Érthető, hogy bizonyos védelmi célú beruházásoknál biztonsági szempontból indokolt lehet a folyamat egy részének vagy akár egészének, például a beruházás pontos műszaki tartalmának vagy a költségeknek a titkosítása, sőt a közbeszerzés mellőzése is, ám ennek korlátai is kell, hogy legyenek. 

Húsz éve, 2004 februárjában kezdődött a „zengő-hegyi csata”, amelyben még Sólyom László későbbi államfő is részt vett, és az egyik legsikeresebb magyarországi környezetvédelmi akciósorozat volt: helyiek, civilek, környezetvédők megakadályozták egy NATO-radar telepítését a Zengő csúcsára,

így nemcsak fák menekültek meg a kivágástól, hanem a világon egyedül ott életképes bánáti bazsarózsa-populáció is.

A NATO-radarnak az akkori Gyurcsány-kormány végül új helyszínt keresett, ám a Pécshez közeli Tubesen történő építkezés további tiltakozásokat és politikai vitát váltott ki, így végül egy harmadik helyszínen, a Tolna megyei Medina mellett épült fel a lokátor.

Indokolható titkolózás, kivételesség és ennek határt szabó korlátok most is vannak, katonai célú beruházások most is zajlanak, vagy éppen az elmúlt években készültek el. Ám a 20 évvel ezelőttihez hasonló kormányzati rugalmasság, főleg, ha civilek, helyiek harcolják ki, ma már kevéssé jellemző. 

Sőt, már „sima”, tehát nem katonai célú építkezéseknél sem jellemző a döntéshozói rugalmasság. Éppen ellenkezőleg: egyre nagyobb a szigor, a titkolózás, az erőből átvitt akarat. Elég csak arra gondolni, mennyire rutinból és

visszaélésszerűen alkalmazza a számára fontos vagy NER-kedvenc beruházásoknál a kormány az építkezések elől helyi és hatósági korlátokat lebontó, kiemelt beruházási minősítést.

A stadionok, akkugyárak, ipari parkok, NER-hotelek erősen vitatható, nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségűvé tétele után úgy tűnik, Orbánék ezt a gyakorlatot kiterjesztenék a mostanában erős kormányzati hátszéllel és temérdek pénzzel megtolt védelmi ipari beruházásokra is. 

A törekvés nem új keletű, csak eddig egyedi kormánydöntésekkel vettek ki ilyen beruházásokat a Lázár János által frissen kimunkált állami építési kerettörvény alól. Egy tavaly novemberi kormányhatározat például a Várpalotai Védelmi Ipari Komplexum beruházást mentesítette így. 

Arra is volt példa, hogy bevallottan „trükközött” a kormány: tavaly októberben például katonai célúvá minősítették a Déli Körvasút beruházását, így az mégis megépülhet, mert a kivitelezőnek nem kell betartania a bíróság döntését, amely szerint nem építkezhetne. Később

Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter kénytelen volt beismerni, hogy a Déli Körvasút nem katonai beruházás, csak azért tették azzá, hogy ne veszítsék el az arra kapott uniós forrásokat.

A kivételezést a jövőben generálisan alkalmazhatná a kormány. Erről árulkodik egy, a minap társadalmi vitára bocsátott, a jelenleginél is nagyobb kormányzati-beruházói mozgásteret jelentő kormányrendelet-tervezet. Eszerint a katonai és védelmi ipari állami beruházásoknál

a nyilvánosság és az érintettek lényegében teljes kizárása is elképzelhető, ráadásul parttalanul, olyan gumiszabályok alapján, ahol politikai, nem pedig szakmai szempontok dönthetnek.

A honvédelmi tárca által készített tervezet A honvédelmi és katonai, továbbá katonai nemzetbiztonsági célú és rendeltetésű építményeket érintő állami építési beruházásokra, valamint az állam 100%-os tulajdonában álló gazdasági társaság által megvalósított védelmi ipari beruházásokra vonatkozó eltérő rendelkezésekről címet kapta, és valóban, a mostaninál is egyedibb szabályokat írna elő. 

Több ponton is keresztüllép Lázár János törvényén a kormányrendelet-tervezet

Reviczky Zsolt

A Lázár-féle törvény hiába írja elő, hogy „az állami építési beruházási döntéseket megelőzően, valamint az állami beruházások végrehajtása során biztosítani kell a nyilvánosságot és a közösségi ellenőrzés lehetőségét”, a honvédelmi, védelmi ipari beruházásoknál

ezt lényegében nem kellene alkalmazni.

