Előre, sohase hátra – skandálta a tolató vasutas frusztráltságával Cseh Tamás az 1970-es években, s e dal hatására vált a politikai folklór részévé az a kilenc centiméter, ami a Szovjetunióból érkező szélesvágányú vasutat elválasztotta az európai pályarendszertől. Akkortájt jelent meg Moldova György idevágó riportkötete is, amiből ország-világ értesülhetett, hogy a vasútnál már csak a hülyék és a megszállottak maradtak, s az állítás alátámasztására külön fejezetet szentelt Európa hátsó udvarának, a Záhony környéki átrakóbázisnak.

E heti címlapsztorinkból pedig az derül ki, hogy megszállottak manapság is nyüzsögnek Záhony térségében, de egyáltalán nem hülyék:

a moszkvai és a pekingi rezsimmel is csencselő Orbán-kormány százmilliárdokkal olajozza a Kína és Európa közötti vasúti áruszállítást,

a magyar tranzitállomáson bezsebelhető haszonért pedig Szíjjártó Péter és Varga Mihály miniszterek hátországába tartozó befektetők versengenek.

Világ rovatunkban a Selyemút másik végére is kitekintünk: a Hszi–Putyin-csúcstalálkozót elemző cikkünk szerint az újra egymásra talált keleti hatalmakat az USA és a NATO elleni szövetség köti össze, s az, hogy kölcsönösen elnézőek a másik agressziójával szemben, elsősorban Ukrajna és Tajvan ügyében.

A történelem folyton ismétli önmagát, most épp a proletárdiktatúra éveit. A záhonyi szárazföldi kikötő megépítéséről anno Gerő Ernő, a hídverő közlekedési miniszter rendelkezett, Rákosi másik moszkovita minisztere, Révai József pedig egy Petőfiről szóló propagandafilm előállításánál bábáskodott. Mint Szellem rovatunk felidézi, az instrukció úgy szólt, hogy „ez nem 1848-as krónika, hanem film, amely népünket ma neveli”, s arra az esetre, ha mégsem születne remekmű, Révai a rendező felakasztásának gondolatával is eljátszadozott.

Mielőtt Rákay Philip megijedne, eláruljuk, az akasztás végül elmaradt, de a nagy akarásnak fiaskó lett a vége.

Remekművek jöttek ki viszont Göncz Árpád kezei közül, akiből a Bibó-per vádlottjaként börtönben töltött évek faragtak műfordítót – az egyebek közt A Gyűrűk Urát is magyarra átültető néhai államfő irodalmi életművére ugyancsak Szellem rovatunkban emlékezünk.

A hatalom gyűrűjéért folytatott küzdelem kevésbé emelkedett bugyraiba kalauzol Magyarország rovatunk, bár a Fidesz holdudvarában a negatív kampányra használt „ellenségmenedzsment” Demeter Szilárdnál biztosan megérne egy írói ösztöndíjat. Cikkünk szerint a közösségi médiás reklámköltésekben 82 százalékos fölényben van a Fidesz, a „Magyarország előre megy” kampányra eddig több mint 8 milliárd forintot szórtak ki – pedig még el sem kezdődött a hivatalos kampány, és Orbán Viktor előre- és rámenős kortesleveleit bele sem számoltuk. Azt ugyan nem tudjuk, hogy az imakönyvekbe bekerült-e már a Piros volt a paradicsom kezdetű kampánynóta, az egyházak gyakorlatát vizsgáló esszénk rámutat, hogy Isten nevében is folyik a hívek politikai ráhangolása helyes választói magatartásra, vagyis a Fidesz támogatására.

Azok számára is kínálunk szellemi betevőt, akik nem bugyuta mulatósokra és kampányízű prédikációkra gerjednek. Nekik cikkünkkel ahhoz próbálunk kedvet csinálni, hogy nézzék újra az ötven éve bemutatott és most digitálisan felújított A Keresztapát. Azután eldönthetik, hogy minden idők legizgalmasabb bűnügyi történetének családfője, Vito Corleone bűbájos családapa, maga a megtestesült hatalom vagy ördögi manipulátor. Vagy mindhárom együtt.

JAKUS IBOLYA

szerkesztő