Kifulladhatott a nemzeti konzultáció: nem közöl se részvételi, se költségadatokat a kormányzat

A tavalyi, 1,5 millió válaszolót megmozgató nemzeti konzultáció a szuverenitást védte meg állítólag, az idei a gazdaságot lendíti fel a kormány szerint. Az előző politikai akció első bő egy hónapjában közel 400 ezer válasz érkezett, ám a mostaninál nem ismert ilyen részadat. Lehet, hogy sokkal kevesebb válasz jött, és eltérve a korábbi gyakorlattól, ezért sem közöltek köztes részvételi adatot egy hónap után – sem a témában gyakran megnyilvánuló fideszes politikusok, sem a kormányzat a HVG kifejezett kérésére sem.

A nemzeti konzultáció kérdőíveit kézbesíti egy postás Budapesten

Veres Viktor

Az ezúttal nem ismert, de talán a vártnál, vagy a politikailag jól kommunikálhatónál alacsonyabb kezdeti részvételi adatok oka lehet, hogy bár formájában, eszközeiben és céljában is több “ráncfelvarráson” átesett, mégis érdektelenné vált, kifulladóban van a már csaknem 20 éve alkalmazott, manapság már csak főleg a 60 év feletti, amúgy is fideszes korosztály körében népszerű kampányelem. Ráadásul ezúttal elviheti a fókuszt a kormányzati levelezésről az, hogy Magyar Péter ráindította saját hasonló akcióját. 

A kormány gazdasági konzultációjának kérdőíveit október 28-án kezdték postázni, míg a Fideszt a közvélemény-kutatásokban addigra beérő, azóta már meg is előző Tisza Párt “társadalmi párbeszéde”, vagyis a már a 2026-os választásokra, sőt a kormányváltásra készülő politikai kívánságműsor 3 héttel később, november 19-én Magyarok Hangja néven startolt el – a nemzeti konzultációval szemben kizárólag online, vagyis ezt papír alapon nem lehet kitölteni.

A Magyarok Hangjáról itt írtunk bővebben: 

Most először van amúgy lehetőség összehasonlítani a nemzeti konzultációt egy ellenzéki kezdeményezésű hasonló akcióval, a Tiszáéval. Míg előbbi tisztán, utóbbi részben politikai akció, bár mindegyikből politikai felhatalmazás, hivatkozási alap következik az alkotóik szerint. Önkéntes hozzájárulással mindkettő alkalmas továbbá adatbázis-építésre is, és várhatóan mindkettőt inkább az adott párt szimpatizánsai töltik ki nagyobb számban.

A hasonlóságoknál jóval több azonban a kettő közti különbség: 

• A Tisza a kormányzattal ellentétben nem eldöntendő kérdésekkel, vagy kérdésekre adható A vagy B válaszokkal operál, hanem szakpolitikák mentén dob fel témákat  
• A nemzeti konzultációkkal szemben itt nem a témák létjogosultságáról kell dönteni, nem támogatni vagy elvetni kell őket, hanem priorizálni, fontossági sorrendbe állítani  
• A Tisza megállapításai szikárak, semleges megfogalmazásúak, és szemben a nemzeti konzultációknál gyakran tapasztalhatóval, ezek nem hazugok vagy csúsztatóak  
• A Tisza kérdőívén nem találkoztunk a nemzeti konzultációknál szintén gyakran felbukkanó sorosozással és brüsszelezéssel, más hibáztatásával  
• A Tisza “társadalmi párbeszéde” csak online elérhető, míg a nemzeti konzultáció papíron is kitölthető – a Tiszának utóbbi nem opció, mert nincs jelentős cím-adatbázisa, se sok pénze nyomdaköltségre 
• A Tisza a formálódó szakpolitikai és választási programjához kér előzetes véleményt az emberektől, nem pedig már meghozott kormányzati döntésekhez remél megerősítést  
• A Tisza konzultációja felnőtt, döntésképes emberként kezeli a válaszadókat, köztük a saját választóit, szemben a kormányzati kérdéssorral, amely nem igen vár többet támogató bólogatásnál 

Mindkét párt aktív jelenléttel támogatja a maga akcióját: nemcsak a kormánypártok politikusai járják az országot, hanem Magyar Péter is. Ám míg a fideszesek kifejezetten a konzultációt népszerűsítve road-show-znak, Magyar országjárása gyermekvédelmi intézmények látogatására épül. Kis ország vagyunk, így előfordul, hogy térben és időben ezek össze is érnek: november 20-án Szerencsen szinte egyszerre, egymástól pár lépésre fórumozott Magyar Péter és Nagy Márton miniszter. Riportunk és videónk itt: 

