A diákmunka viszontagságai
Itt a nyár és számos fiatal munkalehetőség után néz. Sokuknak ez létkérdés, de akadnak olyanok is, akik csak a zsebpénzüket szeretnék kiegészíteni. Azonban ez nem mindig egyszerű. Honnan tudják a diákok, megkapják-e hó végén a fizetésüket, s nem kell-e álhirdetésektől tartaniuk?
„A diákmunkát keresőknek inkább a negatív tapasztalatokra kell felkészülniük” – osztja meg élményeit a hvg.hu-val egy budapesti főiskolás fiú - „Voltam már segédmunkás építkezésen, ahol kifizetéskor csökkentek az órabérek; hívtak már munkára angol nyelvtudással, középfokú végzettséggel, s végül kaktuszt kellett árulnom, a fizetés pedig elmaradt”.
A visszaélések elkerülése érdekében jöttek létre a kifejezetten diákmunkákkal, vagy diákmunkákkal is foglalkozó irodák (mint például a MindDiák, a Meló-Diák, a Jobland), melyek fiataloknak közvetítenek, nyárra, részidőre vagy akár hosszabb távra is. Az 1000 forint körüli regisztrációs díjért vagy tagsági díjért cserébe e közvetítők az adattárukban lévő állásajánlatokat, címeket, telefonszámokat kínálják; ezek elvileg hitelesek és megbízhatóak. A hvg.hu által megvizsgált közvetítő irodák azt is vállalják, hogy ha a diák rendesen elvégzi a munkáját, akkor a fizetését a megbízó nem fizetése esetén is megkapja. Felmerülhet a kérdés, hogy mi számít „rendes munkavégzésnek”, továbbá az is, hogy az iroda tényleg a diákoknak hisz-e a megbízókkal szemben.
Problémás lehet az adózás kérdése is. A megkeresett közvetítők közül a Mind-Diák, a Meló-Diák és a Jobland szövetkezet nem vállalja a diákok személyi jövedelemadó-bevallásának elkészítését, s feltételei közt említi, hogy azt a munkavállalónak kötelessége önállóan elkészíteni a kibocsátott adóigazolás alapján, mivel a diák önadózó. Így a nyári munkát vállalónak ezt is meg kell oldania valahogyan; jó esetben ismerős, vagy a szövetkezet, rosszabb esetben könyvelő segítségével.
Raktárosként kaktuszt árulni
Diákok tapasztalatai szerint előfordul, hogy a megbízó nem azt a munkát akarja végeztetni, amit a hirdetésben említett; nehezebb, nem korhoz, nemhez illő a feladat. A fentebb már említett budapesti fiatalember konkrét története szerint raktárosként alkalmazták, s végül virágokkal kellett házalnia. A Meló-Diák információi szerint minden esetben igyekeznek megoldást találni és egyeztetni a munkaadóval, de az a gyakoribb eset, hogy a diákok nem mernek ellentmondani a megbízóknak és a nehezebb, nem megbeszélt munkákat is elvégzik. A Jobland tapasztalatai szerint, ha nagyon tarthatatlan a helyzet, s a munkavállalók visszajeleznek az irodának, beszélnek a munkaadóval. Ha elvégezhető a munka, csak nehezebb, órabéremelést kérnek a diák számára, de ha kell, fel is mondják a munkaviszonyt.
A munkabéreket illetően elmondható: a bruttó 350 és 600 forint közti órabér tényleges nagysága az elvégzendő munka színvonalától és nehézségétől függ; jobban lehet keresni egy fordítói, tolmácsolási állással, mint egy könnyű fizikai munka elvállalásával. A Mind-Diák tavaszi felmérése alapján a megkérdezett diákok 52 százaléka 400 Ft-ot tart arra érdemes bruttó óradíjnak, hogy elmenjen dolgozni; a maradék 48 százalék véleménye pedig megoszlik ennél nagyobb összegeket említve. A lehetséges diákmunkák sora szinte végtelen, de megtalálni azt a helyet, ahol minden megfelelő, nagyon nehéz. Keresnek pénztáros lányokat szakmai feltétel nélkül, 18 éven felüli fiúkat nehéz fizikai munkára, de kelendőek – persze szezonálisan – az üdítő- illetve fagyiárusok, étel- és italkóstoltatás céljából pedig a hostok és hostessek. Visszatérő feladat a raktári munka, de mint a főiskolás fiatalember példája mutatja, sosem lehet tudni, melyik raktár mögött rejtőzik egy házaló banda, s hol mit várnak el a munkavállalóktól.
Jövő héten biztos tudunk már fizetni…
Sokan vállalnak munkát irodák bevonása nélkül, ismerősnél, rokonnál. Ezzel is többen jártak már pórul, számukra nem ismeretlen a „neked majd csak jövő héten tudok fizetni, ugye megérted?” vagy a „mást nem hívhatok be hétvégén/ilyen későn” hitegető mondatok. Ugyanitt kerül elő a bejelentés kérdése is, azaz hogy a munkáltatók feketemunkát végeztetnek-e a diákkal, felajánlva, hogy az egyébként levont összeget is kifizetik, vagy hivatalos utat választanak. Ha nem jelentik be a munkára jelentkező diákot – ami azért nem ritka -, és a dolog kiderül, a munkavállaló semmiképp nem büntethető emiatt, hisz a bejelentési és nyilvántartási kötelezettsége minden esetben a munkaadónak van. Hogy a diák ilyen esetben megkapja-e fizetését, függ a munkaadó hozzáállásától; szélsőséges esetben a Munkaügyi Bírósághoz is fordulhat jogorvoslatért. Persze ez újabb macerát és formaságokat von maga után, amire valószínűleg semmi szüksége a minél hamarabb pénzt keresni akaró diáknak.
