Az egylet többszörösen újraválasztott elnökét kedden érte a halál.

Sárközy Tamás a magyar társasági jog és a gazdasági rendszerváltozás meghatározó alakja volt, közgazdász- és jogászhallgatók nemzedékei lehettek részesei egyéni hangvételű, a diákok körében legendássá vált előadásainak.

Az MTA Jogtudományi Intézetének professor emeritusa tanszékvezető egyetemi tanára volt a Budapesti Corvinus Egyetemnek és a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemnek, emellett hosszú ideig betöltötte a Magyar Jégkorong Szövetség elnöki tisztét is.

A nemzetközileg is elismert tudós, több állami kitüntetés és a Prima Primissima-közönségdíj birtokosa a rendszerváltás időszakában deregulációs kormánybiztosi és igazságügyminiszter-helyettesi tisztséget töltött be.

Szerette az életet, és az élet is szerette őt. Hiányozni fog nemcsak nekünk, de a jégkorong- és futballmérkőzések lelátóiról is – búcsúzik tőle a Magyar Jogász Egylet.

Sárközyvel 2019 nyarán interjút készítettünk a HVG-nél:

Sárközy Tamás: akkor mondom, hogy diktatúra van, ha lezárják a határt

A minősítéstől és ítélkezéstől tartózkodik, Sárközy Tamás legutóbbi könyvében mégis precízen leírja, hogyan kormányoz Orbán Viktor. Interjú. HVG: Ön szerint azt a politikai rendszert, amelyben élünk, nem helyes sem diktatúrának, sem autokráciának nevezni. Miért? Sárközy Tamás: Az én véleményem az, hogy ez nem a nyugat-európai minta szerinti demokrácia, hanem egy sajátos kelet-közép-európai kormányzati rendszer, amelynek vannak ugyan autokratikus vonásai, de nem autokrácia.

Sárközy Tamás 1940-ben született Budapesten, 1963-ban az ELTE jogtudományi karán szerzett diplomát, majd az Építésügyi Minisztérium jogtanácsosa, 1969-től az MTA Állam- és Jogtudományi Intézetének tudományos munkatársa, főmunkatársa, vállalati jogi osztályvezetője volt, 1993-től másodállásban a polgári jogi részleg vezetője, tudományos tanácsadó. 1972-től a budapesti közgazdaság-tudományi egyetem gazdaságjogi tanszékén egyetemi docens, majd egyetemi tanár, 1981-2001-ben tanszékvezető volt. 2005-től 2010-ig a Gazdasági Jogi Intézet igazgatója. 2000-től egyetemi tanár a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen, az Üzleti Jogi Tanszék alapítója és 2011-ig vezetője.

2008-tól 2011-ig az Általános Vállalkozási Főiskola rektora. Szerepet vállalt kormányzati területen is: 1987-90-ben a Minisztertanács parlamenti titkára, deregulációs kormánybiztos, 1988-90-ben igazságügyminiszter-helyettes, a társasági törvényt kidolgozó kodifikációs bizottság vezetője volt. 2002-ben a Kopint-Datorg Rt. igazgatóságának elnöke lett, 2004-2006-ban a közigazgatás reformját előkészítő kormánybiztosként is dolgozott. 1993-tól a Gazdaság és Jog folyóirat főszerkesztője.

Kutatási területe volt a gazdasági jog, a társasági jog, a polgári jog, ezen belül a jogi személyek és a tulajdonjog, a kormányzati intézményrendszer.

Orbán Viktor is többször merített Sárközy műveiből, a XXX. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktáborban például úgy fogalmazott a miniszterelnök, hogy:

…hadd mondjak néhány szót arról, hogy hogyan értelmezzük azt, ami Magyarországon történik. Ennek a kérdésnek, vagyis hogy mi is történik Magyarországon, az elmúlt években szép irodalma kerekedett. Volt az első fecske, Tellér Gyula, aztán már csak az idei évben két komoly munka jelent meg ezzel kapcsolatban, egyik Sárközy professzor úrnak a tollából, a másik pedig Csizmadia Ervin tollából.

Orbán Viktor náluk olvashatta el, milyen a rendszere

A miniszterelnök elárulta, milyen, az Orbán-rendszerről szóló könyvekkel találkozott az idei tusványosi beszéde előtt. Csizmadia Ervin és Sárközy Tamás is próbálta értelmezni, mi történik Magyarországon. Egyikük szerint a Fidesz nem is hadakozik valójában Európával, a másikuk azt állítja, Orbánnak döntenie kell, folytatja a radikalizmust, vagy igazi kereszténydemokrata kormányzást hoz létre.

