Az M1 mindig rotyogó ötletbográcsából most épp az a finomság főtt ki, hogy az e-mailben küldött kérdések valójában nem is kérdések voltak, hanem provokatív, kérdésnek álcázott állítások, amelyek mögött nyilván az összehangolt balliberális hadjárat áll.
A bejárszásban arra reagálva, hogy az újságíró megkérdezte, miért nem kapott meghívást a találkozóra senki a francia Nemzeti Tömörülés és az osztrák Szabadságpárt tagjai közül, az hangzik el: „csak amatőr újságírók kérdeznek olyat, hogy miért nincs ott valaki, akinek a jelenlétéről soha nem is volt szó”, a végén pedig kijelentik, hogy a kérdező újságíró minden bizonnyal további lejárató cikkekkel is készül.
A találkozó élőben is bizonyságul szolgált arra, hogy a magyar kormány nem rajong különösebben a kérdezősködésért: akkor magát Matteo Salvinit is meglepte, hogy Budapesten egyáltalán nem kapott kérdéseket az esemény végén.
Felvesz a kamera, amikor valami kínos dolgot művelük, majd még fel is kap az internet. A Coldplay-koncerten lebukó vezérigazgató története jól példázza, hogyan változhat meg valakinek egyik napról a másikra az élete a kéretlen nyilvánosság hatására. Milyen nagy lebukásokról tudunk még? Mit tehet az ember, ha lebénítja a jumbo screen, még akkor is, ha nem jár tilosban?