„Nem okozhat súlyosabb bajt a gyógyszer, mint a betegség, amire adják” – mondja Karácsony Gergely főpolgármester lapunknak adott interjújában, amikor arról beszél, hogy eljött az ideje az óvatos nyitásnak, mert nem robbant be a járvány, és a példásan fegyelmezett budapestiek türelme is fogytán. Fókuszban rovatunk az ígéretek szerinti nagyarányú tesztelés, kontaktkövetés és folyamatos kontroll mellett elinduló országos lazítási politikát teszi mérlegre.

Mindannyian tesztidőszakot élünk – mondja a főpolgármester –, és valóban, egy hónapja még abban bízhattunk, hogy az otthonunkban kibekkelhetjük a járványt, és minden a régi lesz. Mára kiderült, hogy a karantén és a gazdaság leállítása csak arra volt jó, hogy elkerüljük az olaszországihoz hasonló állapotokat. Egy-két évig is együtt kell élnünk a kórral, és azzal, hogy a kormányok a járványgörbék alapján hol szigorítanak, hol engednek a korlátozásokon, míg szép lassan átfertőződnek a társadalmak. Legalábbis Európában, mert hogy mi lesz Afrikában vakcina nélkül – ahol meleg vízzel, jobb esetben ingyen konyakkal próbálják elűzni a vírust –, arról Világ rovatunk fest tragikus képet. Vakcina pedig nem lesz máról holnapra, bár Gazdaság rovatunk megmutatja, hogy a világ nagy gyógyszercégei milyen vehemensen küzdenek az évszázad bizniszével kecsegtető megoldásért. A tesztelési folyamat lassúságát Fekete Andreával készült portrénk érzékelteti. Ő az, akik felismerte, hogy más területen már húsz éve használt hatóanyag sikerrel gyógyíthatja a koronavírus leginkább halálos szövődményét, de még a „hihetetlenül felgyorsult” engedélyeztetés ellenére is három hét kell, míg a humánkísérletek elkezdődhetnek – hangsúlyozzuk, hogy ismert gyógyszer esetében. Ő ad tanácsot arra is,

mit ne vigyünk magunkkal a nyájimmunitás felé vezető útra.

„Beleeshetek abba a »váratlan« négy ezrelékbe, amelyik negyvenévesen elkapja a Covidot, és lélegeztetőgépre kerül, ugyanúgy, mint abba a csoportba, amelyik ennyi idősen rákban meghal. Amit tudok, megteszek magam és mások védelmében, de ami fölött nincs kontrollom, azon nem akarok aggódni.”

Kérdés, hogy a veszélyeztetetteket, különösen az időseket, meg tudjuk-e védeni. Vagy feláldozzuk őket a gazdaság újraindításáért? – teszi fel a provokatív kérdést Szellem rovatunk, amikor az ókortól a XX. századig mutatja meg az emberi közösségek azon sötét rítusait, amikor így próbálták csökkenteni az éhes szájak számát. A szociáldarwinista felfogás mindenesetre nem áll távol a magyar miniszterelnöktől. Ez a gazdaság helyreállítását célzó programjából is látszik, ami – mint Magyarország rovatunkból kiderül – abból áll, hogy az erős cégek majd úgyis talpra állnak, amelyik pedig nem, abba minek pénzt nyomni? A munkanélkülieknek is csak a MÁV-ot és a hadsereget ajánlja fel, de még a független művészeknek is – akik másfél hónapja élnek bevétel nélkül – csak egyhavi fizetésnek megfelelő összeget ígér, de azért is muzsikálniuk kell. Erre az 

unortodox takarékosságra alapozhatja Európa második legbiztatóbb gazdasági előrejelzését,

például a mindössze háromszázalékos GDP-csökkenést. Bizonytalan kimenetelű teszt. Az azonban szinte bizonyos, hogy Karácsony Gergely szavai csak vágyak maradnak, miszerint a válság lehetőséget ad arra, hogy zöldebb, szolidárisabb, a helyi gazdaság kis- és közepes vállalkozásaira építő világot építsünk fel.

A szerző a HVG szerkesztője