Sárközynek 2019-ben jelent meg az Illiberális kormányzás a liberális Európai Unióban című könyve, amiben a jelen politikai rendszer meghatározásával próbálkozott, szerinte nem helyes diktatúrát kiáltani, de még autokráciát sem. A már említett HVG-s interjúban is arról beszélt, hogy ez nem a nyugat-európai minta szerinti demokrácia, hanem egy sajátos kelet-közép-európai kormányzati rendszer, amelynek vannak ugyan autokratikus vonásai, de nem autokrácia, hanem – ahogy könyvében írta – a modern tömegdemokráciát érvényre juttató kormányzati rendszer.

A 2014-es tusnádfürdői Orbán-beszédről a jogászprofesszor azt írta, hogy

az illiberális fogalomnak a 2010 után kialakított magyar államműködésre, kormányzásra való alkalmazása nemzetközileg nekünk sokat ártó politikai hiba volt Orbán Viktor részéről.

A szerző tehát elutasította a korábbi orbáni öndefiníciót, hogy illiberális államban élnénk, Sárközy politikai öngólnak tartotta a kifejezést – talán nem véletlen, hogy a kormányfő először kereszténydemokráciára, majd idei beszédében keresztény szabadságra változtatta azt, miben is élünk; a „régi vágású kereszténydemokráciáról” maga Sárközy is azt mondta, az ő szívének különösen kedves. Könyve egy későbbi fejezetében Sárközy hosszan ír az Orbán karizmatikus személyéhez fűződő vezérdemokráciáról, de a szerző azt állítja, hiába tartják a kormányfőt ellenfelei szélsőségesen jobboldalinak, szerinte nem az, kormányzati politikájában jobboldali és baloldali elemek is keverednek, ráadásul

nincs olyan politikus, aki a jelenlegi helyzetben „országvezetésre” alkalmas lenne. Magyarország így könnyen tudott „Orbanisztánná” változni.

Sárközy állította, Orbán a sajátos magyar kelet-európai kormányzati formára való áttérést eredményesen végrehajtotta, egy kvázi prezidenciális, centrális kormányzás épült ki, annak előnyeivel és hátrányaival. „Ez az állam biztosítja a szabadságot, az emberi alapjogokat, de nem ad teret a korlátlan individualizmusnak, szankcionálja a joggal való visszaélést, biztosítja a jogok és kötelezettségek összhangját, egyben a közösségi értékek érvényesítését is. (…) Az illiberális államban piacgazdaság van, de ez egy irányított nemzeti piacgazdaság. Az ilyen, a népszuverenitáson alapuló és ebben az értelemben igenis populista, a jólétet, a szabadságot a biztonsággal összekötő illiberális állammodell pedig terjed az európai közgondolkodásban, közpolitikában, és

előbb-utóbb uralkodó állameszmévé válhat az Európai Unióban is.”

Könyve végén Sárközy kiindul abból a papírformából, hogy a mostani rendszer 2022-ig, de akár 2030-ig is fennmarad (bár szerinte választáson legyőzhető a Fidesz), azonban válaszút előtt áll Orbán és a kormányzás: vagy folytatja a radikalizmust nemzetközi és belpolitikai vonalon, vagy a szélsőségek lefaragásával valóban egy igazi kereszténydemokrata kormányzás jön. „Magam részéről én az utóbbiban reménykedem” – írta.

Nyári interjúnkban Sárközy kijelentette, a „kormányzásról szóló könyveimet is igyekszem középről írni. Elismerni, ami pozitív, és rámutatni, ami negatív.” Írását Déry Tiborra utalva azzal fejezte be:

ítélet részéről változatlanul nincs.

Sárközy Tamást 1985-ben Állami Díjjal, 2002-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével tüntették ki, 2007-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetést, 2009-ben pedig Prima Primissima-közönségdíjat kapott. 2019-ben beiktatták a hazai jégkorong Hírességek Csarnokába.

Több mint ötven szakkönyv szerzője. Főbb művei: A társasági törvény (1988), Gazdasági státusjog (1995), A hatékonyabb kormányzásért (1996), A rendszerváltozás és a privatizáció joga (1998), A magyar társasági jog Európában, a társasági és a konszernjog elméleti alapjai (2001), Sportjog (2004), Kormányzás, civil társadalom, jog (2004), Államszervezetünk potenciazavarai (2005), A korai privatizációtól a késői vagyontörvényig (2009), A szocializmus, a rendszerváltozás és az újkapitalizmus gazdasági civiljoga Magyarországon 1945-2005 (2009).