Bár vonzó lehetőség, nem mindenkinek jön be a külföldi továbbtanulás
Magyar fiatalok ezrei döntenek úgy minden évben, hogy a hazai felsőoktatás helyett inkább külföldi egyetemeken próbálnak szerencsét. Sokaknak azonban diplomaszerzés helyett kényszerű hazatéréssel végződik a külföldi kalandjuk. Honvágyról, sikerről és kudarcról is beszélgettünk kint tanuló, illetve hazatérő egyetemistákkal.
„Elsősorban politikai okokból mentem ki” – árulja el a 20 éves Matolcsy Attila, akinek az élete élete egészen tavalyig ideálisan alakult: egy jó nevű fővárosi gimnázium kéttannyelvű tagozatán érettségizett, majd sikerrel felvételizett a Göteborgi Egyetem szoftverfejlesztés és menedzsment szakára.
„Úgy éreztem, hogy a hazai oktatás helyzete folyamatosan romlik, és szerettem volna olyan diplomát szerezni, amit mindenhol elfogadnak. Emellett Magyarországon nem teljesen ingyenes a felsőoktatás, én pedig nem kaptam volna tandíjmentességet, míg Svédországban mindent fizetett az állam, ráadásul az időjárás is kellemesebb.”
Attila augusztus elején költözött ki Göteborgba, gyorsan talált szállást, és az egyetem első napjait is élvezte. Idővel azonban szembesült azokkal a tényezőkkel, amelyekkel a külföldre költöző egyetemisták nagy része szokott.
Életének legnehezebb hónapjai akkor következtek, amikor rövidülni kezdtek a nappalok, mert úgy romlott az ő lelkiállapota is. „Azt bánom, hogy nem jöttem haza karácsonyra” – meséli. Ugyan a legközelebbi családtagjai meglátogatták őt a téli szünetben, miután azonban ők hazamentek, Attilán elhatalmasodott a depresszió.
Télen van olyan időszak, amikor mindössze négyórásak a nappalok, és eddigre a bioritmusom is teljesen felborult, nem jártam be az óráimra”
– jellemzi ezt az időszakot. Bár itthon maradt barátai videóhíváson keresztül próbálták tartani benne a lelket, már a hazaköltözésen gondolkodott. Februárra kiderült, hogy megbukott az egyik tantárgyából, ráadásul a pénze is elfogyott, így végül a tanulmányai befejezése, és a hazaköltözés mellett döntött.
„Itthon van a család, a barátok, beszélhetek az anyanyelvemen, és anyagilag is sokkal könnyebben jövök ki – írja le a mostani helyzetét Attila, aki hazatérése óta sokkal jobban érzi magát. És, hogy mennyibe került a nyolc hónapra nyúlt kint tartózkodás? Összesen több, mint 5 millió forintot költöttem ez idő alatt – mondja.
„Azt ajánlom mindenkinek, hogy gondolja át, hogy mennyire kötődik a környezetéhez, és mennyire tudja kezelni a honvágyat – zárja a beszélgetést Attila, aki szeptembertől Budapesten szeretné folytatni a tanulmányait.
Részben hasonló utat járt be a 24 éves Gergő is: ő a Rotterdami Egyetem nemzetközi gazdálkodás szakát hagyta ott fél év után. Az első pár hetet nagyon élvezte, a családja autóval költöztette ki, és az első pár napban beutazták az országot. Gergő emellett gyorsan talált munkát is, egy pizzériában kezdett el dolgozni, a fizetése mellé pedig állami támogatást is kapott a tanulmányaihoz, diákként.
„Aztán lassan elkezdett honvágyam lenni. Volt egy elég összetartó baráti társaságom, akikkel sokat beszéltem ekkoriban, és mindig elmondták, hogy milyen mókás dolgokat csinálnak otthon.” Sokszor egyébként meglepő dolgok is tudják fokozni a honvágyat: „Mindig nagyon szerettem főzni, és nagyon szerettem a lecsót, de Hollandiában nem árultak olyan paprikát, amiből jó lecsót lehetne készíteni.”
Egy idő után Gergő is a hazautazáson kezdett gondolkozni, azonban gyorsan rájött, hogy a honvágyán nem tud könnyen enyhíteni, és nem tudja megtenni azt sem, amit sok kinti barátja: „A svéd iparmágnás apukával rendelkező srácnak például nem okozott gondot havonta kétszer hazarepülni, én azonban ezt nem engedhettem meg.” Mivel nem tudott hazalátogatni, Gergő egyre fokozódó honvággyal küzdött, miközben próbált helytállni az egyetemen is.
Hollandiáról lévén szó, gyorsan beszerzett egy biciklit is, amit kétszer is szervizeltetnie kellett, nem kevés pénzért. „A metró nagyon drága volt, így gyalog kezdtem járni az egyetemre. Volt egy alkalom, amikor szeles-esős időben próbáltam bejutni a campusra, és egy hídon úgy éreztem, hogy besodor a vízbe a szél”.
Gergő végül csak fél évet töltött Hollandiában, de nem bánta meg, ahogy a hazaköltözést sem, jelenleg a Corvinus Egyetemen tanul. Odakint több barátot is szerzett, többen később Budapesten is meglátogatták. Emellett hasznos tapasztalatokra is szert tett Hollandiában: „ekkor jöttem rá a pszichológushoz járás fontosságára is.”
