„Az első gimnáziumomban többször is viccelődtek a melegséggel. Ellenséges légkört teremtettek, ahol buzinak lenni egy vicc, amin több mint harminc ember előtt lehet nevetni.”

Bár elsőre meglepőnek tűnhet, a fenti beszámoló az egyik legáltalánosabb, amit LMBTQ-diákok mesélnek iskolai élményeikről. Ők azok, akiket a legjobban érint majd a kormány és a Jobbik képviselői által kedden megszavazott új törvény, melyet pedofilellenes intézkedésként hirdetnek, de ugyanúgy korlátozza a nemváltoztatás vagy homoszexualitás megjelenítését és népszerűsítését is a 18 év alattiaknak, és kimondja, hogy tilos az ilyen reklámokat elérhetővé tenni számukra. Szintén a fiatalok azok, akiknek az eddiginél is kevesebb lehetőségük lesz arra, hogy az iskolában választ kapjanak kérdéseikre, segítségért forduljanak, vagy egyszerűen csak beszéljenek saját érzéseikről.

Reviczky Zsolt

Azt, hogy az iskola már eddig sem volt könnyű terep az érintett fiataloknak, jól mutatja a Háttér Társaság 2019-ben publikált felmérése, melyet 13-21 éves magyar LMBTQ-diákok körében készített. A közel ezer válaszadó fiatal 82 százaléka vallott arról, hogy rendszeresen szóbeli zaklatások tárgya az iskolában szexuális irányultsága vagy nemi önkifejezése miatt. 35 százalékuk fizikai bántalmazás alanya is volt már, aminek széles a tárháza, a leköpéstől egészen a megrugdosásig terjedhet.

Sokatmondó adat az is, hogy a válaszadást megelőző egy hónapban 26 százalékuk hagyott ki egy vagy több napot az iskolából azért, mert nem érezte ott magát biztonságban.

Csalódást okoznak

Nem volt ez másképp Kornél esetében sem, akit ma már támogató egyetemi és munkahelyi közeg vesz körül, de 14-15 évesen annak ellenére is kiközösítéssel, lökdösődéssel és megjegyzésekkel kellett szembenéznie az iskolájában, hogy csak később, gimnáziumi évei végén alakult ki transz identitása.

„Addig csak nagyon fiús lány voltam, de már ez sem tetszett az osztálytársaimnak. Máshogy öltöztem, máshogy beszéltem, fiúsabban viselkedtem, mint ahogy elvárták volna” – emlékezett vissza tinédzseréveire. Segítséget hiába kért, csak akkor történt valami, amikor egy fizikai bántalmazás után édesapja írt az osztályfőnöknek, az általános helyzeten azonban ez sem sokat segített, sőt inkább rontott.

Reviczky Zsolt

Kornél helyzete akkor változott meg valamennyire, amikor iskolát váltott, majd érettségi után felvállalta transzneműségét, a környezete „meglepően pozitívan” fogadta, és szülei is támogatták. Bár nagyon szerencsésnek érzi magát, de így is őriz magában rossz élményeket.

„A szalagavatón öltönyben jelentem meg és fiúként táncoltam, ezután egy tanárom Messenger-üzenetet írt nekem arról, mennyire nem ért ezzel egyet, és csalódott bennem” – mondta.

A 20 éves, szintén LMBTQ Do Csicsi is úgy látja, nagyon fontos a fiataloknak, hogy lássák: nincsenek egyedül, semmi baj nincs velük, nem betegség a szexualitásuk. Szerinte mind nekik, mind a társadalomnak szüksége van arra, hogy a „másság” kérdése ne legyen a szőnyeg alá seperve, a kormány a mostani lépésével azonban nem csupán ráerősít a homofóbiára, de a fiatalok lelki egészségét is kockára teszi.

„Ha most lennék 13-14 éves, olyan, aki még nem coming outolt, valószínűleg nehezebb lenne elfogadnom saját magamat. Azt érezném, nincs kihez fordulnom, és az emberekben sem bízhatok azok után, hogy milyen felhangja van a homoszexualitásnak” – fogalmaz.

Az persze, hogy egy LMBTQ fiatalnak milyen élményei vannak az iskolában, vagy a közvetlen környezetében, mindig függött az adott intézménytől.

