- Wallenberg-díjat kapott Majsai Tamás református lelkész, történész, akinek "életútját végigkíséri a zsidó-keresztény kapcsolatok és más zsidó tárgyú kérdések kutatása". A laudáció szerint "kimagasló képviselője azon egyházi személyeknek, akik kitartóan keresik a választ arra, hogy a magyar társadalomnak milyen a szerepe a hazai zsidóság tragikus sorsában".
- A kitüntetettek között van Kaczvinszky Barbara újságíró, dokumentumfilm-rendező, aki készített filmet az esélyegyenlőségről, az örökbefogadásról, különböző vallási felekezetekről, kisebbségekről – hangzott el.
- Setét Jenő roma polgárjogi aktivista azért részesült az elismerésben, mert "mindig határozottan lépett és lép fel a magyarországi szélsőségek, a szaporodó szélsőséges csoportok és a félkatonai szervezetek ellen".
- Díjat kapott Bogdán László, a Baranya megyei Cserdi független polgármestere, cigány polgárjogi aktivista, aki a méltatás szerint sokat tesz a kisebbségi és többségi társadalom békés együttéléséért.
- Kitüntették Iványi Gábor (képünkön) lelkészt, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség elnökét, aki az indoklás szerint "méltó folytatója annak a humanista protestáns szellemiségnek, amelyre Raoul Wallenberg példája is tanít bennünket".
- Szigeti Jenő, a Hetednapi Adventista Egyház lelkésze, egyháztörténész, egyetemi tanár azért kapta a díjat, mert "egész életében kiemelten kezelte a kisebbségvédelmet".
Kovács István, az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) nemzetközi és európai uniós ügyekért felelős helyettes államtitkára köszöntőjében hangsúlyozta: Raoul Wallenberg életútja a mai világban is példaértékű, hiszen világszerte vannak ma is üldözöttek, akik támogatásra, segítségre szorulnak. Ezért kiemelten fontos ez a díj, és mindaz, amit jelképez – mondta.
A múlt történéseiből okulva bízzunk abban, hogy a világ jobban működhet az együttműködésen alapulva. Higgyünk abban, hogy ezt a világot a normális többség számára teremtették – fogalmazott a helyettes államtitkár.
Horváth József, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének (Mazsihisz) alelnöke arról beszélt: amikor egy kisebbséget vagy bármilyen társadalmi csoportot ellenségként állítanak be, azzal dehumanizálják őket. Ez ellen pedig csak humanizmussal lehet fellépni.
Szólt arról is: a kisebbségekért, a hátrányos helyzetűekért küzdőknek sokszor nemcsak a külvilággal kell harcolniuk, hanem azokkal is, akiket ki akarnak mozdítani szegénységükből, megbélyegzett, rossz, de mégiscsak megszokott helyzetükből.
Katarina Szécsi Asbrink, Svédország budapesti nagykövetségének első titkára kiemelte: nem válhat mindenki embermentővé, az azonban mindannyiunk felelőssége, hogy merjünk kiállni az emberi jogokért és felemelni szavunkat az igazságtalanság, a kirekesztés ellen.
A Raoul Wallenberg Egyesület és Alapítvány, valamint az Emmi 2010-ben alapította a Raoul Wallenberg-díjat, amelyet azóta évente adnak át a svéd diplomata letartóztatásának és elrablásának évfordulóján.
Raoul Wallenberg 1945. január 17-én indult Debrecenbe, hogy az Ideiglenes Nemzeti Kormánnyal és a szovjet főparancsnoksággal tárgyaljon, de soha nem érkezett meg oda. Szovjetunióbeli fogságának pontos története máig ismeretlen, egy 1957-es hivatalos moszkvai közlés szerint 1947. július 17-én halt meg a börtönben, de ezt máig sokan vitatják.
A díjátadás után a résztvevők átvonulnak a XIII. kerületi Raul Wallenberg utcába, ahol megemlékezést tartanak a svéd diplomata emléktáblájánál.
