„Hibrid jogrendekben a formális szabályok sokban hasonlítanak a liberális demokráciákra, azonban a tényleges gyakorlatok és narratívák terén attól eltávolodnak” – fogalmazott Jakab András alkotmányjogász az Eötvös Csoport szerda esti konferenciáján.

Jakab szerint a hibrid berendezkedések azt a Magyarországra is alkalmazható szürke zónát jelölik a demokrácia és az autokrácia között, ahol a jogállamiság egyes követelményei jobban, mások viszont kevésbé érvényesülnek.

Ez jogi úton kétféleképpen értelmezhető. Létezik minden országban egy formális jogrend; egy komplex szabályrendszer, amely az intézményi működés és a mindennapi élet gerincét adja. Ennek nagy részét a rendszerváltozáskor német mintára importáltuk, erősen elköteleződve a jogállamiság felé. Bár a törvénykezés azóta jócskán átalakult, önmagában ez a folyamat nem tudja megmagyarázni a NER kiépülését és a magyarországi demokrácia minőségének hanyatlását: Jakab szerint itt jön képbe az informális jog kérdése.

Ide tartozik a társadalom és a jogi szakma örökölt viszonyulása a joghoz, és vetődik fel a kérdés, miért gondoljuk természetesnek a politikai korrupciót, látjuk a jogot a politikai hatalom eszközeként, mintsem korlátjaként, vagy ragaszkodunk szövegkötött joghoz célirányos értelmezés helyett. Az alkotmányjogász úgy látja, az EU-s csatlakozással eltűnt a demokratizálódás iránti motiváció, és fokozatosan elkezdtek kirajzolódni az öröklött jogi kultúra elemei.

Gyakorlatba lefordítva a probléma arról szól, hogy hiába vannak funkcionáló rendelkezések a büntető törvénykönyvben, ha azt nem alkalmazzák korrupciós ügyekre, illetve éppen ellenkezőleg, ha a létező jogszabályokkal kitüntetett csoportokat vegzálnak, ilyenek például az országgyűlési képviselőkre kiszabott bírságok. Jakab szerint már az is jelentős jogállami előrelépést jelentene, ha a NER legalább a saját maga által írt törvényeket betartaná.

A hibrid rendszert Győry Csaba jogszociológus szerint lehet komplexebben is értelmezni. Győry a mai Magyarországot jogtudományi kifejezéssel élve kettős államként képzeli el, amelynek van egy, a mindennapi életet meghatározó, megbízható jogszabályi dimenziója, viszont létezik mellette egy egyszeri intézkedések útján működő, a politikai hatalmat szolgáló folyamatos jogi intervenciós törekvés is, amely megszilárdítja a hibrid rezsimet.

A jogszabályi keretekbe való beavatkozás ilyen olvasatban azért történik, hogy a büntető igazságszolgáltatást célzottan lehessen alkalmazni, meg lehessen védeni a rezsimhez közel állókat, valamint befolyásolni lehessen egyes közigazgatási folyamatokat, mint például a választások vagy gazdasági szabályozások kérdését. Egy ilyen berendezkedés megszilárdulásában kulcsszerepet játszik az önkorlátozás és a retorzióktól való félelem a jogalkotók és döntéshozók körében, de az állam saját maga is dönthet úgy, hogy átírja a jogállami feltételeket, például a különleges jogrend megszilárdításával és a rendeleti kormányzással.

A hibrid rendszer lebontása mind Jakab, mind Győry szerint egy hosszú folyamat, ugyanis nemcsak a NER által felépített jogi szabályozáshoz kell óvatosan hozzányúlni, hanem a társadalom és a jogász szakma hozzáállása is meg kell változzon.

Jakab szerint a NER végével nem érnének véget a jogállami deficitek, és csak sok kis lépés árán, kisebb-nagyobb visszacsúszásokkal lehetne végrehajtani egy tisztán demokratikus átalakulást. Ehhez kulturális előrelépésre van szükség: társadalmi elhatározás, elitkonszenzus, kedvező nemzetközi környezet és a kisebb sikerélmények mind kulcsfontosságúak a folyamatban. Győry emellett hozzátette, hogy a hibrid modell nemcsak a NER, de a mindenkori politikai vezetés számára vonzó hatalomgyakorlási mód, ily módon rendkívül nehéz tőle megszabadulni.

A szakemberek egyetértettek abban, hogy ugyan a hibrid rendszer intézménye stabil, a NER-től az elképzeléseknél könnyebb lehet megszabadulni, mert állításuk szerint sokan vannak, akik csak a jólét, és nem ideológiai elkötelezettség miatt maradnak a rendszerben, amin ha repedések alakulnak ki, ők lesznek az elsők, akik dobbantanak. Arra azonban mindkét jogász figyelmeztet, hogy nincs garancia arra, hogy a következő rendszer nem csak egy politikai sorcsere lesz, hanem tényleges demokratikus átalakulás veszi majd kezdetét.

A borítóképen Orbán Viktor látható egy kormányülésen.