Bárhogyan alakul is az Orbán Viktort kihívó Magyar Péter sorsa, a Fidesz rendszerével, kommunikációs eszköztárával és trágárságaival szembeni düh megmarad – erről is szól az e heti HVG.

A jóléti állam idejétmúlt, a szabadságjogokat alá kell rendelni a közbiztonságnak, a migrációnak pedig megálljt kell parancsolni – húsz évvel az EU-csatlakozás után Orbán Viktor ebben a három felismerésben látja a keleti országok előnyét a Nyugattal szemben. Az uniós tagság ünneplése helyett versenyt hirdet tehát, és céljai elérésére az Európában stratégiai riválisát látó amerikai szélsőjobbot hívja Budapestre (erről Magyarország rovatunkban írunk).

Az Európai Hangok című osztrák folyóiratnak elmondott, fent idézett tételek közül a bevándorlásellenes szólamot jól ismerjük, a másik kettőt viszont nem hallottuk eddig ilyen nyersen a kormányfőtől. Nem mondhatjuk azonban, hogy ne cselekedne ezek szellemében. A szociálpolitika leépítése látványos, ennek adatait Ténytár rovatunk ábrázolja is. A rendőrállam lopakodó kiépítéséhez vezető lépések viszont rejtettek. Budapesten létrejött egy mindent látó térfigyelő kamerarendszer, amelyet Pintér Sándor rendelt meg, de már Rogán Antalnak szolgáltat adatot. A háború miatti vészhelyzetet állandósító kormány eközben teljhatalommal ruházta fel miniszterét a honvédség felett. A fékek és ellensúlyok rendszerét felülíró (rend)védelmi átalakításokról Magyarország rovatunk számol be.

HVG-címlap, 2024. 04. 24.

HVG

Ennek a jogállami válságnak a tünete az is, ahogy a végrehajtóknál a korrupt rendszer felszámolása a korrupciós veszélyek felszámolása nélkül halad, ahogy a Gazdaság rovat bemutatja.Az orbáni Európa-megfejtéssel egy probléma van, hogy a magyar polgárok kétharmados kormányzása óta talán először fejezik ki tömegesen a kiábrándultságukat. Ebből indul ki Fókuszban rovatunk.

És a kormányfő rosszul teszi, ha a pártja előtt tornyosuló kihívás okát Magyar Péter személyében keresné. A politikai üstököst nemcsak a rogáni propaganda képtelen egyelőre megfogni, az is lepattan róla, aki érdemi politikai víziót várna tőle, esetleg valódi válaszokat a személyével kapcsolatos kérdésekre. És akkor még nem firtattuk a taktikai szempontból hasznos, de ellentmondásos külpolitika üzeneteit, vagy hogy miben különbözik majd a TISZA Párt egy vezérpárttól. Minden felhajtás ellenére nem Magyar a vonzó, Orbán vált hirtelen taszítóvá.

Bárhogyan alakul is a kihívó sorsa, a Fidesz rendszerével, kommunikációs eszköztárával és trágárságaival szembeni düh megmarad. Talán a magyar társadalom többsége nem bírta tovább azt a kettős bizonytalanságot, ami mindenki pszichéjét megterheli. A kormány túlélését biztosító permanens kommunikációs harcot az utóbbi időkben elviselhetetlenné súlyosbították a szorongásra okot adó külső nyomások. Fel kell dolgozni az oroszok felőrlő ukrajnai háborúját, a teljes térség pusztulását kockáztató gázai konfliktust, a világgazdaság akadozását vagy éppen a Magyarországon is aggasztó jeleket produkáló globális felmelegedést. Világ és Tech + tudomány rovatunk ír ezekről a héten.

Van szerencsére ok reménykedésre is. Bár sokszor érezzük azt, hogy minden a legrosszabb forgatókönyv szerint alakul, tudatosítani kell magunkban, amikor a józanság erői kerekednek felül. Előző heti címlapunk „bosszúra nyúló” konfliktust jósolt Izrael és Irán között, most viszont arról számolhatunk be, hogy a vadakat sikerült megfékezni. A klímaváltozás megoldásán reménykeltő munka zajlik, és ahogy a Trend ábrájából leolvasható: a közlekedés globális CO₂-kibocsátása annak ellenére indul csökkenésnek, hogy egyre többen lakjuk a bolygót. A mindenkinek elérhető és az állam által célul kitűzött jólét nem lehet illúzió, hiszen az emberek leginkább ezt kívánják maguknak és másoknak is.