„Ragadd meg a pénzt mindkét kezeddel, és halmozd fel” – biztat a Pink Floyd a számára átütő sikert hozó The Dark Side of the Moon című lemezének legismertebb számában (Money), ami egyszerre dicsőíti és gúnyolja a pénz, a gazdagság utáni vágyat. Új autóból, kaviárból és négycsillagos álomvilágból bőven kijut e heti lapszámunk főszereplőinek, akik a 12 éve létező nemzeti együttgazdagodás rendszerének első számú haszonélvezői (ez egy másféle, elit NER, nem az, amit a farizeus kormánypolitikusok a népnek hirdetnek). Akik nem akarják hallani a „szenteskedő szarságokat”, mert jól érzik magukat az első osztályon, a magasban, ahol nem térkép nekik a táj, hanem uradalom, gyár, bank, menő étterem és futballcsapat, amit megvettek. És – mint azt a Gazdaság rovat cikke és a Cégvilág illusztrálja – a mesés nyereségükhöz nem nyúlhat hozzá az állam az extraprofitot az arra kijelölteknél lenyeső mancsával.

Az állam persze ahol tud, segít – már

ha a miniszterelnöki vőről van szó.

Tiborcz István üstökösszerű pályáját rajzolja fel Fókuszban rovatunk, leírva, miként lett ő az ország egyik leggazdagabb embere, könnyű kézzel osztott közbeszerzésekkel, hitelekkel és tulajdonrészekkel. Kellő távolságból, hunyorítva már sikeres ingatlanbefektetőnek és banktulajdonosnak is látszik, személyében igazolva a közhely igazságát, hogy nősülni tudni kell. A pénzesővel is megtámogatott családi boldogság közepette azonban az sem baj, ha emlékszik Kirill Samalovra. Aki Oroszország legifjabb dollármilliárdosa lett, miután feleségül vette Vlagyimir Putyin kisebbik lányát – ám gazdagsága minden forrását, „önként” és „beszerzési áron” vissza kellett adnia, amikor elvált tőle, s hirtelen már nem is tűnt olyan zseniális üzletembernek.

A Magyarország rovat ad látleletet a pénzben nem bővelkedő oktatásról: az iskolák szakmai autonómiája megszűnt, a diákok teljesítménye nem javult, a pedagógus-életpálya romokban. Utóbbit mi sem jelzi jobban, mint hogy a 25–34 éves magyar középiskolai tanárok – eddigi gazdasági szárnyalása idején ebbe a korosztályba tartozott Tiborcz – a diplomások átlagkeresetének csupán az 55 százalékát kapják, míg az oktatás témájában Európa-szerte példaként emlegetett Finnországban a 113 százalékát. Ők megfogadták az amerikai Benjamin Franklin mondását: „A tudásba tett befektetés hozza a legjobb kamatot.”

A rezsicsökkentés és az ársapka a „hivatalos” NER szólamaival kábított lakosság közé szórt üveggyöngy, amit egyre inkább gyémántáron fizet meg a költségvetés. A spórolást a kisvállalkozásokon és az önkormányzatokon kezdik, amiről a Gazdaság rovatban elemzés olvasható, a Magyarországban pedig Cser-Palkovics András, Székesfehérvár fideszes polgármestere beszél. Ő az ország EU-n belüli jövőjéért, a Huxit lehetősége miatt aggódókat azzal nyugtatja meg, hogy „ez az a közösség, melyhez tartozunk és tartoznunk kell”. Akik viszont a velünk élő Kádár-korszakra kíváncsiak, azoknak a Szellem rovat színes palettát kínál: a rendszert kiszolgáló Pándi Pálra tukmált Kossuth-díj történetét, az ügynökökről és tartótisztekről szóló A játszma című film hátterét, és emlékezést az éra most elhunyt sztárírójára, Moldova Györgyre. Ő, mielőtt Kádár-apologéta lett volna, megteremtette a nagyotmondó H. Kovács figuráját, aki tudta a gazdagok világának magasságából nem látszó 8888-as Italboltban ülők számára a boldogság titkát, ami a ferencvárosi koktél: egy rész rum és két rész rum, de jól összerázva.

A szerző a HVG vezető szerkesztője