„Vannak olyan iskolák, ahol nagy energiát fektetnek a sokszínűségbe, az elfogadásba, más iskolákban viszont az esetleges elutasítás, elhallgatás miatt nehezebb az érintett kamaszok helyzete" – mondta a hvg.hu-nak Lászlóffy Julianna, klinikai szakpszichológus.

A Magyar Pszichológiai Társaság LMBTQ-szekciójának elnökhelyettese azt tapasztalja, hogy az elmúlt egy évben a korábbinál több kiskamasz kért tőle segítséget, de ebben a koronavírus-járvány hatása is benne van. Az viszont biztos, hogy a Skype-konzultációk elszaporodásával már külföldi és vidéken élők is jelentkeznek, az utóbbiak helyzete egyébként is nehezebb, mint a fővárosban élőké.

„Van olyan páciensem, aki négy órát utazik, hogy el tudjon jönni hozzám terápiára” – mondta.

Lászlóffy Julianna úgy látja, az elmúlt évek magyarországi változásai mindenképpen hatással voltak az LMBTQ-fiatalok lelkiállapotára. Magyarországon a 16-25 évesek között a második leggyakoribb halálok az öngyilkosság, és bár az ehhez vezető út nagyon összetett, ha a sérülékeny fiatal életébe bejön még egy nehezítő tényező, az érzelmileg különösen megterhelő lehet.

Az általunk megkérdezett fiatalok is arról meséltek, hogy helyzetük az utóbbi egy-két évben kezdett el a szokásosnál is nehezebb lenni, amihez nagyban hozzájárult a kormányzati propaganda.

Kornél például már egyetemre jár, mellette dolgozik, és egyik helyen sem okoz problémát az identitása, de a társadalomban fennálló feszültségek nagyon is jelen vannak az életében.

„Bármilyen LMBTQ-esemény oldalára, vagy a témáról szóló cikkre megyek fel, folyamatosak a negatív kommentek. Nem felejtem azt sem, amikor a Coca-Cola összes támogató plakátja össze volt firkálva. Számomra kétségbeejtő, hogy még mindig ott tart a magyar társadalom, hogy az egy központi kérdés lehet, hogy embereket különböztetünk meg a nemi identitásuk alapján. Értetlenül állok az egész előtt, nem tudom, miért gondolkoznak így az emberek, miért kell a társadalomnak is annyira kirekesztőnek lennie, mint a kormánynak” – mesélte.

A jogi nemváltoztatás lehetőségét betiltó 33-as paragrafusról pedig azt mondta, annak elfogadása mellbevágó volt számára.

„Bár 2018 óta egyébként sem működött már a folyamat, akkor még reménykedtem, és nem volt bennem a tudat, hogy erre sosem lesz lehetőségem” – mondta.

Saját bőrén érzi a változásokat a 22 éves Diána is.

„Már a Meseország Mindenkié-botrány idején éreztem, hogy készülni fog valami hasonló, hiszen kellett egy bűnbak, aki elviszi a balhét. Hiába járok ki tüntetni, írok alá petíciókat, tehetetlen vagyok” – mondta. Ő egyébként alapból sokatmondónak tartja, hogy már meg sem lepődött a törvényjavaslaton.

Reviczky Zsolt

Do Csicsi saját bevallása szerint szerencsés is volt, mert nagyon megerősödött azáltal, hogy szexualitása és vietnámi származása miatt nap mint nap kapott beszólásokat. Ugyanakkor azt tapasztalja, hogy sokan nem tudnak így hozzáállni a sértegetéshez, számukra pedig kiváltképp fontos lenne, hogy nyíltan lehessen erről beszélni, illetve a média ne használja őket homofób uszítás tárgyaként.

Nyitottság és megismerés

Az, hogy a törvényalkotók pontosan mit is értenek a „homoszexualitás népszerűsítése” alatt, valószínűleg csak a részletszabályokból fog kiderülni, mint ahogy az is, pontosan mely civil szervezetek kapnak majd a jövőben arra engedélyt, hogy szexuális nevelésről tartsanak foglalkozásokat a köznevelési intézményekben. Szinte biztosra vehető, hogy azok a programok, melyek az LMBTQ-közösség elfogadására, az ő mindennapi élethelyzetük megismertetésére születnek, el sem jutnak majd a fiatalokhoz.