Pontosabban ezt a jogot csak „a katonai és a védelmi ipari beruházással közvetlenül érintettek számára kell biztosítani, oly módon, hogy az ne veszélyeztesse Magyarország szuverenitását és területi épségét”, az pedig már nem derül ki, hogy ki és mi alapján dönt arról, hol ez a határ.  

Az állami beruházások előkészítésénél előírt „a társadalmi konszenzus érdekében a javaslat- és véleménynyilvánítás lehetőségét” úgy korlátoznák, hogy ehhez az információk szolgáltatása az építtető kötelessége, de ha „döntést igénylő kérdés merül fel, arról a Védelmi Tanács dönt”. 

Csakhogy tudni kell, az Orbán Viktor miniszterelnök vezette Védelmi Tanács egy, a meghatározása szerint is „különös hatáskörű politikai döntéshozó fórum”, vagyis politikai döntés lesz, hogy milyen adatokat adnak ki, amelyek alapján majd véleményt lehet nyilvánítani – korlátozott formában. 

Orbán Viktor nemcsak a kormányüléseket, a Védelmi Tanácsot is vezeti

Facebook / Vitályos Eszter

Általános előírás, hogy „az állami építési beruházásokhoz kapcsolódó költségek és beépítésre kerülő építési termékek nyomon követése és átláthatóvá tétele érdekében nyilvánosan hozzáférhető költséginformációs rendszer” működik, ám a tervek szerint a védelmi ipari beruházásokról ebbe a rendszerbe csak a honvédelmi miniszter hozzájárulása alapján megadott adatok kerülhetnek fel,  

vagyis Szalay-Bobrovniczky Kristófon múlik, hogy milyen költségelemek lesznek nyilvánosak egy-egy ilyen beruházásnál, és ha éppen úgy dönt, akkor akár semmi.

Létezik egy amúgy is minisztériumi, vagyis politikai delegáltakból álló monitoringbizottság, amely az állami építési beruházások előkészítését és megvalósítását kíséri figyelemmel, például a hatékony közpénzfelhasználás érdekében, de még ez elől is elzárnák az adatokat, költségeket. Oly módon, hogy a monitoringbizottság ezeknél a beruházásoknál nem illetékes, helyette

a honvédelmi miniszter a beruházások »monitoringja céljából hathavonta jelentést készít az állami beruházásokért felelős miniszter számára a vele egyeztetett tartalommal és módon« – ez ugye bármit takarhat, meg annak az ellenkezőjét is.

Újdonság, hogy a kormányrendelet-tervezet hatálya alá tartozó beruházás esetén gyakorlatilag teljesen mellőzhetők az állami építkezéseknél előírt, ellenőrzésre és minőségbiztosításra vonatkozó általános szabályok, mivel „az ellenőrzéshez és a minőségbiztosításhoz szükséges adatok kiadása megtagadható”. 

Arra, hogy a jövőben mennyi különféle, honvédelmi, védelmi ipari célú – vagy annak mondott – beruházásnál lehetne alkalmazni a fenti kivételező szabályokat, jó támpont, hogy a „békepárti” Orbán-kormány rekordmennyiségben önti a pénzt az általa újjáéleszteni kívánt magyar hadiiparba. 

Megépült a Lynx harcjárműveket gyártó zalaegerszegi hadiipari komplexum, de nem ez az egyetlen hadiipari fejlesztés az országban, és nem is az egyetlen, amelyet a 4iG-be is beszállt Rheinmetall-lal közösen valósítja meg az állam. A már létrejött vagy tervezett hadiüzemek közül a leglényegesebbek: 

• Zalaegerszeg: lánctalpas és kerekes járművek, a Lynxeket is gyártó bázis.
• Kaposvár: hadiipari gépgyártás, a Gidrán páncélozott harcjárművek összeszerelése&nbsp.
• Várpalota: lő- és robbanószergyártás, lőszer a Lynxek, a Leopard 2-es harckocsik számára.
• Nyírtelek: radarüzem, az izraeli Vaskupola-rendszer részét képező ELM-2084 radarok gyártása.
• Kiskunfélegyháza: gépkarabélyok (Bren 2), géppisztolyok (Scorpion), és maroklőfegyverek (P9) gyártása.
• Gyula: alkatrészgyártás, az Airbus helikopterekhez gyártanak majd részegységeket.
• Szeged: a Rheinmetall civil tevékenysége részeként lézertechnológia-bázist, K+F centrumot tervez.
• Győr: a Rába páncélozott harcjárművek gyártására hozott létre céget a török Nurol Makinával.