Koronavírus-járvány
Fellélegezhet kicsit a világ, a Covid-19 ugyan nem tűnt el, de nem keseríti meg a mindennapokat. Ám visszatér-e? És mi van a betegség utóhatásaival? Cikksorozatunkban megtalál mindent, ami a koronavírus-járványról tudnia kell.
Június 20-án érhet véget a különleges jogrend, azonban a kormány bebiztosította magát egy következő járványidőszakra is, egy parlamentnek beterjesztett törvényjavaslat értelmében ugyanis Orbán Viktor lényegében ismét különleges felhatalmazást kér – írtuk elemző cikkünkben. Szabó Máté, a TASZ szakmai igazgatója az új törvény kapcsán arra hívta fel a figyelmet, hogy annak egyik paragrafusa átmenti a katasztrófavédelemről szóló törvénybe a koronavírus-törvény egy vitatott szabályát, aminek értelmében a kormány a humánjárvány megelőzése, kezelése, felszámolása, továbbá káros hatásainak megelőzése, illetve elhárítása céljából, veszélyhelyzet idején rendeletekkel „egyes törvények alkalmazását felfüggesztheti, törvényi rendelkezésektől eltérhet, és egyéb rendkívüli intézkedéseket hozhat”.
Szabó szerint a most újraszabályozott egészségügyi válsághelyzet leginkább a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzethez hasonlítható a TASZ szakmai igazgatója szerint, amit legutóbb 2020 márciusában hosszabbítottak meg és 2016 márciusában hirdették ki, mindkettő egy „félig rendkívüli jogrendként értelmezhető”.
Az egészségügyi válsághelyzetet akkor hirdetheti ki a kormány, ha nemzetközi horderejű közegészségügyi-járványügyi szükséghelyzet, az emberek életét, testi épségét, vagy az egészségügyi ellátást veszélyeztető körülmény következik be. Az országos tiszti főorvos kezdeményezésén múlik mind a bevezetése, mind a visszavonása. Egészségügyi válsághelyzet alatt kormányrendelettel lehet megtiltani személyes érintkezést, üzletek működését, intézménylátogatást, egyes területek elhagyását, de konkrétan kijárási korlátozást nem lehet előírni. Igaz, a kormány tömegközlekedési eszközök használatát is megtilthatja, ami Szabó szerint szintén aggályos jogilag, mert olyan alapjogokat korlátozna kormányrendelet, mint a mozgás szabadsága, de a gyülekezés szabadsága is korlátozhatóvá válna rendeletileg.
Vagyis a kormány arra kéri ezzel a most beterjesztett javaslattal az Országgyűlés és a Fidesz-kétharmad felhatalmazását, hogy később az Orbán-kabinet törvényektől eltérő, ráadásul alacsonyabb szintű rendeleteket is hozhasson, ráadásul szinte korlátlan ideig. Ugyan a leendő rendeleteket első körben legfeljebb fél évre lehet meghozni, de ha a járványhelyzet indokolja, a határidőt meg lehet hosszabbítani. Külön parlamenti felhatalmazás nem kell majd, amivel Szabó szerint „végleg kiiktatnák a parlamenti kontrollt”.
Ebből a szempontból ez rosszabb, mint a felhatalmazási törvény – mondta Szabó.
Ez szerinte nem állja ki az alkotmányosság próbáját, de azt is valószínűtlennek tartja, hogy ha még az Alkotmánybíróság elé is kerül a jogszabály, akkor azt megsemmisítenék. Kiemelte, hogy a Btk. szigorítását és a rémhírterjesztők szigorúbb büntetését a kormány nem vonja vissza, azonban a kérdéses bűncselekményt csak különleges jogrend idején lehet elkövetni, így a veszélyhelyzet megszűnésével az nem alkalmazható – ugyanis az egészségügyi válsághelyzet jogilag nem különleges jogrend.
