Részletesen véleményezte a Magyar Helsinki Bizottság a javaslatot, amellyel a feltételes szabadságra bocsátás szabályait szigorítaná az Igazságügyi Minisztérium. A szervezet arra jutott:

a párkapcsolati erőszak áldozatainak valóban szükségük van hatékony védelemre, ez azonban a miniszter javasolta törvényváltoztatásokkal nem érhető el.

Ha valóban az áldozatok megvédése, illetve újabb tragédia megelőzése a cél, felül kellene vizsgálni a gyermekvédelem rendszerét, a gyámhatóság működését, a felügyelt kapcsolattartás gyakorlatát, valamint a kiskorú veszélyeztetésével és a kapcsolati erőszakkal kapcsolatos jogszabályokat és ítélkezési gyakorlatot. Megfelelő adatgyűjtés, valamint kellő létszámú, felkészült, és anyagilag megbecsült szakember nélkül azonban nem várható javulás – írták.

Az előterjesztés szerint bizonyos bűncselekményeknél a miniszter már az ítélet kiszabásánál véglegesen ki akarja zárni a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét. A Magyar Helsinki Bizottság szerint „a feltételes nem csak az elítéltnek és a büntetés-végrehajtásnak hasznos, hanem a társadalomnak is”. Szerintük ezt bizonyítja a Btk. indoklása is:

a feltételes szabadság lehetősége a büntetés-végrehajtás rendjének megtartására ösztönzi az elítéltet.

Ráadásul ha megfosztják az elítélteket a korábbi szabadulás reményétől, akkor az újabb terhet jelent a börtönök amúgy is leterhelt dolgozóinak, hiszen így már nem függ az elítéltek kedvezménye attól, hogy hogyan viselkednek bent.

Különösen rossz ötlet az elemzés szerint az, hogy a 16-18 év közöttieknél bizonyos esetekben a bíró már az ítélet meghozatalakor kizárhatná a feltételes lehetőségét. „A fiatalok, gyerekek büntetésének elsődleges célja az, hogy a helyes irányba fejlődjenek. Már az ítélethirdetésnél végérvényesen kimondani, hogy erre az állam képtelennek tartja őket, semmiképpen nem szolgálja a fejlődésüket, minden esélyt elvesz tőlük” – írta a Magyar Helsinki Bizottság.