Szerdán tárgyal a Fővárosi Közgyűlés arról az előterjesztésről, amely szerint a kelenföldi pályaudvar és a Budaörsi út között fekvő, fővárosi tulajdonú telket 5,5 milliárd forintra becsült áron adnák el, cserébe a beruházó az ott épülő lakásokból legalább 150-et tíz évre bérbe adna a fővárosi lakásügynökségnek, a piaci ár 80 százalékáért.
Ezeket a lakásokat a fővárosi közszolgáltatásban dolgozók bérelhetnék majd a lakásügynökségtől, de Kiss Ambrus főigazgató (képünkön) szerint nem tennének különbséget a fővárosi cégek munkavállalói, illetve a tanárok és egészségügyi dolgozók között.
A javaslathoz Vitézy Dávid, a Podmaniczky Mozgalom frakcióvezetője nyújtott be módosító javaslatot azt szorgalmazva, hogy a kiírt pályázatot két körben bírálják el: először egy urbanisztikai minőségellenőrzést végezne a főváros, az ennek megfelelő tervek közül pedig annak adnák el a telket, aki a legtöbb bérlakást adná hosszú távra bérbe a fővárosnak.
„Ez egy kísérleti modell, nem tudjuk, milyen eredménnyel fog járni, de nagyon fontos, hogy végre próbálkozunk” – mondta a javaslatról Vitézy, aki szerint kiemelten fontos elkezdeni a magántőke bevonását a hasonló projektekbe, Rákosrendező esetében ugyanis biztosan nem lesz pénze a fővárosnak arra, hogy egyedül valósítsa meg a beruházást. A közgyűlés korábbi döntése ugyanis leszögezte, hogy a rozsdaövezetben a lakások minimum 20 százalékát megfizethető konstrukcióban kell felépíteni.
Hozzátette, hogy a kelenföldi beruházással hétszeresére nőne a lakásügynökség jelenlegi ingatlanállománya, de az is cél, hogy ne csak – az ingatlanfejlesztők számára legjövedelmezőbb – 40-50 négyzetméteres lakások épüljenek, hanem olyanok is, amelyekbe többgyerekes családok is be tudnak költözni.
A fideszes Radics Béla hozzászólásában elmondta, hogy támogatják a bérlakásprogramot, és a magántőke bevonását is, de úgy érzik, a kelenföldi terv jelenlegi formájában vagyonvesztést okozna a fővárosnak, a tíz év leteltével ugyanis semmiféle tulajdonrésze nem maradna a telken. Vagyis frakciója inkább azt szeretné, ha tartós bérleti jog helyett a főváros tulajdonában maradnának ezek a lakások.
Kiss Ambrus szerint viszont ez a konstrukció nem állná meg a helyét a piacon, mert nincs az a beruházó, aki kifizeti az 5,5 milliárdot, valamint több tucat lakást gyakorlatilag ajándékba felépítene. Hozzátette, hogy a bérbe adott lakásokat a beruházó ugyanúgy értékesítheti azzal a feltétellel, hogy az csak az átadás után tíz évvel lesz használható a vevő számára. Megjegyezte: a telekár egy az egyben az önkormányzathoz folyik majd be, így vagyonvesztésről nincs szó, a Fidesz félreértette a konstrukciót.
Ritka pillanat volt a közgyűlésben, amikor a tiszás Porcher Áron közölte, hogy részben egyetért Radiccsal: őt is aggasztja kicsit a tíz éves határidő és bár nem tartja vagyonvesztésnek az ötletet, szerinte ez az idő nem elég ahhoz, hogy megoldja a lakhatási válságot. „Ez egy jó kezdő lépés, de lehetne hosszabb idővel is kísérletezni, az ugyanis nagyobb mozgásteret adna a főváros számára” – tette hozzá.
Vitézy Dávid felhívta rá a figyelmet, ha a lakások a főváros tulajdonában maradnának, az teljesen megváltoztatná a projekt jogi besorolását, és ugyanolyan okokból bukna meg, mint Lázár János pályaudvar-felújítási terve. Porcherrel viszont egyetértett abban, hogy ki kell nyitni a hosszabb távú bérleti szerződések lehetőségét, bár a lakásügynökség jellemzően két évre szerződik, így a tíz év is nagy előrelépés.
A Podmaniczky Mozgalom politikusa szerint jó nemzetközi példák állnak rendelkezésre a magántőke bevonására, többek között Bécsben, ezekből érdemes tanulni, de muszáj elkezdeni kísérletezni, hogy kiderüljön, mi működik a magyar piacon. A Fidesz képviselőinek pedig azt üzente, a lakhatási válság megoldásáért azzal tudnak a legtöbbet tenni, ha elérik a kormánynál, hogy az építési szabályok ne írják elő kötelezően a lakásonkénti parkolóhely biztosítását, ez ugyanis nagy mértékben emeli az árakat, ráadásul felesleges is, a fővárosi lakosok többségének ugyanis nincs autója.
