési ülések a megafonozásról, a pulpitus lezárásáról, Jakab Péter odaszólásairól (a szemében Orbán annyit ér, mint egy zacskó tészta, lókupecnek is nevezte már a politikus a kormányfőt) maradtak emlékezetesek, most azonban a választási eredmény mindkét féltől új magatartást követel meg. A Fidesznek nyilvánvalóan megvan a kétharmada van, de a mostani eredmény a nem fideszesek lenézéséből is következik, ez pedig elhozhatja annak a politizálásnak a végét, amikor Orbán egy hozzá intézett kérdésre mindössze annyit válaszol:

Boldog karácsonyt.

Az ellenzék részéről pedig innentől kevés az, ha megállás nélkül csak orbánoznak, diktatúrát és Mészáros Lőrincet kiáltanak. Orbánnak az adott pofont október 13-án, hogy az embere mellett ott volt a porondon egy támogatható alternatíva, Karácsony Gergley, az ellenzéki induló mögött pedig felvillantották, hogy milyen lehetne egy Orbán utáni világ. Most a parlamentben folytatódhat ennek bővebb kifejtése.

Óvatosságra int vagy felbőszít a vereség?

Kérdés, hogy a választások bizonyos szintű elvesztése után hogyan reagál a Fidesz. Bár az Index tudni vélte, hogy a választás után a Parlament módosítja majd az Alaptörvényt – különösen, ha Karácsony nyer –, a múlt heti frakcióülés után viszont Kocsis Máté azt mondta, ez nem szerepel az őszi törvényalkotási programban, mert

nincs rá okunk.

Pedig a nagyobb volumenű Alaptörvény-módosítást még tavaly júniusban vetítette előre Orbán Viktor. A másfél év, amennyit a miniszterelnök saccolt akkor az alaptörvény felülvizsgálattal összefüggő munkálatokra, nagyjából valóban most járt le, de hogy hol tart a folyamat, azt nem tudni, mert sem a folyamatot irányító igazságügyi miniszter, sem a tárcája nem árul el erről részleteket. A vártnál szerényebb választási eredmény alapján a logika azonban azt súgja: nem most, nem ilyen felhatalmazással lenne szerencsés nekilátni az átalakításnak.

Az olyan változtatásnak például – hogy csak egyet, és egyébként sokaknak talán nem kiemelkedően fontosnak tűnőt nézzük –, mint a család szentségére, újabban a keresztény szabadságra hivatkozó cizellálás, amelyek a jelenleginél hátrányosabb helyzetbe kényszeríthetik az azonos nemű párokat. Orbán Viktor az ATV korábbi információi szerint egy hónapja Kötcsén is beszélt például arról, hogy az önkormányzati választás után meghirdetendő gyerekvédelmi akciótervnek része lesz egy, az azonos nemű párok általi örökbe fogadását érintő (alaptörvény)módosítás.

Ilyesmire egyhamar azonban aligha készülhet a Fidesz, hiszen épp most bukta el azokat a nagyvárosokat – köztük Budapestet – ahol a másságra nyitottabb választók túlnyomó része él. Ha őket – nemcsak ezen az ülésszakon, hanem akár az elkövetkező két évben bármikor – magára haragítja egy egyébként eleve nagyon keveseket érintő, de annál nagyobb visszhangot kiváltó – szigorítással, akkor 2022-ra nemhogy visszahódítani nem fogja ezeket a településeket, hanem további veszteségekkel kell számolnia. Pedig jó pár pocsék önkormányzati választási eredmény fényében az alapvető politikai célja csak az lehet, hogy ezt a számára elveszni látszó városi réteget valahogy megszólítsa, vagy legalább ne idegenítse még jobban el magától.

Mindeközben persze – a Fidesz eddigi kormányzási stílusából, módszereiből (vö. CEU, MTA) kiindulva – sokan azt találgatják, hogy az október 13-i ellenzéki előretörés után a kormány megkeresi-e majd a módját annak, miként babráljon ki az ellenség kezére került önkormányzatokkal. Erre azonban direkt törvényhozási módszereket aligha talál majd – szelektíven legalábbis aligha hozhat csak egy-egy településnek hátrányos intézkedéseket, ha pedig általános lépésekről dönt, akkor a sajátjait is bünteti, nem beszélve arról, hogy a bosszú politikája újabb tömeget fordíthat ellene.

És még egy ok, amiért e decemberig tartó ülésszakon feltehetően nem lesznek majd nagy politikai vitát és vihart kiváltó új törvények vagy módosítások: még mindig nem dőlt el, hogy az Európai Néppárt visszaveszi-e soraiba a Fideszt (a magyar kormánypárt EPP-tagságát a jogállamisággal kapcsolatos kifogások miatt emlékezetes módon márciusban függesztették fel – a szerk.), és ameddig az anyapárt ebben nem mond A-t vagy B-t, addig a kormány aligha akarhatja újabb lépésekkel kihúzni a gyufát.

