Gergely Márton: Tessék választani!

Eljön az idő, amikor úgy tekintünk az internetezésre, mint a dohányzásra: hogyan engedhettük ötven éve internetezni a terhes anyákat – kérdi Ronny Chieng ázsiai–amerikai humorista. Az emberiség épp akkor butul el, amikor a világ összes tudása bárhol és bármikor elérhetővé válik.

A kollektív elhülyülés persze nem véletlenszerű, hanem egyesek részéről nagyon is szándékos. A kormányzati kampány részeként az arra kijelölt műsorközlő azt kérdezte a nézőktől, egyetértenek-e Orbánnal abban, hogy „igazságtalan valakinek munka nélkül milliókat kifizetni”. És ha a kérdés itt véget ért volna, akkor bólogathatnánk: valóban tarthatatlan, hogy Tiborcz Istvánnal az élen egy új arisztokrácia mindenféle munkavégzés nélkül lapátolja haza az extraprofitot az ország fejlesztésére szánt forrásokból. Egy jogerősen megítélt kártérítés azonban nem munkát ellentételez, hanem veszteséget kompenzál: legyen az a 2006. október 23-ai rendőrbrutalitásban szerzett sérülés, az augusztus 20-ai tűzijátékra lesújtott viharban elhunyt hozzátartozó vagy a gyöngyöspatai roma gyerekektől elvett esély a jobb életre.

Orbán Viktor arra épít, hogy

a hangos kiáltás elér mindenkihez, de a tényeknek már nem néz utána senki.

A magyar roma kisebbséget egyszerre használja voksszállítónak és a náluk alig valamivel tehetősebb, frusztrált tömegek elé vetett bűnbaknak, ahogy az a Fókuszban rovatból kiderül. Joggal bízhat abban, hogy a Borkai-ügy után ismét nem lát tovább az emberek zöme a nagy hatalmú urak hátsójánál. Pedig némi utánajárás segít azt is leleplezni, hogy Orbán aktuális érdekeinek rendeli alá Trianon emlékezetét a hatalom. Magyarország rovatunkból kiderül, hogy a szlovákoknak és románoknak ez alkalommal szerencséjük volt.

Csak a romáknak van mindig pechjük.

Szám- és szómágia az is, ami a gazdaságpolitikában zajlik. A visegrádi négyek összehasonlításában nevetséges összegű minimálbért úgy emelheti meg a kormány, hogy összevonja a garantált bérminimummal, írja a Gazdaság rovat. Egy tollvonással leelőznénk ezzel Csehországot, miközben a szakképzettek számára fizetéscsökkentést jelentene, ha a reformot a cégek érvényesíteni tudnák. De nem tudják a munkaerőhiány miatt, amit részben az elszabadult ingatlanárak által felgyorsított elvándorlás okoz. Erre is ráolvasással felel a kormány. Matolcsy György szerint bérlakásokat kell építeni, a kabinet üzeni: tegyék meg az önkormányzatok. Gálánsabb volt az agytröszt, amikor a klímasemlegesség 2050-es eléréséhez szükséges intézkedések számláját 50 ezer milliárd forintban határozta meg. A klímaszerelő azért visszakérdez: ugye áfa nélkül lesz?

A digitális korszak népbutításának nagymestereit a Szellem rovat mutatja be. Vlagyiszlav Szurkov heti egy moszkvai eligazítással is kezében tartja az orosz alternatív valósággyár főszerkesztőit. A néhai Roger Ailes, a Fox médiabirodalom atyja pedig elismerően csettintene a Hír TV kérdésfelvetésén, amelyre O betűt kellett küldeni, ha Orbánnak van igaza, és S betűt, ha az egri bíróságnak, a Debreceni Ítélőtáblának és a Kúria előzetes döntésének (no meg persze Soroséknak).

Aki ebben a világban érvényesülni akar cinizmus és hazudozás nélkül, az kénytelen lesz feltűrni az ingujjat, és ha kell, sarlóval tisztítani meg a kertet. Így tette ezt Maurer Dóra, aki Portré rovatunkban azt üzeni: sok év aprómunkája kell a sikerhez. Néha pedig orvosi praxist kell nyitni, hogy a megélhetés ne legyen akadálya a művészi közlésvágynak, ahogy Juhász Kata mondja a Szellem rovatban. Az ő kitartásukat nézve a helyes válasz a Hír TV-nek az lenne: Sssss!

A szerző a HVG vezető szerkesztője