Tetszett a cikk?
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Sokáig csak egy üres keret szerepelt a „nyilaskeresztesek kúriai elnöke", Szemák Jenő portréja helyén a Kúria folyosóján, nemrég azonban egy külön megjegyzéssel együtt visszatették a falra a vitatott képet. Ezt a Kúria azzal magyarázta, hogy a múltat nem lehet eltörölni, azt fel kell dolgozni.

Ha valaki végigsétál a Kúria földszinti díszterme felé vezető hosszú folyosón, észreveheti, hogy a falon fent van minden volt kúriai elnök portréja. Pedig nemrég még volt egy hiányzó: a 1944 novemberében kinevezett, később Németországba menekült Szemák Jenő arcképe helyén hosszú ideig csak egy megjegyzést tartalmazó keret függött, valamint egy felirat, mely szerint azt a portréját a „vészterhes időkben vállalt szerepe miatt nem állítják ki".

A hvg.hu információi szerint az arckép nemrég került vissza a folyosó falára. A fotó alatt jelenleg a következő szöveg olvasható: „Dr. Szemák Jenő a nyilas hatalomátvételt követő alkotmányellenes kinevezését kényszerű szükség nélkül fogadta el. A Kúria kitelepítését Sopronba fenyegetést alkalmazva támogatta.”

Előtte és utána: Szemák Jenő helye az arcképcsarnokban.
hvg.hu

Vitatott szerep

Szemák Jenő – ahogy arról Zinner Tibor történész is írt A nyilaskeresztesek kúriai elnöke című munkájában – 1944. november 15-én foglalta el posztját, ugyanazon a napon, amikor elődjét, Töreky Gézát a sopronkőhidai fegyházba hurcolták. Kinevezése előtt büntetőbíróként politikai ügyekben járt el, a harmincas években Szálasi és Rákosi ügyében is ítélkezett.

Mint Zinner a tanulmányban megjegyezte, Szemák 1944-es székfoglalójának tartalma – elődjeivel ellentétben – akár „az új politikai berendezkedés mellett történt kiállásnak, egyfajta hűségeskünek” is tekinthető. Bár rövid kúriai elnöksége alatt egyetlen ítélet kihirdetése sem fűződött hozzá, ekkor szedték szét a Kúriát – egy része Budán, egy része Sopronban működött.

Szemák 1945-ben először Sopronba, majd Németországba menekült, végül az Egyesült Államokban, Dél-Dakotában telepedett le. A háborús bűnösök listájára nem került fel, de a népbíróság 1948-ban – távollétében – 15 év fegyházra ítélte. Ausztriában hunyt el, Salzburgban temették el 1971-ben.

Zinner Tibor előadása Szemák Jenő életéről ezen a linken megnézhető:

A múltat feldolgozni

Kérdésünkre a Kúria nem tagadta, hogy a portré visszakerült az arcképcsarnokba, de lapunknak küldött válaszukban – melyet cikkünk megjelenése előtt, annak kontextusa nélkül közzétettek a honlapjukon is – azt írták, hosszú tanácskozás után döntöttek így. Azt viszont nem közölték, hogy miért pont most hozták meg ezt a döntést, és ki rendelte el azt.

A Kúria azt írja, ahhoz, hogy Szemák kúriai elnökök közötti helyét illetően két szempontnak kellett eleget tenni, egyrészt a történeti hitelességnek, másrészt az elnöki tevékenység megítélésének. Vagyis vélhetően arra utalnak, hogy a portré kihelyezésekor a történelmi tényeket és az elnök morális megítélését ugyanúgy mérlegelni kell.

Korábban egyszerűen csak kint volt a portréja, ami a történeti hitelességnek megfelel, de a másik szempontot figyelmen kívül hagyta. Kifogások is érték ezt, emiatt a képet levették, csak egy üres keret maradt a helyén, amivel azonban a történeti hitelesség sérült – lényegében erről ír a Kúria.

Végül a Kúria a történeti és jogi dokumentumok tanulmányozása után azt a megoldást választotta, hogy a többi elnöknél kisebb méretű arcképet a már fent idézett, Szemák nyilas uralom idején betöltött szerepét tisztázó megjegyzéssel helyezte vissza a keretbe.