Az is érdekes, ami kimaradt

Mindazonáltal a szokatlanul hosszú szünet után hétfőn elkezdődő őszi országgyűlési ülésszakon az, amit tárgyalnak, legalább annyira érdekes, mint amit nem. A héten néhány nemzetközi szerződésen és uniós jogharmonizáláson kívül a Nemzeti Eszközkezelő Programban részt vevők otthonteremtését segítő, valamint egyes hivatali eljárások egyszerűsítésére vonatkozó törvénymódosításokról vitatkoznak, csütörtökön pedig a zárszámadás, vagyis a 2018-as költségvetés végrehajtása kerül napirendre. Ezen felül az ígéretek szerint jövő januárban vezetik be a nagyszülői gyedet, azonban nehezen követhető a törvényjavaslat sorsa: nem tudni, mi lesz azzal, amit májusban kezdtek tárgyalni, az őszi törvényalkotási programban ugyanis csak a nagyszülői gyed munkajogi alapjait rendező törvényjavaslat szerepel.

De nézzük azt is, amiről már tudjuk, hogy nem kerül napirendre. Több mint egy éve húzódik például az alkotmányellenesnek bizonyult kútfúrási törvény ügye – az Ab szerint az ivóvízkészletet veszélyeztette volna az engedély nélküli kútfúrás lehetőségének kiterjesztése –, ám az ígéret ellenére nem látszik az átdolgozott javaslat. Egy éve húzódik „az egyes bírósági eljárások elhúzódásával kapcsolatos vagyoni elégtétel érvényesítéséről” szóló törvényjavaslat ügye is. A kormány 2018 őszén ezzel indokolta a benyújtást: „Az Emberi Jogok Emberi Európai Bírósága az elmúlt évtizedekben nagy számban marasztalta hazánkat amiatt, hogy … a magyar jogrendszer nem biztosít hatékony hazai jogorvoslatot a bírósági eljárások elhúzódásának megelőzésére, illetve az ilyen eljárások által okozott kár orvoslására.” 1992. és 2018 között csaknem kétmilliárd forint kártérítést fizetett ki a magyar állam a kérelmezőknek, ezért is indokolt kialakítani egy jobb jogorvoslati rendszert. Ennek a javaslatnak mind az általános, mind a részletes vitája lezajlott, de a törvényalkotási bizottság egy éve nem nyúlt hozzá, és így szavazni sem lehet róla.

A felsoroltak sem a kormány év végéig, sem az országgyűlés november végéig szóló törvényalkotási programjában nem szerepelnek.

És hát nagy kérdés, mi lesz a közigazgatási bíróságok sorsa. A Fidesz ezt levette az asztalról, nem önmagától, az európai politizálás sikerességének záloga volt ez. De ha Brüsszelben normalizálódik a helyzet, és a honi politizálás csillagzatai is úgy állnak, az alkotmányozó többsége még mindig megvan a Fidesznek. Az Igazságügyi Minisztérium egyik munkatársa erről a hvg.hu-nak erről csak annyit mondott,

a fiókban lévő terveket bármikor elő lehet venni.

A visszavágás is elmarad?

A mérsékelt törvényhozási izgalmak mellett egy érdekes kérdése lehet még az ülésszaknak: valóra váltja-e a Fidesz azt a nyári fenyegetését, hogy elveszi a DK politikusaitól a parlamenti bizottságokban betöltött pozícióikat. A lépést a Fidesz frakcióvezetője lengette be július elején, miután Gyurcsány Ferenc pártjának EP-képviselői levélben győzködték uniós pártcsaládjukat, hogy ne támogassa a bizottsági tisztségekre pályázó fideszeseket. (A szociáldemokraták, a liberálisok és a zöldek később valóban leszavazták mind az öt fideszes alelnökjelöltet, majd szeptemberben a DK-sok a magyar biztos-jelölt, Trócsányi László volt igazságügyi miniszter ellen is hasonlóképpen lobbiztak.)

Kocsis akkor a DK alelnökének, Molnár Csabának azt írta:

ha a gyakorlat elfogadottá válik, a kormánypártok is döntési helyzetbe kerülhetnek a magyar Országgyűlésben,

ő maga pedig nehezen tud majd érvelni azon javaslatok ellen, miszerint „bevándorláspárti” politikus ne tölthessen be parlamenti pozíciót. Bár Kocsis a Blikknek pár nappal később azt mondta, hogy a kormánypártok őszi frakcióülésen foglalnak majd állást a „viszontválasz” ügyében, az ülés résztvevőitől úgy tudjuk, Balatonalmádiban múlt héten végül is nem foglalkoztak a kérdéssel. Később ettől persze még terítékre kerülhet.

A bosszú három DK-s politikust érintene: Oláh Lajos az európai ügyek bizottsága alelnöki posztjától és nagyjából 450 ezer forinttól, Varju László és Vadai Ágnes pedig a költségvetési, illetve a honvédelmi és rendészeti bizottság vezetésétől és 620 ezer forintnyi kiegészítéstől búcsúzhatna el. A DK mindenesetre pénteken még nem érzékelte, hogy bármi készülne. A kormánypárti politikusok viszont – ideértve Orbán Viktort is – nyugodtabban járkálhatnak majd a Parlamentben: Kövér László házelnök közreműködésének köszönhetően az újságírókat lényegében elzárták a spontán interjúk lehetőségétől.