A kormány élt azzal a jogával, amelyet nyáron, az akkori veszélyhelyzet megszűnésekor iktattak be a katasztrófavédelmi törvénybe, hogy járványveszély idején rendelettel eltérhet a törvényektől, ami egyébként az Alaptörvénybe ütközne, hiszen alacsonyabb szintű jogszabály általában nem változtathatja meg a magasabbat.

A legfontosabb:

A jelenlegi közalkalmazotti és egyéb foglalkoztatás január 1. helyett március 1-én alakul át egészségügyi szolgálati jogviszonnyá.

A dolgozóknak tehát február 28-áig kell megkötniük új szerződésüket, különben állásuk megszűnik. Az átmeneti két hónapban az elvben január 1-én hatályba lépő törvényt nem kell alkalmazni, kivéve a béremeléseket és pótlékokat, amelyeket január 1-től fizetnek ki. Ugyanakkor az egészségügyi intézményekben jelenleg érvényes kollektív szerződések, amelyek a törvény szerint érvényesek maradtak volna, január 1-én megszűnnek.

A jogszabály így végződik: „A Kormány e rendelet hatályát a koronavírus-világjárvány második hulláma elleni védekezésről szóló 2020. évi CIX. törvény hatályvesztéséig meghosszabbítja. Ez a rendelet 2021. február 8-án hatályát veszti.” Ez azonban aligha jelentheti azt, hogy február 9-én visszaáll a már rég elmúlt január 1-i határidő, az pedig kérdés, hogy attól kezdve újra érvényessé válnak-e a kollektív szerződések. Nemrég komoly félreértéseket váltott ki a veszélyhelyzeti felhatalmazás alapján születő jogszabályok hatályossága, ezért érdemes megvárni a kormány értelmezését.

Két olyan egészségügyi rendelet is megjelent szombat este, amely nem hivatkozik a veszélyhelyzetre, tehát attól függetlenül lép hatályba.

A talán legfontosabb rész az, hogy az orvost és más egészségügyi dolgozót évente legfeljebb 44 naprra lehet más munkahelyre kirendelni.

Tulajdonképpen ez is eltérés a törvénytől, amely szerint „A kirendelés időtartama nem haladhatja meg az egy évet. A kirendelés ugyanarra a feladatra egy alkalommal, legfeljebb egy évvel meghosszabbítható.” De mivel annak enyhítését jelenti, itt nem hivatkoznak a veszélyhelyzetre. A kirendelés alól – és ez volt az egyik fő követelésük az érintetteknek – mentesülnek az állapotos és kisgyermeket nevelő, nagycsaládos, hozzátartozójukat ápoló, beteg vagy már nyugdíjjogosult dolgozók, továbbá akiknek ez „aránytalan sérelemmel járna”. Fontos, hogy legalább 10 nappal előre írásban tájékoztatni kell őket a kirendelés idejére járó illetményről és a kirendeléshez kapcsolódó szállási és utazási kérdésekről.

Meghatározták, hogy ki engedélyezheti a főálláson kívüli munkavégzést, ami a másik fő vitatéma volt. Nem valami távoli hivatalra bízta ezt a kormány, hanem az érintettet talán viszonylag ismerő vezetőre, például rendelőintézeti dolgozónál a városi, városi kórház alkalmazottjánál a megyei kórházigazgatóra.

Arról azonban nincs szó, amit a Kamara tudni vélt, hogy elhalasztanák az összeférhetetlenségi szabályok hatályba léptetését.

Döntött a kormány a különböző bérbesorolásokról és pótlékokról is, amelyek a következő években fokozatosan lépnek hatályba.

Döntött a kormány az orvosok átvezényléséről és a másodállások korlátozásáról

Pintér Sándor belügyminiszter levélben tájékoztatta a Magyar Orvosi Kamarát arról, a javaslatok közül mit fogadott meg a kormány. Kiderült, a szolgálati jogviszonyról szóló szerződéseket pár hónapos csúszással kapják meg az orvosok, a béremelés viszont ettől függetlenül év elejétől jár. A kamara elnöke, Kincses Gyula elégedett.