Ha valaki tökéletes mozdulatlanságba merevedett, még akkor is üzeneteket küldd a testtartása vagy elhelyezkedési pozitúrája által. Az amerikai filmekből jól ismert jelenetben a menedzserek felrakják a lábukat az íróasztal sarkára, s hátradőlnek magastámlás székükben, néha el is szunyókálnak stetson-kapajukat az orrukra húzva, ami a hatalmas önbizalom és komfortérzet kifejezése. Efféle jelenteket a valódi irodákban ritkán látni, különösen nem az állásinterjúkon. A magabiztos jelöltek azonban itt is relaxáltak, s kiegyensúlyozott gesztusokat használnak. Kihúzzák magukat, ruganyosan sétálnak, a karjuk lazán mozog, miközben hosszú lépéseket tesznek.

Velük szemben a kevésbé magabízók merev vagy görnyedt testtartással ülnek, dobolnak a lábukkal, vagy keresztbevetik, hogy hamarosan új pozíciót keressenek, állandóan fészkelődnek, a járásuk határozatlan, mintha nem tudnák, hogy a következő rövid lépésükkel merre veszik az irányt.

A pozíciót és a testtartást és a verbális kommunikációt feltétlenül összhangba kell hozni. Ha mást üzen a testünk, mint a szavaink, azt az őszinteség vagy az önbizalom hiányaként fordíthatják le. (Az ajánlott természetes beszédstílusról korábban már esett szó.) Ha azonban a metakommunikációnk összhangban van mondanivalónkkal, az hitelességet, nyugalmat magabiztosságot közvetít.

Az alkalmazásért felelős menedzsereknek szintén megvannak a maguk üzeneteket hordozó mozdulatai, pozitúrái. Ezekkel bátoríthatják a jelölteket a további beszédre, miközben kimutatják az érdeklődésüket. A karba font kezek, a keresztbe vetett lábak, a nadrág vasalásának igazgatása, vagy a kezük orrukhoz emelése azt mutatja, hogy nem értenek egyet azzal, amit hallanak. A köröm nézegetése, az ujjakkal való dobolás vagy hasonló mozdulatok már arra utalnak, hogy már alig vagy egyáltalán nem figyelnek.

Az érdektelenségüket vagy az emiatti (már-már leplezetlen) idegességüket kifejezhetik merev láb- vagy kéztartással, vagy éppen a kezük tördelésével, a szék legszélére való üléssel, esetleg azzal, ha órájukkal vagy egy gyűrűvel játszanak.

Ugyanakkor nem szabad minden mozdulatba valami üzenetet is beleképzelni. Például, ha egy interjúvoló megtörli az orrál a beszélgetés közben szinte biztosan semmi különöset nem jelent- Ráadásul sok HR-szakember a reakciókat felmérendő előre pontosan eltervezett mozdulatsort hajt végre. De ettől függetlenül az egyenes nem szóbeli jelek segítenek felmérni a beszélgetőpartner lelkesedését, pozitív hozzáállást, érdeklődésének szintjét, s hasonló információkat lehet közvetíteni a számára. Akárhogy is, az interjúk „nyelvének” megértése és használata hozzásegít egy jobb teljesítmény, s végső soron egy új állás megszerzéséhez.

mezon