„Mi a társadalompolitika? Amivel a Karmelitában nem kívánnak foglalkozni” – ezzel a felütéssel kezdte előadását Bódis Kriszta író, pszichológus, dokumentumfilmes, a Tisza-könyv szerzője a Tisza Párt szombati kongresszusán.

Bódis, aki társadalompolitikai szaktanácsadóként segíti a párt munkáját azt mondta, hogy tavaly bebizonyosodott, eljött a cselekvés ideje, a magyar emberek felébredtek és így megnyílt a lehetőség a változásra. Bódis szerint ma Magyarországon az állampolgárok alapvető életkörülményei nincsenek biztosítva, és a társadalompolitikának az lenne a feladata, hogy garantálja a társadalmi jólétet. „Mi mindannyian egyszerűen csak nyugalomban szeretnénk élni” – fogalmazott.

Előadásában sokszor ismételgette az „alkotó-cselekvő” kifejezést, buzdítva arra mindenkit, hogy a társadalom egészének is tennie kell most azért, hogy változás legyen. Szerinte nem a mesterséges intelligenciától kell félni, hanem azoktól a „hatalmasoktól, akik megpróbálnak minket kívülről irányíthatóvá tenni”, hozzátette, hogy a magyarok a kreativitásukról híresek, nem szabad hagyni, hogy irányítsanak minket.

Bódis beszédében kitért az oktatás helyzetére is, úgy fogalmazott, hogy ma már nemcsak a szegények nem férnek hozzá minőségi oktatáshoz. Véleménye szerint a jóléti társadalompolitika a legjobb befektetés, az oktatásban pedig mindenkinek lehetőséget kell adni arra, hogy képességeihez mérten a lehető legtöbbet hozza ki magából.

„Az állam szerepe nem az, hogy minden területen irányítson, hanem olyan területen avatkozzon be, ahol a piac nem tudja biztosítani az egyensúlyt” – mondta, hozzátéve, hogy az oktatási, egészségügyi és szociális intézményeknek nem lenne szabad, hogy egyházak és civil szervezetek fenntartásában legyenek, mert ezekért a területekért az államnak kell felelnie.

Bódis beszélt arról is, hogy milyen heroikus munkát végeznek a Tisza szakpolitikai munkacsoportjai, ám gyakran szembesülnek azzal, hogy nem férnek hozzá alapvető adatokhoz, információkhoz. „A Tisza akkor tud felkészülni a legtisztességesebben a kormányzásra, ha a programja rugalmas és fejlődőképes. Az állam működését a valóságnak kell irányítania, nem ideológiai tévhiteknek” – fogalmazott. A Tisza programjáról azt mondta, hogy az már most sem statikus, hanem organikus. „Adatalapú kormányzás a célravezető, minden szakpolitikai döntésnek a lehető legfrissebb adatokon kell alapulna” – tette hozzá.

„Ne engedjük, hogy az elnyomók kívülről mondják meg, hogy mi a jó és a rossz” – mondta Bódis, aki szerint a magyaroknak meg kell szabadulniuk az ideológiai béklyóktól. Egy ponton pedig a rendszerváltásról kezdett beszélni, szerinte helyre kell hozni azt a hibát, amit az 1989-es rendszerváltásnál elkövettünk. Szerinte itt a lehetőség, hogy leváltásra kerüljön egy korrupt, bántalmazó, feudális rendszer.

Bódis beszéde vége felé utalt egy kutatásra, amely szerint a magyarok szorongó alkatúak. Szerinte ezzel az állam vissza is él, „ha nem maradunk csendben, büntetést kapunk, ha csendben maradunk, akkor talán jutalmat adnak” – fogalmazott.

Beszédét azzal zárta, hogy a felelős kormányzás nemcsak rövidtávú politikai célokat tűz ki maga elé. Szerinte hosszú távon kell biztosítani a társadalmi jólétet és kell lennie egy  olyan közös társadalompolitikai víziónak, ami nem változhat meg kormányváltásokkal sem.