HVG

Nagyszentmiklósról a magyaroknak Bartók Béla szülőhelye, no meg a hányatott sorsú, Attila kincsének nevezett aranylelet jut az eszükbe, a román média és az üzleti élet számára viszont a magyar-román-szerb hármas határ melletti 13 ezer lakosú kisváros a munkanélküliség felszámolása miatt érdekes. A település e tekintetben ugyanis unikum a 6,1 százalékos munkanélküliségi rátájú Romániában. A városban 1995-ben telepedtek meg az első multinacionális cégek, s azóta egymás után jelennek meg újabbak. Az autóvillamossági felszerelést gyártó amerikai Delphi például 5 ezer, az elektromos ellenállásokat készítő olasz Zoppas pedig 4 ezer nagyszentmiklósinak és környékbelinek adott munkát. Rajtuk kívül egy sor kisebb olasz, német és osztrák érdekeltségű cég is megvetette a lábát, s egyre nehezebben találnak helyben munkaerőt. Az utóbbi időben már távolabbról is toboroznak munkásokat, több nagyszentmiklósi cég például Temesvárról hozza busszal a dolgozókat. "A bánsági régió határ menti része - mondta a HVG-nek Danut Groza alpolgármester - teljesen kifogyott a szabad munkaerőből, az egyik cég már át is vitte új gyártósorát Szerbiába."

A város gazdasági pezsgése nyomán befolyó bevételek az egyre szépülő utcaképen is meglátszanak. Az ipar további bővülése azonban a munkaerőhiány miatt máris megrekedt, a városvezető szerint az egyetlen megoldás, hogy külföldről, elsősorban Szerbiából hozzanak ingázókat. Groza úgy tudja, két külföldi cég már össze is fogott Nagyszentmiklóson, s a közeli Valkány község határátkelőjének a megnyitásáért lobbizik a bukaresti kormánynál, hogy kishatárforgalomban járhassanak át a dolgozók Szerbiából (máskülönben csak vízummal jöhetnének). "A csanádi határállomás is közel van, de a magyarok egyelőre nem nagyon jelentkeztek munkára, mert a bérek azért nálunk még mindig valamivel alacsonyabbak" - jelezte Groza.

Ám ez nem marad sokáig így, a romániai bérek ugyanis a magyarországiaknál jóval gyorsabban emelkednek, sőt egyes szakmákban már most is valamivel jobban fizetnek, mint sokfelé Magyarország keleti határvidékén, ahol 6-9 százalék közöti a munkanélküliség. Meg is csappant az utóbbi hónapokban a Magyarországon munkavállalási engedélyt kérő romániaiak száma. Érezhetően kevesebb romániai szakmunkás készül Nyugat- és Dél-Európába is pusztán a magasabb bérekért. Közel 2 millióra teszik az eddig külföldre, elsősorban Olasz- és Spanyolországba kiment romániai dolgozók számát, ám közülük az utóbbi időben, ha nem is tömegesen, de mind többen térnek vissza. A bukaresti kormány mindent meg is tesz visszacsábításuk érdekében, mindkét dél-európai országban állásbörzéket tart, ahol - ha az ottanihoz még nem is hasonlítható, ám - egyre magasabb bérű munkahelyeket kínál.

A román statisztikai hivatal szerint februárban a nettó átlagbér 1134 lej (1 lej = 70,46 forint) volt, ami 20 százalékkal több az egy évvel korábbinál. A legnagyobb munkaerőhiánnyal küszködő, szalag melletti betanított munkásokat foglalkoztató külföldi cégeknél a tapasztalatok szerint a többnyire teljesítményhez kötött bérek mindössze 650-900 lej között ingadoznak. Nagyjából ennyit visznek haza a kórházi ápolók, az asztalosok, a kezdő tanítók, a szállodai dolgozók, illetve az alacsony beosztású közalkalmazottak is. Igaz, ehhez mindenhol hozzájön a szinte kötelezően kiadott havi 160 lejes ebédjegy. Kimagaslóak viszont a fizetések az építőiparban (1500-2000 lej), a kőolajiparban (2000) vagy az informatikában, a kutatásban (2150). A prognózisok szerint az idén 9 százalékos átlagos béremelkedés várható, jóllehet a kormány a kiadások lefaragása érdekében - annak ellenére, hogy választási év van - befagyasztotta a közalkalmazottak fizetését.

A román munkaadók szívesen fogadnának magyarországi dolgozókat is, ám - bár naponta már több százan is rendszeresen átruccannak dolgozni, elsősorban a szürke- vagy feketeszférába -, úgy tűnik, nagyobb tömegben és hivatalos formát öltve még nem vonzó az ottani munkavállalás. A munkaadók ezért már ázsiai munkaerőben is gondolkodnak, a német Steilmann Romania öt ruhagyára nemrég például bejelentette, hogy Bangladesből hoz varrónőket.

"A magyarországiak itteni munkavállalásának tömegessé válása hosszú folyamat lesz" - mondta a HVG-nek Bíró Rozália, a határtól pár kilométerre egyre nagyobb ipari parkot kiépítő Nagyvárad alpolgármestere. Szerinte ma még csak négyes-ötös csoportokban jönnek át a határ túlfeléről dolgozni. Hasonlóak a tapasztalatai Török László nagyszalontai polgármesternek, városában még csak elvétve dolgoznak magyarországi magyarok.

Az egykori Monarchia 1918 után szétvágott közlekedési infrastruktúrájának a visszaállításában reménykedik a kürtös-aradi vámszabad övezet (ZLCA) igazgatónője, Cristina Bibart, aki szerint, amíg nem oldódik meg a dolgozók szállítása, szó sem lehet több száz magyarországi hivatalos alkalmazásáról. A magyar határtól 3 kilométerre lévő, hamarosan ipari parkká alakuló telepen 3-4 ezer betanított munkást tudnának azonnal felvenni, miközben újabb parcellákat adnak koncesszióba külföldi cégeknek. A megyei önkormányzathoz tartozó ZLCA a Kürtös-Lökösháza közúti határátkelő megnyitását szorgalmazza, mert sem a MÁV, sem a román vasút nem akar a csupán néhány száz munkás kedvéért új járatot beállítani. Jól jönne a Pécska-Battonya vasútvonal visszaállítása a határ menti Tornyán épülő ipari parknak is, akárcsak a két Nagylak között felszedett, 3-4 kilométernyi sín visszahelyezése. A Tornyán épülő olasz autóalkatrész-üzem már jelezte, hogy Battonyáról is fog ingáztatni dolgozókat. A hódmezővásárhelyi Hódút Kft. az Aradon elnyert aszfaltozási munkálatokra máris naponta busszal szállítja a dolgozókat.

Jóllehet Romániában idén februárban az ipari termelés 7,7 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit, és a bérek is látványosan nőnek, a fizetések csak lassan közelítik az uniós átlagot. Varujan Vosganian pénzügyminiszter szerint az átlagbér még 2015-ben is - amikor a remények szerint Románia csatlakozhat az euróövezethez - mindössze 600-800 euró lesz, és csak 2020 után haladja majd meg az ezret.

IRHÁZI JÁNOS / NAGYSZENTMIKLÓS