Mivel tehát a kormányzat nem árulta el, így nem tudjuk, hogy eddig mennyien küldték vissza a nemzeti konzultációs ívet, és azt sem, hogy hányan válaszoltak online a kérdéssorra – ez a lehetőség csak nemrég, november 30-án nyílt meg a kormányzati aloldalon. (A Tisza Pártot is megkérdeztük az eddigi adatokról, választ egyelőre tőlük se kaptunk.) Az online kitöltőfelület élesítése amúgy mindig gyorsan és meredeken növeli a válaszok számát, bár a korábbi évek tapasztalata az, hogy a csak minimális védelemmel ellátott felületen lehet akár csalni is, és a tömeges kitöltés nem lehetetlen: 

Az biztos, hogy a tavalyi szuverenitásos konzultáció első egyhavi 400 ezer válasza sem volt kiugró, alig haladta meg a 2022-es, a „brüsszeli szankciók” elleni kérdőív első havi 340 ezrét. Alábbi grafikánkon látható, hogy az eddigi fontosabb konzultációk első havi teljesítménye többször volt 400 ezer alatt, a csúcs pedig a 2018-as „családvédelmi” konzultáció volt 773 ezer válasszal. Persze ezek az első egy hónap adatai, a végeredmény pedig sok mindentől függhet. Figyelemreméltó például, hogy 

a 268 ezres első hónapos számával csak sereghajtó 2017-es „Stop Soros” konzultáció a kezdeti lanyha érdeklődés ellenére végül minden idők legsikeresebb konzultációja lett 2,356 millió válasszal. 

A mostani, gazdasági konzultáció elvileg karácsony előtt véget ér, mert hivatalosan 7 hétig, december 20-ig tart. De ez nincs kőbe vésve, mert az előzőt, a szuverenitásról szólót is 7 hetesre tervezték, ám az addig beérkezett 1,22 millió választ a kormányzat kevesellhette, ezért egy héttel meghosszabbították. Ennek meg is lett az eredménye, 1,5 millió válasszal zártak végül. Nem sokkal kevesebb, 1,4 millió válasz érkezett az azt megelőző, a “brüsszeli szankciókról” szóló konzultáción. 

Azt is hiába kérdezte a HVG a kormányzattól, mennyibe kerül a most futó konzultáció, nem közölték. A legutóbbi ára átlépte a 10 milliárd forintot. Ám a költség és a mozgósító erő nem jár mindig együtt. Hiába volt az egyik legdrágább a 2022-es szankciós konzultáció, az 1,4 millió válasz és a 8 millió választópolgárra vetített 17,5 százalékos válaszadási aránya így is elmarad a mintegy 4 milliárddal olcsóbb (!), mégis nagyobb, 17,8 százalékos válaszadási arányt felmutató 2020-as járványos konzultációtól. Sőt, 

az örökranglista csúcstartója a 2017-es, a „Soros-tervről” szóló konzultáció a maga 29,4 százalékos válaszadási arányával, pedig arra se költöttek többet 9,5 milliárdnál. 

Amúgy gyakran hirdeti nemzeti konzultációit a kormány azzal a szlogennel, hogy “Minden vélemény számít!”, pedig a kétharmados parlamenti többséggel a háta mögött 2010 óta szinte minden lépésével éppen ennek ellenkezőjét bizonyítja. A nemzeti konzultációkat mégis igyekszik nagyon komolyan előadni a kormány, holott a most zajló, immár a 14. ilyen politikai akció komolyságáról sokat elmond, hogy mindaz jellemző rá, ami a tapasztalatok alapján a korábbiakra is:  

• a kérdőíveknél általában már a feltett kérdések is hazugok vagy erős csúsztatások, 
• főleg a kormánypártok „saját táborának” szólnak, semennyire nem reprezentatívak, 
• a kormányzat által közölt válaszadatok független forrásból nem ellenőrizhetők, 
• viszont 8-10 milliárd forintot simán el lehet rájuk költeni baráti, NER-es vállalkozóknál. 

(Nyitóképünkön: Nemzeti konzultációs leveleket kézbesít a posta. Fotó: MTI/Kocsis Zoltán)