Nem túl hálás pozíció, amikor egy eltűnőben lévő párt nagyítóval fellelhető tisztességes tagjával kell vitatkozni. A személynek szóló tisztelet küzd a rideg tényekkel. Mert Korózs Lajosban mindaz megvan, ami az „utódpártjából” hiányzik: tisztesség, szorgalom és politikai fantázia. Bizony igaza van Révész Sándornak, vastagon utódpártról van itt szó. Nem jogi értelemben, és nem a deklarált elvek, hanem a tettek és a káderállomány tekintetében. Ifjabb vezetőit sikeresen szocializálta a közeg: épp olyan fantáziátlanok, unalmasak, közhelyeket pufogtatók, mint a régi MSZMP pártfunkcionáriusai. Ha megszólal egy megyei vagy városi elnök, az első perc után szellemi zsibbadtság vesz erőt a hallgatón, majd elalszik. Ezen nem változtat, hogy van egy-két tagjuk, akire ez nem jellemző.

Ami pedig a tetteket illeti: mintha egy úri szabó pont rájuk szabta volna Orbán szavait. Nem azt kell figyelni, hogy mit mondanak, hanem azt, hogy mit tesznek. Az pedig nem más, mint mutyizás a Fidesszel. A különbség csak annyi, hogy kicsit gyávábbak, gátlásosabbak, lustábbak és gyengébb a fantáziájuk. Ezen se változat, hogy van egy-két polgármester és képviselő, akire ez nem vonatkozik.

Én a magam részéről nem látom Révész írásában az „elképesztő számtani és logikai trükköket”, mert az EP választásnál érvényesebb és pontosabb „népszavazást” nem ismerek, és ott a maga 6,6 százalékával bizony helyére került az MSZP. Az október 13-i önkormányzati választáson csak azért maradtak lábon, mert – mint bogáncs a kutya szőrébe – belekapaszkodtak az összefogásba. Ha nem teszik, már most eltűntek volna. (És lehet, hogy az összefogás még jobban szerepelt volna.)

De mi is vezethetett ennek az 1994-ben még 33 százalékos pártnak a halódásához? A tetteiről és a megbízhatóságáról szerzett tapasztalatok. Ahogy egyfolytában egymást nyírták, ahogy tíz éve csak papolnak a megújulásról, és – legfőképpen ­– ahogy nem egy és nem két helyen üzletet kötöttek a Fidesszel. Gondoljunk csak Zuglóra, Ferencvárosra vagy Törökbálintra. Az utóbbi azért is tanulságos, mert még a kamupárt szerepét is hajlandók voltak eljátszani.

Törökbálinton ugyanis az történt, hogy a Törökbálint Holnap Egyesület, a DK, a Jobbik, az LMP, a Momentum és az MSZP részvételével létrejött az ellenzéki összefogás. A pártok elhatározták, hogy a civilszervezet nevében indítják jelöltjeiket. Ezért aztán egészen július elejéig úgy nézett ki, hogy a polgármesteri és a képviselői szavazólapokon csak két név lesz: Fidesz–KDNP és Törökbálint Holnap. A Fidesz rögtön támadásba lendült: lejárató kampánnyal, gyűlölködéssel, a magánélet lábbal tiprásával vádolta az egyesületet. A vádakból egy szó sem volt igaz.

Júliusban a városban már csak névleg létező MSZP helyi vezetője egy drága kivitelű színes szórólapot dobatott be minden házba. Ebben közölte, hogy pártja kiszáll az összefogásból, és megismételte a Fidesz érveit. Ezzel azonban nem elégedett meg, elindult a polgármesteri címért és mind a nyolc körzetben önálló MSZP-s jelöltet indított. Az eredményesség érdekében bevetett egy további trükköt: meggyőzte pártjának a helyi viszonyokat nem ismerő központját és néhány 0,1%-os (vagyis nem létező) pártot, hogy ő képviseli az igazi összefogást. Mivel az MSZP és a Párbeszéd között véd- és dacszövetség volt, még azt is sikerült elérnie, hogy óriásplakáton együtt szerepeljen Karácsony Gergellyel. Így aztán az MSZP jelöltjei a Párbeszéd Magyarország, a Magyar Liberális Párt és a Szolidaritás közös jelöltjeként indultak, amivel valóban megtévesztettek néhány embert.

A választók többsége előtt teljesen nyilvánvaló volt, hogy az MSZP-s jelölteknek semmi esélyük nincs, de nem is ez volt a cél. Mint egy rendes kamupárt, csak szavazatokat akartak elvinni az ellenzéktől. A terv azonban csak részben vált be: a képviselői helyek többségét az összefogás jelöltje nyerte, és csak egy körzetben hiányoztak az MSZP-re adott szavazatok ahhoz, hogy a Törökbálint Holnap jelöltje nyerjen a Fidesz jelöltjével szemben. És hány ilyen törökbálinti történet lehetett országszerte, amelyekről csak azért nem tudunk, mert nem akadt krónikásuk.

De nem kell a kiemelkedő disznóságokra gondolni. Gondoljunk csak arra, hogy a legtöbb önkormányzatban az MSZP ellenzékként észrevétlen maradt. Hány olyan önkormányzati képviselőről tudunk országszerte, aki Juhász Péterhez hasonló szorgalommal, ötletességgel és kitartással végezte ellenzéki munkáját? Egyről se. Hány olyan európai parlamenti képviselőről tudunk, aki annyit és olyan eredményesen dolgozott volna, mint Jávor Benedek? És mégsem lett ismét EP-képviselő, mert a listán elé tettek semmit nem érő MSZP-s pártfunkcionáriusokat. (Semmilyen felmérés nem mutathatja ki, de szerintem csak ezen az egy húzásukon százalékokat veszíthettek általános megítélésükben.)

Hiába van egy-két tisztességes és szorgalmas képviselője ennek a pártnak, már csak kamupárt szerepet tölt be, ezért a legjobb lenne, ha minél hamarabb eltűnne.