Magyarország nem jogállam, hanem előjogállam. A neres az új nemes, a kiválasztott réteg privilégiumait garantáló törvények már-már új aranybullává szilárdulnak össze, persze ellenállási záradék nélkül. A kiváltságos elit a jogszerűség álcája mögé bújva nyúlhat le nagy- és kisbirtokokat, kastélyokat és palotákat, komplett gazdasági ágazatokat és közpénzmilliárdokat. S ha úri kedvük úgy kívánja, a többmilliós fizetésekkel és százmilliós ingatlanokkal körülbástyázott narancsvérűek szégyenkezés nélkül, nagykanállal dézsmálhatják az olyan állami lakás- és családtámogatásokat is, amelyek kevésbé perverz rendszerekben a rászorulók boldogulását segítik.

Címlapsztorink főszereplője, Varga Judit az Orbán-rezsim romlott újraelosztási rendszerének egyik díszpéldánya: cikkünk felgöngyölíti, miként jutott a falusi csokból épült balatonhenyei házikóból varázsütésre mesés fővárosi ingatlanvagyonhoz, s hogy a férje választási manővere után hogy kezdett el csordogálni a közpénz a balatonfelvidéki településre. Vélemény rovatunk szerzője azon is elmereng, milyen tanulságokkal szolgál a történet az Orbán utáni Magyarországnak, ahol remélhetőleg nem a „fizessünk a gazdagoknak” lesz a hatalom jelszava. A képviselői vagyonnyilatkozatokról szóló cikkünkben pedig ismételten kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy a bevallásoknak semmi közük nincs a valósághoz, legfeljebb olyan örömhírek derülnek ki, mint hogy Orbán háztartásából kirepült és saját lábára állt a negyedik csemete is, a csaknem milliárdos Rogán Antal oldalán pedig új feleség tűnt fel.

Azt ugyan nem tudjuk, sikerült-e Rogánnak stikában elintéznie a harmadik házasságához is templomi esküvőt és egyházi áldást, viszont máris kiderült, hogy az új ara hozománya egy gigantikus földbirtok, amit a család Vargáékhoz hasonlóan minimális önrész mellett felvett óriáshitelből vásárolt. Az egyház és az állam feudális összefonódását ezúttal Balog Zoltán karrierjén keresztül követjük nyomon a Magyarország rovatban. Cikkünk kibogozza, milyen jogi és adminisztratív akadályokat kellett elhárítani ahhoz, hogy Orbán lelki vezetője politikusi kitérője után előbb református püspökké, majd a zsinat elnökévé avanzsálhasson. Az exemberminiszter Balog egyháza a kiemelt kormányzati támogatások egyik fő kedvezményezettje, legújabb dézsmaként pedig úgymond visszakapta a Színház és Filmművészeti Egyetem Vas utcai épületét, benne az Ódry Színpaddal, ami persze soha nem volt az övé.

Az is mese, csak sokkal kegyetlenebb, hogy a kormánynak minden élet számít. Ténytár rovatunkban azt ábrázoljuk, milyen ingatag lábakon áll az optimális oltási ütem, amely abból indul ki, hogy a gyártók időben szállítanak, az emberek skrupulusok nélkül „oltakoznak”, s elegendő lesz a logisztikai és orvosi kapacitás. Talán még Orbán szegénységi bizonyítvánnyal felérő vagyonnyilatkozata sem áll olyan távol a valóságtól, mint a járványkezelés az ideálistól. A Fókuszban-tól a Világon át a Tech rovatig sorjázó cikkeinkből kiderülnek az újabb ordas hazugságok az orosz és a kínai vakcinákról, a foglalkoztatottsági adatokról, beszámolunk a világban dúló vakcinaháborúról, s annak is utánajártunk, hogy meg tud-e birkózni az egészségügy az oltásrohammal, az esetleges vírusmutációkkal és az elmúlt egy év okozta egészségromlás, valamint az elhalasztott kezelések kihívásaival.

S vajon mivel foglalkozik eközben az egészségügyért felelős miniszter, Kásler Miklós? Mint a Szellem rovatban elolvashatják, a történelem útvesztőjében bolyongva a Hunyadi-család román származását vitatja, s kun–tatár vagy európai vérvonalát bizonygatja. Lehet, hogy a végén visszasírjuk Balog Zoltánt?

JAKUS IBOLYA

a HVG felelős szerkesztője