Az utazás olyan tevékenység, amit a dolgozó nép a választott vezetői által gyakorol. Ezt a viccet ugyan a kommunizmus idején a konyakfogyasztásról mesélték, de tudvalevő, hogy akkoriban csak két út állt előttünk, az egyik az alkoholizmus, a másik járhatatlan. Az orbánizmusban nagyjából hasonló a helyzet, de eddig legalább szabadon átjárhatóak voltak a határok, amelyeket most az operatív törzsfőnök statáriálisan lezáratott. Címlapsztorinkból kiderül, hogy a határzárral a kormányfő ismét Nyugat- és idegenellenes politikájának rendelte alá a járványkezelést, a legvédtelenebb potenciális fertőzésgócokat, az iskolákat viszont sorsukra hagyta.

Bár Orbán ellentengernagy a tenger ellenében a Balatonra vezényelte a népét, ő maga és külügyminisztere az Adrián cirkáló jachtok fedélzetén rejtőzve bukott le a satuzár előtti napokban.

Magyarország rovatunkban felrajzoljuk, hogyan lett a NER vállalati üdülőjeként funkcionáló Lady MRD luxusjachtot birtokló Szíjj László az aprócska Vakond Kft. egyik tulajdonosából egy halom közbeszerzést kitúrva Magyarország negyedik leggazdagabb embere. Azt is bemutatjuk, miként vált a fényűző lélekvesztőn legutóbb vendégeskedő Szijjártó Péter luxusbaloldalozó kóristából Orbán első számú janicsárjává. S ráadásként felfejtjük annak az összefonódásnak a szálait is, ami Szíjj és Szijjártó között Afrikában sejlik fel.

A Lady MRD egyetlen napi bérleti díjára sem lenne elegendő az az összeg, amit a nyomor szélén tengődő gyerekekkel foglalkozó Igazgyöngy Alapítvány iskoláitól készül megvonni a kormány a járványhelyzetre hivatkozva. Az Iványi Gábor vezette Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség ugyancsak hátrányos helyzetű tanulókat felzárkóztató iskoláitól pedig jövőre az utolsó fillér többlettámogatást is elveszi a kabinet, azzal az ürüggyel, hogy nem látszik megtérülni az intézményekre fordított összeg. De mint vonatkozó cikkeinkből kiderül, Magyarországon nem csak a látszat csal: a hiányt hiányra halmozó teniszszövetség például 2,5 milliárd forint közpénzt kapott a rendkívüli tartalékból, bizonyára a megtérülés reményében, és Semjén Zsolt sem megszorításra készül a járványhelyzetre hivatkozva, hanem adókönnyítésért és a határzár alóli felmentésért lobbizik a vadászoknak.

Ha ezek után még valakinek van kedve nevetni, átkosbeli viccekkel a mai bornírt rendszer összes története leírható. Vidnyánszky Attila például hiába próbálkozik napok óta rendezéssel, mindig napiparancs lesz belőle. A Színművészeti Egyetem krimijéről szóló írásunk szerint a végkifejlet nem tartogatott meglepetést, hiszen

a Fidesz nem is titkolta, hogy a politikai hatalom mellett kulturális hegemóniára is vágyik. S azt is előre lehetett tudni, ki lesz a gyilkos.

A rendszer két szakasza a fejlődés nehézségei és a nehézségek fejlődése. Ezekről a Gazdaság rovatban adunk ízelítőt. A magyar Kurzarbeit mérlegét megvonó cikkünk szerint, ha nem hosszabbítják meg a programot, a járvány második hullámával újabb tömegek kerülhetnek utcára. A magyar gazdaság helyzetét elemző írásunk pedig egyebek közt Matolcsy György jegybankelnököt idézi, aki a 13 százalékos visszaesés láttán feladta álmát, hogy 2030-ra utolérjük Ausztriát. Nem kicsit, nagyon: szerinte a következő 20–25 évre szóló világos program hiányában az a történelmi kockázat vár ránk, hogy a felzárkózás soha nem megy végbe.

JAKUS IBOLYA

felelős szerkesztő