Tetszett a cikk?

"Rögvest előkerültek a frigók mélyén őrzött Pfizerek, amelyekért hajlandók voltak hosszú órákat sorban állni a magyarok, annak ellenére, hogy a kormány a statisztika manipulálásával a leghalálosabb vakcinának állította be". Ez a HVG hetilap ajánlója.

„Mire anyu megtudja, hogy melyik boltban van, addigra el is fogyott” – panaszkodott Tibi bácsinak címzett levelében Gál Péterke 1987-ben. A kisfiú csupán annyit kért a Három kívánság című tévéműsor befolyásos szerkesztőjétől, Dévényi Tibi bácsitól, szerezzen neki annyi banánt, hogy degeszre tömhesse a hasát. A boldog végkifejletről bárki meggyőződhet; elég megguglizni a „banánt kért a kisfiú” szavakat. A tudósításban megszólalnak a sorban állók is, akiket Petike – öt kiló banán várományosa – boldogan előz be. Ám mielőtt a kamerák előtt látványosan meglincselnék, Tibi bácsi mindenkit megnyugtat: csak Petikének köszönhetik, hogy egyáltalán van miért sorba állni.

Hasonló jeleneteknek lehettek tanúi, akik a hétvégén valamelyik oltópontnál jártak. Csakhogy ezúttal nem Péterkének, hanem a nála úgy húsz évvel korábban született Viktornak akadt egy kívánsága: mire lemegy a nap, legyen meg a négymilliomodik beoltott is. S láss csudát, rögvest előkerültek a frigók mélyén őrzött Pfizerek, amelyekért hajlandók voltak hosszú órákat sorban állni a magyarok, annak ellenére, hogy a kormány a statisztika manipulálásával a leghalálosabb vakcinának állította be. Mindeközben a kínai mixtúrára lasszóval is alig lehet delikvenseket fogni.

Az oltások felpörgetése közel sem lett volna annyira fontos, hogy a kelendő Pfizert is bevessék, ha a járvány alatt szállodákból, vendéglőkből, miegyebekből bespájzoló NER-lovagoknak nem állna érdekükben a mielőbbi nyitás. Hisz a végtelenségig mégsem lehet olyasmikkel indokolni a rájuk hulló állami pénzesőt, hogy felújításhoz meg terjeszkedéshez kell a támogatás.

©

Mint címlapsztorinkból kiderül, korántsem arról van szó, hogy Orbán kegyeltjei a turisztika és rendezvényszervezés legfőbb szereplőivé akarnak válni (az már megtörtént); az ágazat irányító és pénzosztó struktúráját is az ő igényeikhez szabják. Már a természet törvényeire is fittyet hánynak: a Mátrából készülnek ősszel és tavasszal is üzemelő síparadicsomot varázsolni. Jöhet újabb járványhullám, tűzkár, vízkár, kormányváltás, nekik már semmi sem árthat.

Akárcsak a közalapítványokba kiszervezett/kilopott állami vagyon esetében, Orbán elv-társai birtokon belül vannak és maradnak. A kuratóriumokba bebetonozott káderek személye – lásd Hű béresek című cikkünket – a garancia arra, hogy a Fidesz Magyarország Zrt.-je akkor is működni fog, ha a törvényeket már mások írják. A szabad rablást olyan képviselők is megszavazták, akik korábban maguk is szidták a rendszert – derül ki Magyarország rovatunkból, ahol arról is írunk, hogyan szolgálja a megbízhatósági vizsgálat lehetőségének kiterjesztése a birodalom alattvalóinak félelemben tartását.

Kis ijedségből persze nagy dolgok is születhetnek. Példa rá annak az amerikai asztaliteniszezőnek az esete, aki 50 éve rossz buszra szállt fel, így egyszeriben az ellenfél, a kínai csapat járművén találta magát. A tévedés történelemformáló következményeiről, amit pingpongdiplomáciaként tart számon a szakirodalom, Szellem rovatunkban írunk.

Világ rovatunkban eközben annak a 30 éve tartó buszozásnak az állomásait idézzük fel, amelyen a visegrádi országok zötykölődnek együtt. Orbán viszont – Putyinnal kötött megbonthatatlan barátságán alapuló Kreml-pártiságával – ma már eltérítené a járatot. Pöttyös labda jár annak, aki kitalálja, miért vonzóbb alternatíva a kormány számára Moszkva és Peking felé eladósodni, mint lehívni az unió helyreállítási alapjában rendelkezésre álló forrásokat. Utóbbiról és a választási kampány alatti kiköltekezésről Szép remények című cikkünkben írunk.

Pénzesőt ígért az új amerikai elnök is. Ám míg Biden például az oktatás ingyenessé tételével kecsegtet, Orbán ugyanezen a területen a GDP-hez mért kiadások csökkentésével számol, ami így 2070-re érné el újra a tavalyelőtti szintet. A tudásalapú társadalom kiépítésében akkorra már alighanem a banánköztársaságok is jobban állnak majd. Az akkori Petikének pedig az lesz a legfőbb kívánsága, bárcsak bejuthatna egy ottani egyetemre, mert a budapesti kínaiból, köszöni, de nem kér.

DOBSZAY JÁNOS

vezető szerkesztő

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!