A magyar miniszterelnök londoni látogatása kapcsán írta le gondolatait a neves Kelet-Európa-szakértő.
Az uniós politika oxfordi professzora, neves történész és Kelet-Európa-szakértő azt igyekszik megfejteni a Financial Timesban, vajon miért tárja ma szélesre a brit kormányfő a Downing Street 10. ajtaját magyar kollégája előtt, amikor Orbán Viktor az illiberális irányzat vezéralakja az EU-ban, Boris Johnson viszont a Brexit óta visszatalált 89 szelleméhez, amit egyébként egykor, lánglelkű diákvezérként a magyar politikus is képviselt.
Az első feltevés az, hogy populisták ideológiai alapon fraternizálnak. Felidézi, hogy amikor a 80-as évek végén először találkoztak, Orbán lelkesen vállalta a liberális Nyugat értékeit. A szerző ott volt Nagy Imre és társainak újratemetésén, amikor az ifjú jogászhallgató az orosz csapatok távozását követelte. Majd később, Soros-ösztöndíjasként elmagyarázta Ash-nek annak oxfordi dolgozószobájában, hogy ő és társai miként akarják felépíteni a korszerű liberális társadalmat a Fidesz élén.
Ám az eltelt jó 10 évben módszeresen lebontotta a magyar liberális jogállamot, így Magyarország az első uniós tag, amelyet a Freedom House csupán részlegesen szabadnak minősít. Betolakodóknak nyilvánítja a muzulmán menekülteket és kirohan ellenük. A hazafias katolikus magyarokat arra szólítja fel, hogy szüljenek több gyereket, ahelyett, hogy örömmel fogadná az Európán kívülről érkező bevándorlókat. Továbbá óriásplakátokat rakatott ki, rajtuk az ősellenség, Soros képével, a felhang egyértelműen antiszemita volt – írja Ash.
Azt magyarázza ezen felül, hogy a jövő a modern kor olyan illiberális változataié lehet, mint amilyen Hszi Kínája. Johnson egyszerre akarja birtokolni és megenni a tortát, Orbán ezzel szemben briliáns módon már meg is csinálta ezt a mutatványt a gyakorlatban: az uniós támogatások milliárdjait saját céljaira fordítja, miközben Brüsszel ellen hadakozva megnyerte a legutóbbi választást, amely szabad volt ugyan, de semmiképpen sem tisztességes.
Habár egy kis tagállam küldötte, mégis az illiberális, nacionalista szárny élére dolgozta fel magát a kontinensen. És a Brexit következményeként úgy áll, hogy a történelem során most először egy magyar kormányfőnek nagyobb befolyása van a földrészen, mint Nagy-Britannia első emberének. Amikor két éve Trump fogadta Orbánt, amögött egyértelműen az ideológiai rokonság húzódott meg.
Az ideológiai megközelítés azonban nem igazán segít annak megértésében, miért hajlandó leülni magyar kollégájával a brit politikus. Hiszen London polgármestereként támogatta a multikulturalizmust, és ha van ideológiai meggyőződése, ami azért nem biztos, nos, akkor az semmiképpen sem az, amit a vendég oly határozottan igyekszik érvényre juttatni. Ezért motívumként sokkal elfogadhatóbb az, hogy a reálpolitika mozgatja Johnsont.
A kiválás után ugyanis az Egyesült Királyságnak roppant mód kellenek barátok az unió berkein belül. Macron például nullára kihozható játszmának tekinti a szigetország és az EU kapcsolatát. Orbán ezzel szemben odavan azért, ahogyan a brit miniszterelnök levezényelte a kilépést. Közismert, hogy a magyar vezetőnek nincsenek gátlásai, amikor úgy véli, be kell avatkoznia a brüsszeli döntéshozatalba olyan országok érdekében, mint Kína és Oroszország. Akkor meg miért ne tenné meg ugyanezt a britekért is?
Mondhatni: cinikus, Lord Palmerston, a nagy előd a 19. századból azonban alighanem rábólintana. Nagy-Britannia sokáig egyensúlyozott az európai hatalmak között, és most úgy tűnik, hajlamos visszatérni ehhez a politikához.
De még ez sem magyarázza meg teljesen a londoni tárgyalás mozgatórugóit. Hiszen a Johnson-kabinet erőteljesen kiáll a liberális értékek, az emberi jogok, a demokrácia és a szólásszabadság mellett. Határozottan tiltakozott a belarusz ellenzéki újságíró elrablása ellen. Keményen szót emelt a Hszincsiangban és Hongkongban tapasztalható elnyomás miatt.
Az igazság az, hogy nagy csapást mért a liberális nemzetközi rendre, amikor London otthagyta az EU-t, ám azóta e világrend egyik legnagyobb szószólója. Ennélfogva a mai látogatás arról árulkodik, hogy nagy feszültség húzódik végig a brit vezetés egész külpolitikáján, mert ellenmondás van az elv és az önérdek között. És ez különösen látványossá válik, amikor valakinek égetően szüksége van kereskedelmi megállapodásokra és más egyezményekre, hogy bejusson a földkerekség legnagyobb egységes piacára, amelyet éppen faképnél hagyott.
A tény, hogy a brit miniszterelnök szükségét érzi, hogy udvaroljon egy kicsiny uniós tag illiberális vezérének, az jól megvilágítja a Brexit utáni Nagy-Britannia legfogasabb kérdését: ez pedig nem más, mint hogy a gyengeségét az ország okozta saját magának – mutat rá Timothy Garton Ash a Financial Timesban.
Mennyivel növekszik egy férfi értéke, ha tizenöt centivel magasabb? Mennyi esélye van párt találnia egy társkeresőn egy kedves, átlagosan kinéző, átlagosan jól kereső nőnek, ha nincs semmi speciális tulajdonsága? Mi a társkeresés beépített kockázata? Egy harminckilenc éves nő még harmincasnak számít? Kritika a Többesélyes szerelem című filmről.
