Ha üvegházban laksz, ne kezdj el köveket dobálni – hangzik a politológiai közhely. Vagyis csak óvatosan a verbális hadviseléssel, az ellenségkép felfestésével, mert ha a kő eltalálja a fejek fölötti üvegtáblát, akkor az szilánkokra törik. Napfény vetül a hazugságokra, álszentségekre, és azok üvegszilánkjai a mezítelen talp alá kerülve csuda fájdalmasak tudnak ám lenni.

Mint amikor a nemzeti keresztény kurzus egyik prominens képviselője brüsszeli szexbotrányba keveredik, s arra kell majd felmentést találnia azoknak a propagandistáknak, akik ünnepelték, hogy az Orbán-kormány belefarigcsálta a homofóbiát a gránitszilárdságú alaptörvénybe. Abba, ami a politikus iPadjén készült, a legenda szerint Brüsszel és Strasbourg között ingázva, a vonaton.

Fókuszban rovatunk körüljárja azt a jelenséget, amire az angolszász szleng azt mondja, „karma is a bitch”, a magyar pedig azt, hogy a fagylalt visszanyal.

Mert Orbán Viktor nem biztos, hogy számított rá, hogy amikor egyre nagyobb kövekkel dobálja az első számú ellenséggé előléptetett Soros Györgyöt, akkor az üvegtáblát az egyik, megfeleléslázban égő nyalonca töri a maga kavicsával apró darabokra, majd menekülni próbál a nyakába zúduló szilánkok elől.

Vagy hogy a szenvedélyes ultis hírében álló miniszterelnök kedvenc játékát idézzük, az ő Project Syndicate által passzolt hirschkontrájára bemondja a führerezős fedáksárit. De tévedésben élt az EU és a magyar kormányfő is a maga kártyapartijában, ami az uniós pénzek és a jogállamiság összekötéséről folyik, mert mindkettő azt gondolta, hogy a másik csak blöfföl, s most megpróbálják elkerülni, hogy bedobják a lapjaikat.

Hogy a kormány, illetve a hozzá közeli cégek és nagyvállalkozók cinkelt lapokkal játszanak, arra két példát is hoz a Magyarország rovat. A tömegközlekedési jegyek elektronikus értékesítésétől a szemétszállításig a megfelelő zsebekbe kerülnek a jutalékok, ha megszületnek azok a törvények, amelyek a trafikok és a kaszinók mintájára jól osztják le a koncessziókat. De bőszen billentik az esélyeket a kormánykoalíció javára a 2022-es választáson is, mert a játékszabályokat olyan módosításokkal alakítgatják, amelyek úgy próbálják egyetlen sínre állítani az ellenzéki pártok vonatát, hogy Gyurcsány Ferencnek és a közösködéstől vonakodó jobbikosoknak is adnak lehetőséget arra, hogy kisiklassák a szerelvényt.

Akit a sikamlós brüsszeli történet szórakoztat, arra is emlékezhet, hogy Giovanni Boccaccio Dekameron című, erotikus tartalmú novellafüzére a kerettörténet szerint az 1348-as firenzei pestisjárvány elől egy vidéki kastélyba menekült – mai szóval élve önkéntes karantént vállaló – csoport meséiből állt össze. Valahogy így keresünk mi is biztatást, szórakozást vagy éppen szörnyülködést a koronavírus miatt bezárkózva, és találgatjuk, mikor lesz ennek vége. Ehhez a HVG a héten bőven kínál olvasnivalót, az EU által rendelt vakcinamennyiség elosztási lehetőségeitől (Gazdaság) az oltásversenyen (Tech + tudomány) keresztül a szerettüket elvesztők gyászfeldolgozásáig (Magyarország). Mesél a Portréban a nádfedeles vályogházból az egyik ígéretes vakcinát kidolgozó biotechnológiai cég alelnökségéig jutott Karikó Katalin, idézzük a narratív közgazdaságtan Nobel-emlékdíjas professzorát a koronavírus-járványról (Szellem), a Világ rovatból pedig kiderül, hogy a sokkból kilábalás gazdaságpolitikai irányítása kinek a kezébe kerül az USA-ban.

Mert egyszer vége lesz a járványnak, ahogyan az üvegszilánkokat is összesöpri valaki, s belehelyezi a kukába.

NAGY GÁBOR

vezető szerkesztő