A visszaélések elkerülése érdekében jöttek létre a kifejezetten diákmunkákkal, vagy diákmunkákkal is foglalkozó irodák (mint például a MindDiák, a Meló-Diák, a Jobland), melyek fiataloknak közvetítenek, nyárra, részidőre vagy akár hosszabb távra is. Az 1000 forint körüli regisztrációs díjért vagy tagsági díjért cserébe e közvetítők az adattárukban lévő állásajánlatokat, címeket, telefonszámokat kínálják; ezek elvileg hitelesek és megbízhatóak. A hvg.hu által megvizsgált közvetítő irodák azt is vállalják, hogy ha a diák rendesen elvégzi a munkáját, akkor a fizetését a megbízó nem fizetése esetén is megkapja. Felmerülhet a kérdés, hogy mi számít „rendes munkavégzésnek”, továbbá az is, hogy az iroda tényleg a diákoknak hisz-e a megbízókkal szemben.
Problémás lehet az adózás kérdése is. A megkeresett közvetítők közül a Mind-Diák, a Meló-Diák és a Jobland szövetkezet nem vállalja a diákok személyi jövedelemadó-bevallásának elkészítését, s feltételei közt említi, hogy azt a munkavállalónak kötelessége önállóan elkészíteni a kibocsátott adóigazolás alapján, mivel a diák önadózó. Így a nyári munkát vállalónak ezt is meg kell oldania valahogyan; jó esetben ismerős, vagy a szövetkezet, rosszabb esetben könyvelő segítségével.
Raktárosként kaktuszt árulni
Diákok tapasztalatai szerint előfordul, hogy a megbízó nem azt a munkát akarja végeztetni, amit a hirdetésben említett; nehezebb, nem korhoz, nemhez illő a feladat. A fentebb már említett budapesti fiatalember konkrét története szerint raktárosként alkalmazták, s végül virágokkal kellett házalnia. A Meló-Diák információi szerint minden esetben igyekeznek megoldást találni és egyeztetni a munkaadóval, de az a gyakoribb eset, hogy a diákok nem mernek ellentmondani a megbízóknak és a nehezebb, nem megbeszélt munkákat is elvégzik. A Jobland tapasztalatai szerint, ha nagyon tarthatatlan a helyzet, s a munkavállalók visszajeleznek az irodának, beszélnek a munkaadóval. Ha elvégezhető a munka, csak nehezebb, órabéremelést kérnek a diák számára, de ha kell, fel is mondják a munkaviszonyt.
A munkabéreket illetően elmondható: a bruttó 350 és 600 forint közti órabér tényleges nagysága az elvégzendő munka színvonalától és nehézségétől függ; jobban lehet keresni egy fordítói, tolmácsolási állással, mint egy könnyű fizikai munka elvállalásával. A Mind-Diák tavaszi felmérése alapján a megkérdezett diákok 52 százaléka 400 Ft-ot tart arra érdemes bruttó óradíjnak, hogy elmenjen dolgozni; a maradék 48 százalék véleménye pedig megoszlik ennél nagyobb összegeket említve. A lehetséges diákmunkák sora szinte végtelen, de megtalálni azt a helyet, ahol minden megfelelő, nagyon nehéz. Keresnek pénztáros lányokat szakmai feltétel nélkül, 18 éven felüli fiúkat nehéz fizikai munkára, de kelendőek – persze szezonálisan – az üdítő- illetve fagyiárusok, étel- és italkóstoltatás céljából pedig a hostok és hostessek. Visszatérő feladat a raktári munka, de mint a főiskolás fiatalember példája mutatja, sosem lehet tudni, melyik raktár mögött rejtőzik egy házaló banda, s hol mit várnak el a munkavállalóktól.
Jövő héten biztos tudunk már fizetni…
Sokan vállalnak munkát irodák bevonása nélkül, ismerősnél, rokonnál. Ezzel is többen jártak már pórul, számukra nem ismeretlen a „neked majd csak jövő héten tudok fizetni, ugye megérted?” vagy a „mást nem hívhatok be hétvégén/ilyen későn” hitegető mondatok. Ugyanitt kerül elő a bejelentés kérdése is, azaz hogy a munkáltatók feketemunkát végeztetnek-e a diákkal, felajánlva, hogy az egyébként levont összeget is kifizetik, vagy hivatalos utat választanak. Ha nem jelentik be a munkára jelentkező diákot – ami azért nem ritka -, és a dolog kiderül, a munkavállaló semmiképp nem büntethető emiatt, hisz a bejelentési és nyilvántartási kötelezettsége minden esetben a munkaadónak van. Hogy a diák ilyen esetben megkapja-e fizetését, függ a munkaadó hozzáállásától; szélsőséges esetben a Munkaügyi Bírósághoz is fordulhat jogorvoslatért. Persze ez újabb macerát és formaságokat von maga után, amire valószínűleg semmi szüksége a minél hamarabb pénzt keresni akaró diáknak.