„Utólag belegondolva lehet, hogy nem ez lett volna a vége, ha több pénz lett volna a bankszámlámon, és gyakrabban tudok hazajárni. De nem bántam meg, hogy így alakult, tök jól érzem magam itthon” – zárja a beszélgetést Gergő.
A rendszeres hazalátogatás fontosságával egyetért a 20 éves Kata is, aki nemrég fejezte be első évét Dánia legelitebb üzleti egyetemén, a Copenhagen Business Schoolon. Ő – a többiekkel ellentétben – már viszonylag korán eldöntötte, hogy külföldön szeretne továbbtanulni, a gimnázium mellett pedig a Milestone Intézetbe is járt.
Utóbbi kifejezetten a külföldi továbbtanulásra készíti fel a diákjait, akik közül tavaly és idén is bejutott valaki a Harvardra. Itt a diákok angol nyelven, egyetemi körülményekhez hasonló környezetben készülhetnek a külföldi tanulmányaikra, így Kata már előnnyel indult, amikor 2023 augusztusában felszállt a Koppenhágába tartó gépre.
Dániát elsősorban a kiemelkedően diákbarát környezet miatt választotta: itt ugyanis nemcsak tandíjmentességet élveznek az egyetemisták, de ha dolgoznak a tanulmányaik mellett, akkor az állam támogatásként kiegészíti a fizetésüket.
„Az első pár nap és hét borzasztó volt, mert tudatosult bennem, hogy elköltöztem otthonról egy másik országba. Ráadásul az egyetem első hetét, az introduction weeket olyan extrovertált embereknek találták ki, akik nyitottak mindenféle erőltetett csapatépítő feladatra, én pedig nem ilyen vagyok” – meséli.
A kezdeti nehézségek után azonban Katának sikerült beilleszkednie: gyorsan összebarátkozott egy magyar lánnyal, aki szintén az egyetemre jár. „Segítettük egymásnak a költözésben, és támogattuk egymást a nehéz pillanatokban”.
Katának közben az egyetemen is helyt kellett állnia. „Nem éreztem nagyon nehéznek a követelményeket. Nem raktam magam annyira oda az első évben, mert akkor a mentális egészségem volt az első, de a Milestonehoz hasonlítva könnyűnek éreztem. Voltak azért tárgyak, amelyeket nagyon szerettem, azokból sikerült is jó jegyeket szerezni.”
A honvágy Katát sem kerülte el. ”Eleinte nagyon erős honvágyam volt, amire nem számítottam, ugyanis mindig imádtam utazni. Nem hittem volna, hogy van magyarságtudatom, mert sokáig nem éreztem azt, hogy magyar vagyok, és ki kellett költöznöm ahhoz, hogy erősödjön a nemzeti identitásom. Soha nem érdekelt a foci, de most én is megnéztem a válogatott meccseit” – mondja.
Arra kérdésre, hogy mi okozta neki a legnagyobb nehézséget a kiköltözése óta, a lakhatást említi, hiszen háromszor is költözött augusztus óta: „Leginkább a bizonytalanság viselt meg: amikor az embernek lejár a bérleti szerződése, és pár hét múlva már nincs hol laknia.”
Dániában – a hazai viszonyokhoz képest – nagyon drága a megélhetés, cserébe sok az állami támogatás is: Kata például a diákmunkával keresett fizetése mellé havonta 6000 koronát (kb. 315 000 forintot) kapott támogatásként: ebből a pénzből pedig nemcsak hazajárni tudott többet, de utazgatásra is futotta, például Dublinban járt egy koncerten.
Egy évnyi kint töltött idő után Kata Dániáról alkotott képe minden nehézség ellenére pozitív: „Dánia alapvetően egy nyugodt hely, és aki itt akar élni, annak minden adott a boldoguláshoz. Ha az ember talál szállást és munkát, akkor minden nagyon kényelmes és kiszámítható. Hozzátette:
Dániában nagyon magas az életszínvonal, engem meglepett, hogy itt egy egyszerű munkát végző ember mennyi mindent megengedhet magának”
Kata valamikor végleg vissza akar térni Magyarországra, a mesterképzését azonban még külföldön szeretné elvégezni, mert az értékesebb diplomával itthon is jóval könnyebben tud elhelyezkedni.
Ahogyan ezekből a történetekből is látszik, a külföldi továbbtanulás rengeteg lehetőséget tartogat, de a hátulütői is megvannak: az értékes diplomáért cserébe sok mindenről le is kell mondania az országot elhagyó egyetemistáknak. Az talán kijelenthető, hogy a stabil anyagi háttérrel és biztos célokkal induló, hazajárni is gyakrabban tudó egyetemisták könnyebben veszik az akadályokat, sikeresebben boldogulnak, és nagyobb eséllyel fejezik be a külföldi tanulmányaikat.
A külföldi egyetemet választó diákok száma valószínűleg a jövőben is emelkedni fog, a Milestone mellett pedig már külön ügynökség is foglalkozik azzal, hogy – némi díjért cserébe – szállást intézzen és a felvételi ügyintézésben segítsen a külföldre pályázó diákoknak. Az azonban biztos, hogy a sikerhez a jó nyelvtudáson kívül erős elhatározás, kitartás és befogadó környezet is szükséges. Aki pedig sikerrel veszi az akadályokat, az a tapasztalatok mellet egy értékes diplomával a zsebében még bármikor dönthet a hazatérés mellett.
(Nyitóképünk illusztráció. Fotó: Túry Gergely)
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
