„Olvasom. Harmadszor is. És iszonyodom. Anyai nagyapám, dr. Gyimes Károly vagy 1972-ben, vagy 1974-ben meghalt. Nem emlékszem pontosan (...) kilenc, vagy tizenegy éves voltam. Igazából itt be is fejezhetném a válaszadást.” – így kezdi a Magyar Nemzet online felületén hétfő délután megjelent írását Bayer Zsolt, a lap publicistája.

Bayer az írással arra reagált, hogy mint a hvg.hu is írt róla, hogy Bayer Zsolt élethazugságai címmel tett közzé videót vasárnap Ungváry Krisztián. A történésznek hétfőn cikke is megjelent a Telexen Bayer nagyapjáról és a publicista hiányos múltfeldolgozásáról. „Ez a történet Bayer Zsoltról szól, (...) hogy megértsük Bayer Zsoltot” – fogalmaz a videóban.

A történész levéltári dokumentumokkal alátámasztva járja körül, hogyan lett Bayer nagyapja, Gyimes Károly már a II. világháború előtt aktív tagja és szervezője a nyilas pártnak Kiskőrösön. Gyimes a holokauszt idején gettóorvosként hüvelyi motozásra tanította be a kiskőrösi gettó személyzetét, majd a háború után önként jelentkezett az ÁVH-nál, és besúgónak állt.

Ungváry: Bayer Zsolt nagyapja nyilas gettóorvosból lett az ÁVH besúgója, aztán elítélt magzatelhajtó

A történész levéltári dokumentumokkal alátámasztva vezeti le, hogy Bayer nagyapja aktív szervezője és tagja volt a nyilaskereszteseknek Kiskőrösön. Szerinte azért van szükség Bayer családi múltjának feltárására, mert abból megérthető, miért viselkedik ma úgy Bayer Zsolt úgy, ahogy.

Bayer úgy folytatta: „Nagyapám semmilyen módon nem határoz meg engem. Gyerek voltam, amikor elment, s ameddig élt, évente kétszer találkoztam vele. Egyszer húsvétkor, egyszer nyáron a Balatonon.” Hozzátette: „Meghatározza az emberfiát a családja. Igen. (...) Senki sem felelős felmenői tetteiért. (...) Ebben talán konszenzus is volt – eddig. De most itt ülök, és a fejemre olvasták nagyapám bűneit.”

Alig-alig tudtam minderről valamit. Illetve annyit tudtam, amennyit 2016-ban nyilvánosságra hoztam.”

– írja Bayer, és megjegyzi: „Iszonyodom attól a nagy, erős, csöndes embertől, aki a nagyapám volt, és akiről emlékem is alig van mindezeken kívül.” Egy ponton köszönetet is mond a szembenézés lehetőségéért: „Köszönettel tartozom Ungváry Krisztiánnak. Köszönettel, amiért szembe kell néznem nagyapám múltjával, a nagyapáméval, akinek nem volt módja és ideje meghatározni engem".

Bayer ugyanakkor nem hagyja ki a szembenézés apropóján, hogy ne gyurcsányozzon egyet, hiszen utalgatva az Apró-villára, azt írja: „Mert ilyen az élet, hogy nekem is vállalnom kell ezt. Ezt az iszonyodást. Még akkor is, ha nem én élek zsidóktól elrabolt budai villában, amit a kommunista tömeggyilkos nagyapámtól örököltem.”

Írásában Bayer arra is válaszol, miért jött elő Ungváry a részint korábban általa előadott történet részletezésével. Úgy véli: „Azért, mert harc van. Háború van. Küzdelem van. A szuverenisták, a nemzetállam hívei, a kurucok, illetve a globalisták, a nemzetállam elárulói, a labancok között. Ők azt szeretnék, hogy ez a harc a múltról szóljon. De nem. Ez a harc a jelenről szól.”

Végül Bayer Ungvárynak szóló reakcióját azzal zárja, hogy őt az egész ügy csak megerősíti a fenti „harcban”. Azt írja, „most, lent a padlón, iszonyodva, nagyapám sorsával a hátamon erősebbnek érzem magam, hogy folytassam ezt a harcot.” Merthogy szerinte amit Ungváry megírt, „az rólam akar szólni – s az én politikai közösségemről".

Nem sokkal Bayer reakcióját megelőzően egy másik, az Ungváry leleplezéssel foglalkozó írás is megjelent a Magyar Nemzet oldalán. Ezt a lap egy másik publicistája, Szentesi Zöldi László jegyezte és egyrészt védelmébe vette benne Bayert, másrészt az írása végén a történésznek címezve azt is ígérte, hogy a történetnek itt nincs vége, lesz egyfajta visszavágó is. Erről itt írtunk:

Bayer „kóstolgatására" válaszul fenyegetni kezdett a Magyar Nemzet: ők majd Ungváry családjának néznek utána

Már a válaszcsapáson gondolkodik a Magyar Nemzet.