HVG |
Nem-ér-ted?! Sze-mes-ká-vé... - a húsz évvel ezelőtti vicc szerint a saját szemeire mutogatva így próbálta elmagyarázni a bécsi csemegeüzlet eladójának a magyar devizaturista, hogy mit szeretne. A mai helyzet valamivel jobb ugyan, mint a rendszerváltáskor volt, de korántsem rózsás. A Medián legfrissebb kutatása szerint a felnőtt korú, tehát 18 év feletti lakosságnak ma is csak a 27 százaléka mer anyanyelvén kívül más nyelven is megszólalni.
Jó hír, hogy a 18-24 évesek körében bő egy évtized alatt másfélszeresére nőtt az idegen nyelvet beszélők aránya: három fiatalból kettő már nem a kezét-lábát használja, ha külföldiekkel kell kommunikálnia. Ám a felnőttek nagy többsége makacsul ragaszkodik az egynyelvűséghez: az 1997-es 24 százalék után 2008-ban a 18 év felettiek 27 százaléka vallotta azt, hogy a magyaron kívül más nyelven is beszél. De még ezt sem szabad feltétlenül készpénznek venni: a Medián egy három évvel ezelőtti felmérése szerint az önértékelési tesztek Magyarországon tendenciózusan felülbecsülik a tényleges nyelvtudást.
HVG |
Így azt is távolságtartással kell kezelni, hogy az összlakosság 8 százaléka háromnyelvű - ahogyan az a Medián mostani, önbevalláson alapuló adatgyűjtéséből leszűrhető. Pedig az egyik uniós társadalompolitikai sarokkőről van szó. Az Európai Tanács célkitűzése ugyanis, hogy minden EU-állampolgár legalább még két nyelvet beszéljen az anyanyelvén kívül. A legközelebb ehhez - az uniós tagállamok lakóinak nyelvismeretét szondázó 2006-os Eurobarometer-felmérés adatai alapján - a luxemburgiak állnak: a törpeállam polgárainak 95 százaléka beszél három nyelven. A többnyelvűségben a hollandok (75 százalék) és a szlovénok (71 százalék) követik őket. A legkevésbé poliglott nemzetek - sorrendben az ír, az angol, az olasz, a magyar, a portugál és a spanyol - többségénél az a hivatkozási alap, hogy méretüknél és (vagy) anyanyelvük elterjedtségénél fogva nincs szükségük idegen nyelv ismeretére. Az Eurobarometer-vizsgálat készítőinek végkövetkeztetése szerint a nyelvismeret fordítottan arányos az adott ország méretével és geopolitikai státusával. Azaz minél kisebb egy ország, lakói annál több nyelven beszélnek - az egyetlen Magyarország kivételével.
Második oldal (Oldaltörés)
HVG |
A HVG által megkérdezett szakértők szerint a rendszerváltás előtti nyelvi kukaság még némiképp magyarázható az 1950-es évek bezárkózó politikájával és a kötelező voltuk miatt általánosan utált oroszstúdiumokkal. Az 1980-as évek végétől egyre szabadabb iskolai nyelvválasztás kinyitotta a kapukat, ám a felmérések szerint a rendszerváltás után az iskolarendszer gyakorlatilag csak a német és az angol nyelv alternatíváját tudta kínálni. A helyzet azóta sem sokat változott. Kevesen vannak, akik valamilyen más nyugat-európai nyelvet sajátítottak el, románul, szerbül, horvátul, netán szlovákul pedig csak azok beszélnek, akiknél ez családi "kötelezettség", vagy akik a határon túlról települtek át Magyarországra. E nyelvek iskolai elsajátítására alig-alig van igény.
HVG |
A nyelvtanulás legfőbb színtere a Medián adatai szerint ma is a közoktatás, amely az idegen nyelvek elsajátítását a középiskolás évekre koncentrálja. A fiatalok motiváltsága azonban olyan erős, hogy sok diák - különösen az érettségi után továbbtanulni akarók - az iskolai penzum kiegészítéseképpen nyelviskolába vagy magántanárhoz is jár. A magasabb iskolai végzettséggel rendelkezők közül sokan akár 40-45 éves korukig anyagi áldozatokat is hajlandók hozni a nyelvtanulás érdekében. A nyelvválasztás azonban meglehetősen egyoldalú: a felnőttként idegen nyelvet tanulók, illetve nyelvtanulást tervezők túlnyomó többsége az angolt preferálja. Eközben, a német iránti érdeklődés visszaesésével párhuzamosan, feljövőben vannak a neolatin nyugat-európai nyelvek: a francia, a spanyol és az olasz.
A férfiak közül - derül ki a Medián-kutatásból - Magyarországon valamivel még mindig többen beszélnek idegen nyelveket, mint a nők körében. Ez azért is érdekes, mert a legfiatalabb korosztályban már tíz évvel ezelőtt is több volt az idegen nyelvet bíró lány, mint fiú. Az ellentmondásnak részben az a magyarázata, hogy a középkorú és idősebb generációkban még a férfiak a képzettebbek, mint ahogy a nyelvtudást igénylő magasabb presztízsű munkakörökben is - ahol a munkavégzés segíti a nyelvtudás megőrzését - még mindig ők vannak többségben.
HVG |
A diplomaszerzés nyelvvizsgához kötésének hatására (lásd Alap a közép című írásunkat) a főiskolai és egyetemi diákság körében az idegen nyelvet beszélők (ami nem feltétlenül jelent nyelvvizsgát) egy évtizede 85 százalékos aránya mára megközelítette a 100 százalékot. Az újabb generációk iskolapadból való kikerülésével a diplomások körében is növekedésnek indult a nyelvtudással rendelkezők aránya. Ezzel azonban a magasabb és alacsonyabb iskolai végzettségűek közötti nyelvismereti szakadék is tovább szélesedett. S ez nem csupán azért baj, mert a bolti eladótól a pincéren és az autószerelőn át egészen a termálfürdő kabinosáig sok, diplomához nem kötött foglalkozás is igényelné az idegen nyelvű kommunikáció képességét, hanem azért is, mert aki nem tud nyelveket, az kizárja magát az EU-n belül egyre szabadabb külföldi munkavállalás lehetőségéből.
A hazai idegenforgalom javát vonzó főváros a Medián adatai szerint - legalábbis az ország többi részéhez képest - jól áll a nyelvi versenyben. Budapesten tízből négy lakos - saját állítása szerint - útba tudná igazítani a hozzá forduló külföldieket. Feltéve persze, hogy a derék turista éppen azt a nyelvet beszéli, amelyiket ő. Vagyis a leggyakrabban az angolt. A turisztikai és nyelvi divat változását jelzi, hogy egy évtizede még a német volt a legtöbb magyar által beszélt idegen nyelv. Ma angolul a teljes felnőtt népesség 16 százaléka, németül pedig a 13 százaléka beszél. A hosszú évtizedekig kötelező orosztanítás hiábavalóságát mutatja, hogy ma a magyar felnőtteknek csupán a 3 százaléka meri azt mondani magáról, hogy elboldogul oroszul.
SZÉNAY MÁRTA, VAJNA TAMÁS