A TASZ szakmai igazgatója szerint a Ház előtt fekvő javaslat „tered ad az önkénynek”, a felhatalmazási törvény visszavonását csak látszatintézkedésnek nevezte, mert
ez a mostani jogszabály is a kormány lehetőségeinek a kiterjesztéséről szól.
| Soha véget nem érő |
A Magyar Helsinki Bizottság, a Társaság a Szabadságjogokért és az Amnesty International Magyarország közös közleményt adott ki a törvényjavaslatokat elemezve „sohasem érhet véget” címmel. Ezt alább közöljük: Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes május 26-án éjfél előtt benyújtotta a „veszélyhelyzet megszüntetéséről” és a veszélyhelyzet megszűnésével összefüggő átmeneti rendelkezésekről szóló törvényjavaslatokat. A javaslatokat úgy harangozták be, hogy csattanós választ fognak adni azoknak a megalapozatlan félelmeire, akik a rendeleti kormányzás veszélyeire figyelmeztettek, ám valójában egyáltalán nem alkalmasak e félelmek eloszlatására. Éppen ellenkezőleg: villanófényben mutatják meg a rendszer természetét. 1) A „veszélyhelyzet megszüntetéséről” szóló törvény például egyáltalán nem szüntetné meg a veszélyhelyzetet, viszont jól szemlélteti, hogy Magyarországon nem a parlamentnek van kormánya, hanem a kormánynak parlamentje. A javaslat ugyanis, amely szerint az Országgyűlésnek fel kell hívnia a kormányt a veszélyhelyzet megszüntetésére, magától a kormánytól érkezik. Valójában tehát a kormány önmagához intéz kérést mandinerből. Ráadásul úgy, hogy még határidő sem szerepel a jogszabályban. A kormány arra kéreti magát, hogy amikor majd jónak látja, vessen véget a rendkívüli jogrendnek. Sok értelme nincs – legfeljebb annyi, hogy a felületes szemlélőnek be lehessen mutatni: a felhatalmazási törvény – a bírálatokkal ellentétben – nem szüntette meg a kormány feletti parlamenti kontrollt. Kis utánaolvasással azonban gyorsan kiderül: a törvényjavaslat éppen ennek ellenkezőjéről tanúskodik. 2) A katasztrófavédelmi törvénynek – a felhatalmazási törvény egyik legproblematikusabb szabályát átmentő – módosítása fontos garanciát iktatna ki az Alaptörvényből. Az Alaptörvény úgy próbálja megtartani veszélyhelyzetben is a hatalmi ágak egyensúlyát, hogy megengedi a kormánynak a törvények felfüggesztését és az azoktól való eltérést, de csak olyan körben és módon, ahogy azt az Országgyűlés előzetesen – a katasztrófavédelmi törvényben – szabályozza. A katasztrófavédelmi törvénybe most beleírnák: ha nem elégségesek ezek a parlament által előre körülhatárolt intézkedések, akkor a kormány bármilyen más intézkedést is meghozhat. Ezzel értelmét veszti az Alaptörvény azon kikötése, hogy a kormány ezzel a speciális felhatalmazással csak sarkalatos törvényben meghatározottak szerint élhet, mert a sarkalatos törvény immár semmit nem határoz meg, bármit engedélyez, amit a kormány az adott helyzetben jónak lát. 3) Az átmeneti intézkedésekről szóló javaslat tartalmaz egy másik egyáltalán nem átmeneti rendelkezést: az egészségügyi válsághelyzet szabályainak módosításával létrehozza a különleges jogrend kistestvérét, amelyben a kormány eredetileg legfeljebb hat hónapig, de valójában korlátlanul meghosszabbítható időszakban rendeleti úton korlátozhat lényeges alapjogokat, így például a mozgásszabadságot vagy a gyülekezési jogot. Ennek az alkotmányban nem szabályozott, félkülönleges jogrendnek mind a bevezetése, mind a vége a kormány belátásától függ gyakorlatilag, és az ez alapján hozott rendeletek esetében nincs meg még az a garancia sem, hogy bizonyos idő eltelte után hatályukat vesztik parlamenti felhatalmazás nélkül. A fentiek alapján tehát megerősítést nyert, hogy azoknak volt igaza, akik arra figyelmeztettek: a kormány vissza tud, és vissza is fog élni a járvány kapcsán megszerzett hatalmával. Az elmúlt két hónap során sorra születtek olyan szabályok, amelyek nem kapcsolódtak a védekezéshez vagy aránytalanul korlátoztak alapvető jogokat. A felhatalmazási törvény visszavonásának ígérete és a veszélyhelyzet megszüntetése egyszerű szemfényvesztés: ha a törvényjavaslatokat ebben a formában elfogadják, az a kormány újabb határozatlan ideig tartó rendeleti kormányzását teszi lehetővé, és ezúttal már a minimális alkotmányos garanciák sem érvényesülhetnek. |
