„Ti tényleg azt hiszitek, hogy meg tudtok ijeszteni?!” – címezte kérdését a Szuverenitásvédelmi Hivatalnak Rácz András Oroszország-szakértő. Szerinte a Lánczi Tamás vezette hivatal azért hiszi azt, hogy fél tőlük, mert „nem tudjátok, mit tesz az emberrel három év háború. Az orosz haverjaitok rakétáitól, na, attól félek… de tőletek, bohócok, nem. Nem is fogok soha” – írja Rácz.

Az Oroszország-szakértő szerint a Sokkszerű dezinformációs kampányt indítottak Magyarországgal című jelentés „szépen egymás mellé rakja a Kárpátalján elfogott magyar ügynökök ügyét, ennek a sajtóban történő megjelenését és a Tisza Párt által egy nappal korábban nyilvánosságra hozott hangfelvételt a honvédelmi miniszterről, és azt állítja, hogy ezek egy összehangolt dezinformációs kampány részei”. Rácz szerint azonban ezzel több probléma is van.

Első megállapítása az, hogy semmilyen módon nincs bizonyítva, hogy az események között lenne tényleges összefüggés, a Szuverenitásvédelmi Hivatal egyetlen érve az időbeli közelség. „Önmagában attól, hogy sokszor és baljós szavakkal leírjátok, még nem válik valósággá” – teszi hozzá Rácz. Megjegyzi azt is, hogy bármiféle elemzési módszertannak alapvető tétele, hogy meg kell tudni különböztetni az összefüggést az egybeeséstől – azaz hogy két esemény véletlenül történik-e egymás után, vagy ennek oka van. „Ti azonban nem vesződtök ilyesmivel, hanem csak simán kijelentitek, hogy itt márpedig egy nagy, összefüggő dezinformációs kampány látszik” – írja Rácz András, aki szerint „még egy egyetemi szemináriumi dolgozatot sem szoktunk átengedni ilyen módszertani slendriánsággal”.

Problémaként veti fel azt is, hogy a hivatal tények és érvek felsorakoztatása nélkül próbálja cáfolni a dolgokat, csupán annyival elintézve mindent, hogy „márpedig ez nem igaz”, vagy „ez dezinformáció”. Szerinte ha Láncziék tudnának bármit is a szakmáról, aminek a tudoraként tetszelegnek, akkor menne ez is, mert nem ördöngösség. Kiemeli azt is, hogy ha valami Lánczi számára nem érthető, még nem biztos, hogy összeesküvés van mögötte.

Nem külföldi ügynök vagyok, kedves Tamás, hanem egyszerűen csak külföldön (is) dolgozom – hasonlóan sok százezer másik magyarhoz. Nincs ebben semmi rendkívüli

– üzeni Rácz, majd hosszasan ecseteli, hogy nem minden állás mögött van politikai befolyás.

A harmadik pontban felveti, hogy a Szuverenitásvédelmi Hivatal anyaga egy korábbi Facebook-posztját hat alkalommal hivatkozza le, majd kissé ironikus hangsúllyal megköszöni, hogy úgy hivatkoznak rá: Rácz András Oroszország-szakértő „elemzéséből”. Szerinte ezt sem sikerült rendesen megcsinálni, mert ezen logika mentén a szakértő szót kellett volna idézőjelbe tenni.

Rácz szerint Láncziék cselekedetei mögött orosz logika van, amit „odaát információs elrettentésnek” hívnak. „Az információs elrettentés az, hogy ha valakire elég erős információs nyomást helyezünk (esetetekben: lejáratás), akkor ezzel az illetőt rá lehet venni az aktuális tevékenysége megváltoztatására – mégpedig anélkül, hogy explicitebb vagy erőforrás-igényesebb módszerekhez kelljen nyúlni. Az összes NER-es lejáratókampány erre a logikára épül” – teszi hozzá.

A szakértő szerint ez a módszer sokszor működőképes, de nem vele szemben. Kifejti, hogy attól nem fog megijedni, ha összevissza irkálnak róla kétes színvonalú dolgokat, mert az elmúlt három évben olyan dolgokat látott a háborúban, amikre szavak sincsenek.

Ti persze ezt nem értitek, és nem is fogjátok megérteni, egyszerűen azért, mert gyávák vagytok odamenni. Nota bene: még ahhoz is gyávák vagytok, hogy névvel vállaljátok a „jelentést”, amit írtatok.

Rácz egyedül azt irigyli a gyávaságukban, hogy „így nem tudjátok meg azt sem, hogy milyen átélni egy többórás légitámadást egy pincében, ami nem óvóhelynek épült, úgyhogy csak remélni tudod, hogy kibírja, ha eltalálják felette az épületet. Vagy amikor először kerülsz tüzérségi tűzbe. Vagy amikor úgy autózol keresztül egy kisvároson, hogy negyedórával korábban még aknavetővel lőtték az oroszok, és bármikor lőhetnek újra. És ezek még csak azok a dolgok, amiket leírhatok anélkül, hogy letiltana a Facebook”.

A szakértő szerint a Szuverenitásvédelmi Hivatal jelentése „az összes hangzatos írással a szuverenitásra leselkedő veszélyről” egy semmi az életveszélyes helyzethez képest, „Gulyás Gergelyt idézve: lepkefing”.

Facebook-posztja végén két dolgot ígér meg:

1. „Mostantól minden egyes alkalommal, amikor leírjátok a nevemet bármelyik »jelentésetekben«, ugyanúgy ízekre fogom szedni a módszertanát, mint most. Másképp fogalmazva, segítek majd benne, hogy újra és újra hülyét csinálhassatok magatokból.”
2. „Fiúk, én még akkor is itt leszek és kutatóként fogok dolgozni, amikor nektek már a nevetekre sem emlékszik majd senki.”