A Mobilitás Kutatási Centrum munkatársai tíz évig vizsgálták szisztematikusan a Nemzeti Együttműködés Rendszerét, Kovách Imre vezetésével először 2015-ben, utána 2018 őszén, a harmadik kétharmad megszerzése után végeztek 3000 fő megkérdezésén alapuló felmérést, ennek a két felmérésnek eredményeit foglalta össze a 444.
A 800 oldalas tanulmány fő megállapítása, hogy
a Fidesz minden integrációs csoportban jelen van Magyarországon.
Ez azt is jelenti, hogy a tanulmány szerint nem stimmel az a népszerű elmélet, hogy a gazdasági fellendülés a Fidesz három kétharmados győzelmének a titka, hanem az, hogy a hatalom képes volt kialakítani “egy univerzális világképet, amelyben a táborhoz tartozók megtalálják azt a világos kapaszkodót (üzenetet), amely alátámasztja, megerősíti a saját meggyőződésüket, meglevő véleményüket, vagy amelynek segítségével feloldják bizonytalanságaikat”.
A tanulmány szerint az egész hazai palettára jellemző, de a Fidesz vitte csúcsra azt, hogy a politikai szereplőktől érkező világértelmezés, az általuk kijelölt problémák és felelősök nagyobb befolyásoló erővel bírnak.
Az érzelmi politizálás lényege a már meglévő tábor egyben tartása, a velük nem szimpatizálókat viszont inkább el akarja tántorítani a véleménynyilvánításról: amíg 2010-ben minden negyedik válaszadó azt mondta, „gyakran téma a családban a politika, 2018-ra ez 14 százalékra csökkent".
Az egyik legfontosabb állítás, hogy a kisvárosokban élő, helyi szinten erősen beágyazódottsággal rendelkező emberek nagyon fontos szerepet játszanak a NER sikerében. Ezek olyan emberek, akik néha polgármesterek vagy képviselők, de sokszor nem is politizálnak közvetlenül, de sokan számítanak a NER közvetlen kuncsaftjainak uniós projekteken keresztül.
Mivel máshonnan nem érkezik pénz,
a projektekben részt vevő kivitelezők, szakértők, bürokraták pedig nem csak extra jövedelemre, de szimbolikus hatalomra is szert tesznek másokkal szemben.”
Közben a helyi értékekre építő klubok és körök kielégítik az emberek valahova tartozás iránti vágyát, ráadásul a közösség részei nem érdekeltek abban, hogy felforgassák a fennálló rendet. “Ez ahhoz vezet, hogy elfogadják a nem nagyon jó, nem nagyon gazdag, nem nagyon igazságos, mégis stabil világot, amiben élnek. A NER mozgatóinak pedig a stabilitás az alapérdekük.”
Kiemelik ugyanakkor, hogy a koronavírus hatása könnyen megbonthatja ezt a stabilitást.
A három év különbséggel készült felmérések a munkaalapú társadalom szilárdulását is mutatják. A segélyek megvágása miatt, aki nem tud munkát kapni, az már alig kapcsolódik a társadalomhoz, bár azt is érdemes kiemelni, hogy a foglalkoztatottság jelentősen nőtt: 2019-re megvolt az Európai Unió által elvárt 75 százalékos arány a 20–64 évesek között.
Mivel gyenge a szociális védőháló, akiknek nincs munkája, minél hamarabb akar újat találni, ezért a képességeinél rosszabbat is elvállal. A foglalkoztatás bővülése ellenére nem sikerült érdemben növelni a magasabb képzettséget igénylő, nagyobb presztízsű munkát végzők arányát.
Ennek ellenére leszámítva a legmélyebb nyomorban élőket, még a nagyon nehéz helyzetben levők is valamivel jobban élnek, mint korábban, többet keresnek, és többet is fogyasztanak, és mivel 2013 óta folyamatosan csökken az abszolút szegénység, tehát kevesebben szenvednek hiányt alapvető dolgokban, ez sokakat elégedetté tesz.
