Költségesek az aktív foglalkoztatási eszközök
Nagy a különbség a munkanélküliek elhelyezkedését segítő különféle aktív eszközök költségei között. Van olyan képzés, amely személyenként akár 50 ezer forintból is finanszírozható, és létezik olyan bértámogatási forma is, amely egy-egy munkanélkülinél csaknem 770 ezer forintba kerül.
Azoknak, akik tavaly fejezték be a képzést, átlagosan 44,4 százaléka helyezkedett el, vagyis az oktatást követő 3 hónap után foglalkoztatotti státusban volt. A bértámogatásnál ez az arány 62 százalék – mondta el Lázár György, a Foglalkoztatási Hivatal főosztályvezetője.
A pályakezdők munkatapasztalat szerzésének támogatásánál – a 770 ezer forintot ennél az aktív eszköznél használták fel a múlt évben Nógrád megyében – a tovább foglalkoztatottak aránya 66,1 százalék. Az egy munkanélkülire jutó támogatás összegét döntő mértéken befolyásolja a támogatás időtartamának hossza, amely a pályakezdők munkatapasztalat szerzésnél a legnagyobb, általában 12 hónap – közölte Lázár György.
A hivatal 1994 óta rendszeresen nyomon követi az aktív programokban részt vevő munkanélküliek sorsát. A kérdőíves megkeresésre adott válaszok alapján azt értékelik, hogy a támogatott időszakot követő 3 hónap után milyen arányban helyezkedtek el a munkanélküliek. Közülük a legnagyobb számban – 2003-ban például több mint 77 ezren – a közhasznú munkákban vesznek részt. Ezeket a munkákat az önkormányzatok szervezik, s csak addig tartják fenn a munkahelyet, amíg annak költségeit szinte teljes mértékben a Munkaerőpiaci Alap fedezi. A programokat követően a munkanélkülieknek csupán 1-2 százalékát foglalkoztatják tovább támogatás nélkül, de van olyan régió, ahol még ennyit sem.
Néhány megye jelent csak ez alól kivételt: tavaly Békés megyében ez az arány 6,1, Jász-Nagykun-Szolnok megyében 4,9 és Zala megyében 4,7 százalék volt. A közhasznú munkáknál egy-egy munkanélküli foglalkoztatása 500-600 ezer forintba kerül. Az igen alacsony arányú tovább-foglalkoztatáshoz mérten ez rendkívül magas összegnek tűnik, de ennél az aktív eszköznél figyelembe kell venni több más tényezőt is – jegyezte meg a hivatal szakmai vezetője. Így például, hogy a közhasznú munkába általában a halmozottan hátrányos helyzetű munkanélkülieket vonják be, akik más módon nem jutnak kereső álláshoz, továbbá a közhasznú munkákat legnagyobb arányban olyan térségekben szervezik, ahol nincs más munkalehetőség. A speciális helyzet miatt tehát a ráfordítások hatékonysága nem vethető össze a többi aktív eszközével.
Több mint 45 ezer munkanélküli fejezte be 2003-ban a másik aktív programot, a munkaerőpiaci képzést. Itt a ráfordítások a munkaügyi kirendeltségek által javasolt képzéseknél személyenként átlagosan 200 ezer forint körüli összeget tesznek ki. A munkanélküliek által kezdeményezett, de a támogathatósági követelményeket is kielégítő úgynevezett elfogadott képzéseknél ez az összeg 100 ezer forint körüli. A tartósan elhelyezkedők aránya a kétféle képzési formánál országos átlagban a múlt évben 43,2 százalék, illetve 46 százalék volt.
Néhány megye ugyanakkor ezeknél a programoknál is kitűnik eredményességével – mondta a főosztályvezető. Jász-Nagykun-Szolnok megyében például a képzésben részt vevők 60,4, Békés megyében 60,2 százaléka tudott elhelyezkedni annak ellenére, hogy ebben a két megyében az országos átlagnál rosszabb a munkaerőpiaci helyzet. A bértámogatásban részesülők száma tavaly több mint 19 ezer volt. Ez az aktív eszköz annyit jelent, hogy a Munkaerőpiaci Alap bizonyos ideig, legfeljebb egy évre átvállalja a munkáltatótól a foglalkoztatási költségek bizonyos hányadát. A munkáltatónak viszont vállalnia kell, hogy a támogatott időszak után legalább ugyanannyi ideig támogatás nélkül is foglalkoztatja a munkanélkülit.
