Banki csalás áldozata lett, és úgy érzi, nem hibázott? Varga Mihály öt csapása segít önnek. Vagy nem
Elkésett, tüneti, de látványos az MNB öt csapása, amelyekkel a bankok rovására ütne a kiberkalózokon. Az ügyfeleket továbbra is érheti kár.
„Lehet Szlovákiával példálózni” – mondta sértődötten Gyurcsány Ferenc elhíresültté vált, 2006-os „el lehet innen menni”-s beszédében. Pedig talán épp a szlovák példa az, amibe kapaszkodni lehetne az ellenzék által elveszített parlamenti választások első évfordulóján. Ám ez utóbbi tanulságait máig nem sikerült feldolgozni – e hiányosságon igyekszik enyhíteni Fókuszban rovatunk elemzése. Zuzana Caputová, az első szlovák elnöknő személyében olyan új arc és hang jelent meg Európában – azon belül a szűkebben vett térségünkben – ami a politikai közönybe fulladt magyar társadalmat is felrázhatná: nem a Fideszé a létező világok legjobbika. Világ rovatunk hétvégi európai választásokat elemző cikkeiből az is kiderül, hogy Ukrajnát és Törökországot is megcsapta a változás szele. Petro Porosenkót is jó eséllyel a politikai eliten kívülről jött független elnök követheti betonbiztosnak hitt székében. Orbán kebelbarátja pedig, a 16 éve hatalmon lévő török elnök, Recep Tayyip Erdogan a helyhatósági választások eredménye láttán szoktathatja magát a gondolathoz: hiába tartják országa legmeghatározóbb politikusának Kemal Atatürk óta, könnyen lehet, hogy ez már a vég kezdete.
Intő jel lehetne Orbán számára, hogy – mint arra a Szellem rovatunknak nyilatkozó Bernard-Henri Lévy francia filozófus is felhívja a figyelmet –
a Putyin orosz elnök befolyása alá került országok törvényszerűen meggyengülnek.
Erről a magyar miniszterelnöktől korábban közös kávézásra szóló meghívót kapott filozófus személyesen is elbeszélgetne Orbánnal, ám őt már kevéssé érdekli a fehérek közt egy európai. Ha diplomácia, szóba se jöhet Skandinávia – se Berlin, se London, se Párizs. Csak a jó meleg Afrika, ahol még akadnak olyan államok – igaz, ott sem mindegyik (például Angola) –, amelyek vezetői nem érzik kínosnak, ha közös fotón szerepelnek az
országát a banánköztársaságok demokráciaszintjére züllesztő magyar kormányfővel.
Orbán Rejtő Jenő tollára kívánkozó zöld-foki-szigeteki útja kapcsán lapunk arra is fényt derít, hogy a segélyezés címén a fejlődő országoknak nyújtott hitelek, beruházások kezdeményezettjei – mit tesz isten – gyakran az itthonról már ismerős üzleti körök. Magyarország rovatunk Vő a barátság című írásában olvashatnak arról, hogy az úr nem csak lámpást adott az Eliost Tiborcz Istvánéktól átvevő, Mészáros Lőrinccel is gyakran együtt mozgó tulajdonosok kezébe. Az Orbán által Vietnamnak megígért, magyar közreműködéssel, 20 milliárd forintból felépülő Can Tho-i kórház kivitelezésére is ők kaptak megbízást. A részletek éppúgy nem nyilvánosak, mint a Paks II.-szerződés esetében. Mivel a HVG által kiperelt dokumentumok több részlete a bírósági döntés után is titkos, a lényeg a szemnek továbbra is láthatatlan. Szintén csak az arra érdemesítettek csodálkozhattak rá a hétvégi Fashion Weeken felvonultatott ruhakölteményekre. A rendezvényen – mint Gazdaság rovatunkban olvasható – Orbán Ráhel és baráti köre egyértelműen a szakma tudtára adta, ki viseli a nadrágot a nemzetstratégiai ágazattá nyilvánított, állami pénzekkel kibélelt divatiparban. De hogy a plebs is ízelítőt kapjon a legújabb trendekből: a napokban utcára került óriásplakátokon Rogán Cecília, született miniszterfeleség egy alakformáló sportruha-kollekció modelljeként domborít. S ha Magyarországra is beköszöntene a változás, még azzal sem magyarázkodhatna, hogy „fiatal voltam, és kellett a pénz”.
A szerző a HVG vezető szerkesztője
