Újabb tanúkat hallgatott meg hétfőn a bíróság a Corvinusról másfél évvel ezelőtt kirúgott docens, Ádám Zoltán munkajogi perében. Az egyetemen akkor megbízott rektorként dolgozó Szabó Lajos, Domahidi Ákos kancellár és Ádám közvetlen főnöke, Major Klára intézetvezető decemberben számoltak be saját tapasztalataikról, ezúttal a Corvinus HR-ese, jogi vezetője és a kirúgást megelőző szabálytalansági eljárást levezető rektorhelyettes állt bíróság elé.

Az ügy előzménye, hogy Ádám Zoltán robbantotta ki a Corvinus egyetem vizsgabotrányát 2023 júniusában, miután egy befolyásos családból származó diákja úgy vizsgázott le, hogy arra ő nem adott lehetőséget, az egyetem vezetése végül mégis biztosította azt. Ádám etikai eljárást kezdeményezett a kivételezés részleteinek megismerésére, az egyetem vezetői szerint azonban épp a docens és kollégája kivételezhetett egy hasonló ügyben. Volt ugyanis egy másik diák is, aki úgy vizsgázott ugyanebből a tantárgyból – a másik oktatónál –, hogy szintén nem lett volna jogosult az elmaradt kvízek pótlására, akárcsak az a tanuló, akinek ügyében az etikai eljárás indult. A tantárgy koordinátora a második diáknak adott pótlási lehetőséget, miközben Ádám az elsőnek nem. A docens az ügy kezdete óta tagadja, hogy egyeztettek volna a második diák ügyéről kollégájával, ezt az egyetem sem tudta bizonyítani a szabálytalansági eljárás során, amit a bíróságon is elismertek.

A rendszerszintű problémák kivizsgálására indított az egyetem egy második, úgynevezett szabálytalansági eljárást, végül Ádám Zoltánt arra hivatkozva rúgták ki, hogy ebben nem tanúsított együttműködő magatartást. Az eljárást Szabó Lajos kezdeményezte, aki az egyetemi vizsgabotrány idején általános rektorhelyettes volt, időközben azonban ő lett a megbízott rektor, így a szabálytalanságokat már nem ő, hanem Zsóka Ágnes általános rektorhelyettes, valamint Domahidi Ákos kancellár vezetésével vizsgálták.

Hétfői tanúvallomásában Zsóka felidézte Ádám Zoltán meghallgatását: emlékei szerint az szokatlanul feszülten indult. Bár az ügyben összesen kilenc személyt hallgattak meg Zsókáék, elmondása szerint Ádám volt az egyetlen, aki úgy érkezett meg a terembe, hogy megkérdőjelezte az eljárás létjogosultságát. Az oktató ugyanis azóta többször is elmondta, hogy az eljárást időhúzásnak tartotta, és szerinte leginkább arra volt jó, hogy a valódi problémákról eltereljék a figyelmet.

„A jegyzőkönyv leír mindent, ami a meghallgatáson történt” – válaszolt Borbás Zsuzsanna munkajogi vezető a bíróságnak arra a kérdésére, fel tudja-e idézni, mit mondott Ádám Zoltán, ami miatt már az első pár percben „megfagyott a levegő”. Bár Borbás nem mondott részleteket, a meghallgatásról hangfelvétel készült, amely része a peranyagnak. Azt azonban Borbás és Zsóka is kiemelte, hogy a kezdeti kellemetlenségek után sikerült visszaterelni az ülést a normál mederbe, és Ádám időnként ugyan tett fel értelmező kérdéseket, de válaszolt a bizottság kérdéseire.

Mindkét vallomásban szóba került az ügy kulcsmozzanata is: Ádám Zoltán a tantárgy koordinátorával, Vyacheslav Arbuzovval levelezett diákja pótlási lehetőségeiről, az e-mailekből pedig részleteket is felolvasott a meghallgatásán. Zsóka és Borbás is elmondta a bíróságon, hogy a leveleket Ádám magától említette meg, a telefonján pedig pillanatok alatt meg is nyitotta. Később a kancellár azt kérte Ádám Zoltántól, küldje át a levélváltást, amit meg is tett, volt azonban olyan e-mail, ami kimaradt, és a docens többszöri kérésre, felszólításra sem pótolta azt.

„Munkajogi szakértőként egyre kevésbé értettem a magatartását, miért kell ennyiszer kérni” – mondta Borbás, aki állítása szerint többször beszélt ez ügyben a kancellárral, és végig arra biztatta, kérje újra Ádám Zoltántól, hogy küldje át a hiányzó levelet, írja jobban körül, pontosan mit hiányol. A meghallgatásról készült hangfelvételen ugyanis Ádám felolvasott egy olyan részletet, amelyet nem találtak a továbbított levelezésben.