Erre az aktív eszközre a múlt évben átlagosan személyenként 300 ezer forintot költött a Munkaerőpiaci Alap. Vannak ugyanakkor kiugróan magas ráfordítású térségek, így például Budapesten átlagosan személyenként 535 ezer forintot költöttek egy-egy bértámogatásban résztvevőre, Vas megyében 402 ezer forintot. Az adatok szerint a bértámogatási programokban részt vevők átlagosan 62 százalékos elhelyezkedési arányát messze meghaladja például a Vas megyei 74,5 százalékos és a budapesti 72,1 százalékos arány.
Lázár György elmondta, hogy a pályakezdők közül a múlt évben csaknem 5800-an vettek részt az úgynevezett munkatapasztalat-szerzést támogató programban. Ez a támogatási forma kerül a legtöbbe, országos átlagban személyenként 582 ezer forintba. Ez még a közhasznú foglalkoztatásnál is magasabb összeg, ott az átlag személyenként 564 ezer forint. Ez az aktív eszköz ugyancsak egy bértámogatási forma, de a munkáltatónak vállalnia kell azt is, hogy a munkaerőpiacon jól hasznosítható gyakorlatot szerez a cégnél a fiatal. A támogatás nélkül tovább-foglalkoztatottak aránya ennél a formánál a legmagasabb, átlagosan 66,1 százalék, de vannak olyan megyék is, mint például Győr-Moson-Sopron megye, ahol 83,1, vagy Fejér megye, ahol 80 százalékos ez az arány.
A budapesti, Vas megyei, Fejér megyei és Győr-Moson-Sopron megyei magasabb tovább-foglalkoztatási arányok azzal is összefüggnek, hogy ezekben a térségekben a munkaadók lényegesen nehezebben tudnak megfelelő szabad munkaerőt találni a munkaerőpiacon, ezért nagyobb arányban véglegesítik a támogatott időszak alatt megismert, az adott munkakörben gyakorlatot szerzett embereket – közölte a Foglalkoztatási Hivatal főosztályvezetője. (MTI)
A pályakezdők munkatapasztalat szerzésének támogatásánál – a 770 ezer forintot ennél az aktív eszköznél használták fel a múlt évben Nógrád megyében – a tovább foglalkoztatottak aránya 66,1 százalék. Az egy munkanélkülire jutó támogatás összegét döntő mértéken befolyásolja a támogatás időtartamának hossza, amely a pályakezdők munkatapasztalat szerzésnél a legnagyobb, általában 12 hónap – közölte Lázár György.
A hivatal 1994 óta rendszeresen nyomon követi az aktív programokban részt vevő munkanélküliek sorsát. A kérdőíves megkeresésre adott válaszok alapján azt értékelik, hogy a támogatott időszakot követő 3 hónap után milyen arányban helyezkedtek el a munkanélküliek. Közülük a legnagyobb számban – 2003-ban például több mint 77 ezren – a közhasznú munkákban vesznek részt. Ezeket a munkákat az önkormányzatok szervezik, s csak addig tartják fenn a munkahelyet, amíg annak költségeit szinte teljes mértékben a Munkaerőpiaci Alap fedezi. A programokat követően a munkanélkülieknek csupán 1-2 százalékát foglalkoztatják tovább támogatás nélkül, de van olyan régió, ahol még ennyit sem.
