„A világ valami szörnyűség, a szerencsétlenségek talánya, amelyet el kell fogadni, de amely előtt nem szabad kapitulálni” – idézi Friedrich Dürrenmattot Szellem rovatunk Az öreg hölgy látogatása című darabjáról szóló írása. A Vígszínházból viharosan távozott – egy másik – hölgy által okozott traumát akarja gyógyítani az előadással az új direktor. A pénz hatalmáról szóló moralizáló darabot először 1956-ban mutatták be, akkor, amikor minden addiginál szilárdabb demokráciák épültek Európa nyugati felében, és karnyújtásnyira volt a jóléti állam. Dürrenmatt tudta azonban, hogy elég egy apró – na jó, egy jókora – kísértés, máris lehull a humanizmus álarca.

Jane Goodall etológus Portré rovatunkban magyarázatot is ad erre: „DNS-ünk mindössze 1 százalékban különbözik a csimpánzokétól.” Ezért emlékeztet szerinte egyes politikusok fölényeskedő, megfélemlítő, hatalomért versengő viselkedése a hím csimpánzokéra. Claire Zachanassian az egykor őt eláruló szerelmére kiírt vérdíjával hiába virágoztatja fel a kisvárost, elpusztítja a közösséget. A pénznek ma is ára van, ha nem is olyan súlyos, mint a darabban.

Gazdaság rovatunkból kiderül, hogy az internet hőskorának ártatlan startupjából hogyan vált a temérdek reklámbevétel hatására hatalmával visszaélő monopolistává a Google. Szolgálhatná az egyházi könnyűzene állami támogatása az egyes közösségek épülését, ám ehelyett – mint Magyarország rovatunk cikke rámutat – menő együtteseknek is jut belőle hangszerre, autóra, és olyanok is megtalálták – nyilván pályázatírás közben – a hitüket, akik eddig ezt alaposan titkolták.

Címlapsztorink csak azért marad adós a pénz és hatalom személyiségdeformáló bemutatásával, mert arra már a legöregebb amerikaiak sem emlékeznek, hogy az egykor liberális Trump mikor kezdett kivetkőzni önmagából. De – az elnökválasztás esélyeinek és következményeinek latolgatása mellett – szolgál erkölcsi tanulsággal is. Bár idehaza elég nehezen érthető, hogy lehet az, hogy volt republikánus kampánystratégák és tisztségviselők saját pártjuk jelöltjét, Trumpot akarják megbuktatni, mert szerintük „csak így lehet megmenteni az amerikai demokráciát, a konzervativizmus tisztaságát, a republikánusok lelkét, amit a párt egy fausti alkuban eladott”.

Még a szentek ügyeinek kongregációja élén álló vatikáni bíborosnak is korrupciós ügyek miatt kell távoznia, és elképzelhető, hogy a pedofilügyekből épp csak kimosdatott George Pell ausztrál főpap tisztítja majd meg az egyházi állam pénzügyeit – derül ki Világ rovatunk cikkéből.

Ténytárunk szerint nőtt itthon a nagycsaládosok jövedelme, a cigányok közül pedig az öt évvel ezelőtti 210 ezerrel szemben „csak” 115–120 ezren tengődnek a szegénységi küszöb alatt, ám a jövedelmi különbségek jócskán nőttek az elmúlt években. Magyarország rovatunknak az egykori cserdi polgármester, Bogdán László öngyilkosságának okait kutató riportjában emberi arcokat kapnak a statisztikai adatok. Hogy Cserdiben valami olyasmi történt-e, ami csődbe viheti a falut, még nem derült ki, de az álló beruházások, az eltűnt százmilliókról szóló pletykák azt sejtetik, hogy valakiket elgyengíthetett a nincstelen faluba beözönlő mesebeli összeg, s talán ezt nem tudta feldolgozni a polgármester.

HAMVAY PÉTER

szerkesztő