A fogyatékkal élők intézményének nevelője által teljesített éjszakai ügyeletet teljes mértékben tekintetbe kell venni annak vizsgálatakor, hogy a közösségi jog által előírt, a munkavállalók védelmét szolgáló - különösen az engedélyezett
maximális heti munkaidőre vonatkozó - szabályokat betartották-e - áll az EU bíróságának ítéletében.

A munkaidő-szervezésről szóló irányelv a minimális biztonsági és egészségvédelmi követelményeket állapítja meg e téren. Az irányelv a munkavállalóknak minimális - különösen napi és heti - pihenőidőt, valamint megfelelő szüneteket biztosít. Ezen túlmenően a heti maximális munkaidőt 48 órában állapítja meg, amely magában foglalja a túlmunkát is.

E célból az irányelv munkaidőt és pihenőidőt különböztet meg. Nem rendelkezik semmiféle közbenső kategóriáról, és a munkaidő minősítést nem teszi függővé a munkavállaló által végzett munka intenzitásától. Az Európai Közösségek Bírósága már korábban olyan határozatokat hozott, hogy az irányelv értelmében az orvosok, a sürgősségi ellátásban dolgozó ápolószemélyzet, a mentősök és a tűzoltók által a munkahelyen teljesített ügyeleti időt teljes egészében munkaidőnek kell tekinteni, függetlenül a munkavállaló által ténylegesen elvégzett munkától.

A luxemburgi székhelyű bíróság francia kérelem nyomán foglalkozott a kérdéssel. Franciaországban bizonyos szociális és egészségügyi-szociális létesítmények munkavállalói által végzett éjszakai ügyelet esetére egy rendelet olyan súlyozási módszert alkalmaz a díjazás és a túlmunka számításakor, amelynek célja az ügyelet alatti tevékenység nélküli időszakok figyelembevétele. E célból a rendelet a jelenléti idő és a ténylegesen számításba vett munkaidő között az első kilenc óra tekintetében három az egyhez arányt, az azt követő órák tekintetében pedig kettő az egyhez arányt állapít meg. 

A fogyatékkal élő fiatalok bentlakásos intézményében dolgozó egyik szakosított nevelőt munkáltatója elbocsátotta többek között a tényleges munkaidő fogalma és az ügyeleti szobában teljesített éjszakai munkáért járó díjazás kapcsán köztük kialakult nézeteltérés miatt. A menesztett alkalmazott a kérdéses rendelet megsemmisítése érdekében kereseteket indított a francia hatóságoknál, amelyek azt kérdezték a bíróságtól, hogy az ilyen szabályozás összeegyeztethető-e az irányelvvel. A bíróság megállapította, hogy az irányelv nem alkalmazható a munkavállalók díjazására.

Ezzel szemben a kérdéses jelenléti időt teljes mértékben munkaidőként kell számításba venni a munkavállalók biztonságának és egészségének hatékony védelme érdekében meghatározott minimumkövetelmények betartásának ellenőrzésekor. Márpedig "a kérdéses átalányjellegű súlyozási módszer csak részben veszi figyelembe az érintett munkavállalók jelenlétének időtartamát". A munkavállaló teljes munkaideje így akár a heti 60 órát is elérheti, vagy azt meg is haladhatja. Következésképpen az ügyeleti idő számításának ez a rendszere a maximális heti munkaidő túllépéséhez vezet, amelyet az irányelv 48 órában rögzített - áll a bíróság közleményében.