A nemzetközi katonai koalíció kivonulásával és benne a magyar szerepvállalás befejezésével lezárul egy korszak Afganisztánban és a Magyar Honvédség történetében is. Arról, hogy ez mennyiben volt siker és milyen kihívások állnak ezután a magyar haderő előtt, Wagner Péterrel, a Külügyi Intézet vezető kutatójával beszélgettünk a Fülkében.
A 2001 óta változó intenzitással zajló, most már háborúnak nehezen nevezhető afganisztáni állapotok ugyan nem mutatnak túl reményteli képet, de sok minden változott, mióta az al-Kaidát bujtató tálibok hatalmát először megdöntötte az Egyesült Államok vezetésével indult nemzetközi beavatkozás. A tálibok ugyan megint jelentős hatalmat gyakorolnak az országban, ám ez már egy másik tálib vezetés, mint a 20 évvel ezelőtti.
Mit ért el a nemzetközi koalíció, ha végül megint megerősödtek azok, akik ellen harcoltak? Mit könyvelhet el a Magyar Honvédség és mitől lesz ütőképes haderőnk a saját régiónkban is? Wagner Péter szerint semmi sem fekete-fehér, de ha akarjuk, beszélhetünk régiós fegyverkezési versenyről is.
A kollagénpótlás óriási divat lett a fiatalságkultusz korszakában. Személyenként változhat, hogy ki mit vár e fehérjétől: valaki feszes bőrt és örök fiatalságot, más hajerősítő hatást vagy nyugalmat remél, de a legtöbben csak fájdalommentes mozgásra vágynak. Gyógyszerészt és ortopéd szakorvost kérdeztünk.
A tárcavezető saját imázsa építésére használja a politikai tartalmú „családi” videókat.
Az országos albérletpiacon havi szinten 1,3 százalékos, éves szinten pedig 7,3 százalékos volt a növekedés.
Előfordult már, hogy egyszer csak azt érezte, megöregedett? Könnyen lehet, hogy ez nem szubjektív élmény volt.
Ez az első eset, hogy egy észak-koreai disszidens keresetet nyújtson be a diktatúra, illetve a vezetője ellen.