A Labrisz Leszbikus Egyesület és a Szimpozion Egyesület már több mint húsz éve tart foglalkozásokat középiskolákban, sőt egyetemeken is Melegség és megismerés címmel. A foglalkozásokon általában két LMBTQ felnőtt beszélget a fiatalokkal a melegségről, saját történetükön, életeseményeiken keresztül is megmutatva, milyen nehézségekkel kell megküzdenie egy meleg fiatalnak, felnőttnek a hétköznapokban.

Rédai Dorottya, aki trénerként 2004 óta vesz részt a programban, a hvg.hu-nak úgy fogalmazott: tapasztalataik szerint sokkal nagyobb nyitottság van a diákokban most, mint húsz évvel ezelőtt. Többen vállalják a melegségüket is, azok számára viszont, akik ezt nem merik megtenni, súlyos következményekkel járhat egy ilyen jogszabály.

„Már eddig is nagyon sok fiatal került rossz mentális állapotba, és nem tudni, rájuk milyen hatással lesz a további kirekesztés, megbélyegzés, elhallgattatás” – tette hozzá.

Rédai aggasztónak tartja azt is, hogy a közbeszéd szintjén is folyamatosan romlik a helyzet, politikusok korábban elképzelhetetlen dolgokat mondanak ki, legitimálva az ellenséges hangulatot.

„A kormánypolitikusok előszeretettel hivatkoznak arra, hogy ők megvédik a gyermekeket, eközben viszont a hátrányos helyzetű gyerekek, akiket valóban segíteni, támogatni kellene, nem léteznek a számukra” – mondta.

Rédai Dorottya emlékszik olyan esetekre is, amikor egy fiatal a foglalkozás után odament hozzájuk, és előbújt, vagy kiderült, hogy egy barátja meleg, és feltett még ezzel kapcsolatban néhány kérdést. És volt olyan, eredetileg ellenséges diák is, akinek az előadás hatására sokat változott a véleménye.

Marad az otthoni beszélgetés

Az érintett fiatalok azt sem értik, hogyan akarja majd korlátozni a homoszexualitás bemutatását a kormány egy olyan generáció esetében, amelynek tagjai már az internetről tájékozódnak, Netflixet néznek és fent vannak a TikTokon.

Diána szerint ráadásul a kormány hiába akarja „megvédeni a gyerekeket”, ez a törvényjavaslat ezt biztosan nem fogja elérni, csak legitimálni fogja a homofóbiát. Úgy látja, ha a most elfogadott törvényt átültetik a gyakorlatba, a 18-as karikától a fiataloknak rögtön olyan érzése támad, hogy ez valami tabu, amit nem szabad látni. Azt, hogy ez milyen hatással lehet egy meleg kiskamaszra, megjósolni sem lehet.

„A sorozatokkal való azonosulás nagyon jó tud lenni, pozitívan hat az ember önképére, ha hozzá hasonló karaktereket lát. Ezt a lehetőséget most elveszik tőlük, ráadásul az iskolában sem lesz korlátja a homofóbiának, maradnak az otthoni beszélgetések” – tette hozzá.

Reviczky Zsolt

Do Csicsi szintén úgy látja, nagyon fontos lenne, hogy fiatalok és felnőttek egyaránt beszélgessenek a témáról, hallgassanak meg előadásokat, és vegyék észre, hogy az LMBTQ ugyanolyan normális embereket takar, mint a társadalom többsége. Hozzátette: bár marginálisnak tűnhet, az LMBTQ-fiataloknak nagyon fontosak a témát megjelentető filmek, sorozatok és zenék, ugyanis ezek nagyban hozzájárulnak a komfortérzetükhöz és önmaguk elfogadásához.

Éppen ezért is tartották hatalmas élménynek, hogy a hétfői tüntetésen nagyon sok fiatal vett részt, hiszen – ahogy Lászlóffy Julianna szakpszichológus fogalmazott – ezzel talán láthatóvá tud válni ez a korosztály, ami nagyon sokat tud segíteni az elfogadásban.

Kornél családját például – akik ott voltak vele a Kossuth téren – kifejezetten meglepte, hogy ennyien voltak, a fiút viszont kicsit megnyugtatta a jövővel kapcsolatban, amit kint tapasztalt.

„Ha ők mind el is mennek szavazni, és tényleg hangot adnak a nemtetszésüknek, akkor talán lehet majd változás” – mondta Kornél, aki ennek ellenére nyelveket tanul, és arra is készen áll, hogy ha romlik a helyzet, elköltözik az országból.