Elmaradt a jelen 2020-ban, nincs esőnap, a jegyek nem visszaválthatók, és későbbi időpontra sem cserélhetők. Értelmüket vesztették az olyan évezredes bölcsességek, mint a carpe diem, és az olyan új keletű okosságok, mint a mindfulness és a yolo, csak a memento mori fenyegetése időszerű. Tízezrek gyászolják elvesztett szeretteiket, elmaradtak a korszakos ünnepségek, szalagavatók, ballagások, gólyabálok és diplomaosztók, a sebességkorlátozó táblákkal kicövekelt kerek születésnapok, és az idei lesz az első karácsony, amit a családok többsége nem a nagymama Michelin-csillagos főztje mellett ünnepel. A karantén rossz sivatag – írja Szilágyi Ákos esztéta a Szellem rovatban –, élettelen, ember nélküli, idegen és ellenséges hely, ahol a világról lemetszett ember tengődik, emésztődik, senyved. Az idő pedig nem múlik, hanem megáll, leheveredik a díványra, orrát túrja, körmeit piszkálja.

„Tragédiának nézed? Nézd legott Komédiának, s múlattatni fog” – súgja a bennünk élő Lucifer –, s egy röpke pillanatra így is lett, amikor december elején az Európát vétóval zsaroló Homo christianus takarásából hirtelen előmászott a homo eresztus. De gyorsan elcsitult a jókedvförgeteg: bár lett volna igény rá, nem alakult meg a Hülye Magyarok és Lengyelek Nélküli Európai Unió, az alkuk és megalkuvások után a Füles Gulyás Magyarországon győztesnek hirdethette magát. Fókuszban összeállításunkban elemezzük, miként áldozza fel a diktatúrákhoz, pénzmosodákhoz és szélsőjobbos futóbolondokhoz dörgölőző Orbán és külügyminisztere a rövid távú győzelmekért Magyarország tekintélyét és mozgásterét, hogyan lett az ország örökös troll az EU kül- és biztonságpolitikájában, s azt is bemutatjuk, milyen pénznyelő gépek működnek Szijjártó minisztériumának vonzáskörzetében.

A háború rosszabb, mint a boksz, ami olyan sport, ahol a győztest is nagyon megverik – ezt már Mérő László állapítja meg Papp Lacit idézve a Magyarország rovatban. A béke érdekében létrejött európai szövetséggel szüntelen háborúzó kormányfőről és a társadalom militarizálásáról szóló cikkbe is befigyel Lucifer: Mérő szerint Orbán olyan, mint egy katonazenész, aki katonának zenész, zenésznek katona, s a szerző bónuszként a néphadseregben énekelt szaracén indulóra is felhívja a figyelmünket. Támadó-védekező selejtesség, nemzeti öncélúság – ez volt a józan megítélése már a múlt század első felében is a Nyugat-ellenességnek és a Kelet-imádatnak, melynek zsákutcás történelmi hagyományát a Szellem rovatban idézzük fel.

Recesszióból egy is sok, pláne három, márpedig most recesszióban van a gazdaság, a demokrácia és a privát életünk is – mindhárommal cikkek sorában foglalkozunk. A Világ rovatban elemezzük, mit hagynak maguk után vagy éppenséggel mit visznek a nagyhatalmak távozó vezetői, Trump, Merkel és Putyin. A legszomorúbb búcsúról, a Brexitről pedig Nick Thorpe, a BBC Magyarországon élő tudósítója osztja meg személyes tapasztalatait, abban a reményben, hogy a briteknek még az ő életében lesz visszaút az Európai Unióba. Gazdaság rovatunkban négy csúcsvállalkozó mesél arról, hogyan égeti a milliárdjait a válság, vagy épp fordítva, minek köszönhetően él meg a jég hátán is. Egy másik cikkünk pedig a 2008-as pénzügyi és a 2020-as egészségügyi válság közös vonására mutat rá: mindkét esetben a rendszer leggyengébb láncszemét érte támadás.

A HVG-től kissé idegen terepre, a lélek birodalmába is elmerészkedünk, a szakmájukban kiváló gondolkodókat kértünk fel a deviáns idei évvel kapcsolatos életérzésük megfogalmazására. Olykor egymással is feleselő gondolatokat olvashatunk a szorongás kultúrájának rémálmáról, Isten tehetetlenségéről és vigasztaló erejéről, a tudomány diadaláról, a végtelen szuperorganizmussá szerveződő tudatról, sőt Várszegi Asztrik emeritus főapát végrendeletét is megismerhetjük. És bonbonként Fischer Iván játékos vízióját 2021-ről, amikor újra járhatunk majd koncertre, ahol szabad összebújva ülni, a tételek közt pedig köhécselés helyett önfeledten tapsolni. Ebben a reményben kívánok Önöknek mindenekelőtt jó egészséget a szomorkás ünnepekre!

JAKUS IBOLYA

felelős szerkesztő