Korábban a kirúgott docens beszélt arról, hogy nem értette, milyen jogon utasíthatja őt a levelek átküldésére a kancellár, szerinte ez az egyetemi közegben nem vagy legalábbis nem így szokás. A jogi vezető azonban a bíróságon megemlítette, hogy 2014 óta a felsőoktatási intézmények vezetősége megkettőződött, és bár továbbra is a rektor a legfelsőbb vezető, a kancellár is hozzá hasonló képviselettel bír.

Borbás szerint „ennél egyértelműbben már nem lehetett körülírni”, mit vár a kancellár, az a stílus pedig, amit Ádám megengedett magának a levelezésben, „akadémiai közegben megengedhetetlen”. Ugyanezt emelte ki Zsóka Ágnes is, aki szerint Ádám „cinikus és dehonesztáló” stílusban írt Domahidi Ákosnak, miközben a kancellár jóhiszeműen kérte tőle a leveleket. Hozzátette, Ádám Zoltántól elvárható lett volna, hogy alaposan összevesse a továbbított e-mailek tartalmát a hanganyaggal – igaz, utóbbit október 5-én kapta kézhez, a kancellár által szabott határidő pedig másnap járt le, amikor is Ádám egész nap tanított. A rektorhelyettes szerint azonban ez már a sokadik kérés, így a sokadik határidő volt, a többszöri felszólításból pedig nyilvánvaló lehetett az oktató számára, hogy valami hiányzik a levelek közül.

Néhány hónappal ezelőtt Ádám Zoltán egyébként nyilvánosságra hozta a fent említett levelezéseket, a legerősebb mondatokról mi is beszámoltunk.

Miután lezárult a szabálytalansági eljárás, határozat készült az ott megállapítottakról, de az iratot még sem Ádám Zoltán, sem védője, a Társaság a Szabadságjogokért ügyvédje nem látták, így egyelőre csak a tanúk beszámolóiból lehet rekonstruálni, mi történt. Ezekből kiderül, hogy a docens közvetlen főnöke, Major Klára kezdeményezett egy megbeszélést Borbás Zsuzsannával és a Corvinus HR-vezetőjével, Csentericsné Arnold Zsuzsannával.

„Ahhoz ez a megbeszélés rövid volt, hogy Major Klára itt alakítsa ki az álláspontját” – idézte fel Csentericsné, aki szerint addigra az intézetvezető döntése már körvonalazódott, gyakorlatilag biztos volt benne, hogy ki akarja rúgni Ádámot. Ebben pedig Bordás és Csentericsné is támogatták, a docens viselkedését előbbi szerint mindhárman „olyan súlyosnak ítélték”, hogy nem is mérlegelték, sima felmondás elég lehet-e a helyzetben, hanem

egyértelmű volt, hogy az ügynek a legsúlyosabb következményt kell maga után vonnia, vagyis az azonnali hatályú kirúgást.

Súlyosbító körülményként fogták fel a Corvinus munkatársai azt is, hogy a kancellárral folytatott levélváltást Ádám megosztotta a szakszervezeti tagoknak fenntartott zárt Facebook-csoportban, ráadásul az ki is került onnan, elmondásuk szerint az egész egyetem megismerhette azt. Borbás a bíróságon is elmondta, hogy véleménye szerint ez megengedhetetlen, Csentericsné szerint pedig súlyos következményekkel járt volna, ha a történtek után Ádám marad a pozíciójában.

„A Corvinus szervezeti kultúrájának a legfontosabb értéke a kollegialitás, ezek a széles körben terjedő levelek viszont azt üzenték, hogy vissza lehet utasítani a vezetői kéréseket”

– írta le a HR-vezető azt, milyen negatív példát jelentett volna a docens további foglalkoztatása.

Vallomásában Csentericsné utalt arra is, már a vizsgabotrányt megelőzően is voltak súrlódások Ádám Zoltán és főnöke, Major Klára között, és mivel neki HR-vezetőként az egyetem vezetőinek támogatása a feladata, többször is fel kellett készítenie Majort a közös ebédekre. A tárgyalás után Ádám Zoltán azt mondta, ő nem emlékszik rá, hogy ilyen ebédek lettek volna.

Csentericsné felidézte a kirúgás napját is, elmondása szerint Ádám Zoltánból heves érzelmeket váltott ki a hír, és oda nem illő módon viselkedett, sértegette a jelen lévő Major Klárát, Szabó Lajost és őt is. Újat nem mondott, korábban az intézetvezető maga számolt be róla, hogy Ádám megkérdőjelezte, valóban Major Klára hozta-e meg a döntést, hogy kirúgják, Szabó Lajosnak pedig azt mondta, unokái is szégyellni fogják, amit tesz, és egy jobb kocsmába be sem engednék. Azt a bírónő és Ádám ügyvédjének kérésére sem tudta felidézni Csentericsné, irányába milyen sértő megjegyzés hangozhatott el, de elmondása szerint voltak ilyenek, csak az emlékezete szerencsésen törölte ezeket.