„Álláspontunk szerint ez a megoldás egyaránt eleget tesz a fenti írt követelménynek, és megfelel az intézményi szokásnak is. A Kúria földszinti Dísztermének folyosóján minden egykor volt kúriai elnök portréja megtekinthető, mint ahogy az első emelet folyosóján valamennyi egykori, köztük a magyar történelem vészterhes korszakában volt koronaügyész, majd az újabb diktatúra legfőbb ügyészeinek portréja is látható” – írták.

Emlékeztettek arra, hogy a Kúria elnöke, Varga Zs. András az Országbírói Értekezleten tavaly szintén arról beszélt, hogy a magyar történelem nem csak fényes korszakokból állt.

„Meggyőződésünk, hogy a múltat nem lehet eltörölni, hanem fel kell dolgozni, ezért nem lehet eltüntetni dr. Szemák Jenő képét a kúriai elnökök közül. Az eseményekkel, tényekkel – azokat az adott történelmi keretek között értelmezve – szembe kell nézni” – tették hozzá.

(Címlapkép: A Kúria Markó utcai épülete)

Kell-e emlékezni egy nyilas bíróra?

Ha alaposabban belegondolunk, rájöhetünk, hogy a kérdés mennyire bonyolult, még a fenti esetnél is bonyolultabb. A kommunista állampárti diktatúra idején, különösen annak Rákosi Mátyás által vezetett korszakában, de kisebb mértékben a 89-es összeomlásig is, sok szempontból tabutéma volt a zsidókérdés Magyarországon. Ennek az volt az oka, hogy a társadalmat homogenizálni kívánó központi akarat nem tűrt el semmiféle elkülönülést: nincsenek zsidók, cigányok, magyarok, svábok meg aztán pláne, csak dolgozó nép van.

Ennek megfelelően, ám ideológiai szempontból némiképp paradox módon a kommunista emlékezetpolitika mélyen hallgatott a Horthy-korszak alatt bekövetkezett holokausztról és szívesebben közvetítette azt a képet, hogy a vészkorszak nem a példátlanul olajozottan működő magyar bürokrácia kétes érdeme (amikor három hónap alatt 440 ezer embert deportálnak Magyarországról), hanem az 1944. október 15. után megvadult lumpen csőcselék rémuralma volt csupán.

Ennek az emlékezetpolitikai irányzatnak a továbbélését igazolja a felülvizsgálat hiánya, valamint az, hogy sokáig nem volt kint a Kúria elnökeinek képcsarnokában Szemák Jenő portréja, de ugyanezt lehetett megfigyelni a Rendőrmúzeumban is, ahol a magyar belügyminiszterek közül hiányzott, vagy talán még most is hiányzik a nyilas Vajna Gábor arcképe. A több százezer magyar állampolgárt deportáltató elődje, az ezért méltán halálra ítélt és kivégzett Jaross Andor fényképe senkit nem zavart, ahogyan Szemák elődjének, a Kúria zsidótlanítását (értsd: a zsidó származású tagok eltávolítását) levezénylő Töreky Gézának a fotója sem váltott ki társadalmi polémiát.

Persze távolról sem szabad úgy tenni, mintha csak a Horthy-korszak foltosabb becsületű notabilitásai profitáltak volna ebből a gyakorlatból. Ugyanúgy megtalálni a kúriai elnökök képcsarnokában Domokos Józsefet, aki a Rajk perrel fémjelzett koncepciós eljárások idején legfőbb ügyész, az 1956-os szabadságharc utáni megtorlások alatt pedig a Legfelsőbb Bíróság elnöke volt, vagy említhetnénk a legfőbb ügyészek képei között feszítő Szénási Gézát, aki Domokossal együtt tevőlegesen részt vett a szabadságharc utáni „rendcsinálásban”.

Végső soron tehát üdvözlendő a Kúria lépése, hogy kitették Szemák arcképét a többi elnök közé, a szöveges leírás pedig különösen jó ötlet, érdemes volna még néhány portrét kiegészíteni az utókor elmarasztaló ítéleteivel.

Lenthár Balázs

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!