Néhány megye jelent csak ez alól kivételt: tavaly Békés megyében ez az arány 6,1, Jász-Nagykun-Szolnok megyében 4,9 és Zala megyében 4,7 százalék volt. A közhasznú munkáknál egy-egy munkanélküli foglalkoztatása 500-600 ezer forintba kerül. Az igen alacsony arányú tovább-foglalkoztatáshoz mérten ez rendkívül magas összegnek tűnik, de ennél az aktív eszköznél figyelembe kell venni több más tényezőt is – jegyezte meg a hivatal szakmai vezetője. Így például, hogy a közhasznú munkába általában a halmozottan hátrányos helyzetű munkanélkülieket vonják be, akik más módon nem jutnak kereső álláshoz, továbbá a közhasznú munkákat legnagyobb arányban olyan térségekben szervezik, ahol nincs más munkalehetőség. A speciális helyzet miatt tehát a ráfordítások hatékonysága nem vethető össze a többi aktív eszközével.
Több mint 45 ezer munkanélküli fejezte be 2003-ban a másik aktív programot, a munkaerőpiaci képzést. Itt a ráfordítások a munkaügyi kirendeltségek által javasolt képzéseknél személyenként átlagosan 200 ezer forint körüli összeget tesznek ki. A munkanélküliek által kezdeményezett, de a támogathatósági követelményeket is kielégítő úgynevezett elfogadott képzéseknél ez az összeg 100 ezer forint körüli. A tartósan elhelyezkedők aránya a kétféle képzési formánál országos átlagban a múlt évben 43,2 százalék, illetve 46 százalék volt.
Néhány megye ugyanakkor ezeknél a programoknál is kitűnik eredményességével – mondta a főosztályvezető. Jász-Nagykun-Szolnok megyében például a képzésben részt vevők 60,4, Békés megyében 60,2 százaléka tudott elhelyezkedni annak ellenére, hogy ebben a két megyében az országos átlagnál rosszabb a munkaerőpiaci helyzet. A bértámogatásban részesülők száma tavaly több mint 19 ezer volt. Ez az aktív eszköz annyit jelent, hogy a Munkaerőpiaci Alap bizonyos ideig, legfeljebb egy évre átvállalja a munkáltatótól a foglalkoztatási költségek bizonyos hányadát. A munkáltatónak viszont vállalnia kell, hogy a támogatott időszak után legalább ugyanannyi ideig támogatás nélkül is foglalkoztatja a munkanélkülit.
Erre az aktív eszközre a múlt évben átlagosan személyenként 300 ezer forintot költött a Munkaerőpiaci Alap. Vannak ugyanakkor kiugróan magas ráfordítású térségek, így például Budapesten átlagosan személyenként 535 ezer forintot költöttek egy-egy bértámogatásban résztvevőre, Vas megyében 402 ezer forintot. Az adatok szerint a bértámogatási programokban részt vevők átlagosan 62 százalékos elhelyezkedési arányát messze meghaladja például a Vas megyei 74,5 százalékos és a budapesti 72,1 százalékos arány.
Lázár György elmondta, hogy a pályakezdők közül a múlt évben csaknem 5800-an vettek részt az úgynevezett munkatapasztalat-szerzést támogató programban. Ez a támogatási forma kerül a legtöbbe, országos átlagban személyenként 582 ezer forintba. Ez még a közhasznú foglalkoztatásnál is magasabb összeg, ott az átlag személyenként 564 ezer forint. Ez az aktív eszköz ugyancsak egy bértámogatási forma, de a munkáltatónak vállalnia kell azt is, hogy a munkaerőpiacon jól hasznosítható gyakorlatot szerez a cégnél a fiatal. A támogatás nélkül tovább-foglalkoztatottak aránya ennél a formánál a legmagasabb, átlagosan 66,1 százalék, de vannak olyan megyék is, mint például Győr-Moson-Sopron megye, ahol 83,1, vagy Fejér megye, ahol 80 százalékos ez az arány.
A budapesti, Vas megyei, Fejér megyei és Győr-Moson-Sopron megyei magasabb tovább-foglalkoztatási arányok azzal is összefüggnek, hogy ezekben a térségekben a munkaadók lényegesen nehezebben tudnak megfelelő szabad munkaerőt találni a munkaerőpiacon, ezért nagyobb arányban véglegesítik a támogatott időszak alatt megismert, az adott munkakörben gyakorlatot szerzett embereket – közölte a Foglalkoztatási Hivatal főosztályvezetője. (MTI)
