Aggasztó munkanélküliségi adatok: a csúcstartók

A munkanélküliségi arány a tizenévesek között 27,6, az afroamerikai férfiaknál 17,1, a fehéreknél 9,5, a férfiaknál 10,7, a nőknél 8,1 százalék. A New York Times című napilap számításai szerint a regisztrált állástalanok közül kiesetteket, illetve a kényszerből teljes helyett részmunkaidőben dolgozókat is beleértve az alulfoglalkoztatottak aránya már 17,5 százalék. Az év végén nagyjából egymillió munkanélküli veszítheti el a segélyét, amennyiben a washingtoni kongresszus nem hosszabbítja meg a folyósítás – egyes szövetségi államokban máris rekordhosszúságúra, 99 hétre nyújtott – idejét. Némi reményt ad, hogy az állásvesztés üteme lassult, az év elején még havi átlagban 645 ezer munkahely tűnt el, augusztus óta csak 188 ezer.

A munkanélküliség az EU-ban is folyamatosan növekedett, szeptemberben 9,2 százalékra kúszott fel. Az amerikaihoz képest akár kedvezőnek is mondható adat azonban óriási különbségeket takar. Lettországban és Litvániában 2008 tavasza óta megháromszorozódott az állás nélküliek száma, Spanyolországban és Írországban megduplázódott, számos tagország viszont ellenálló maradt, s egy-két százalékpontos volt csak a romlás.

HVG

A régi tagállamok között a csúcstartó Spanyolország, ahol egy év alatt egymillió fővel nőtt a nyilvántartott munkanélküliek száma, és jövőre átlépheti a 20 százalékos szintet. Pedig 2007 elején a 8 százalék körüli spanyol adat még megegyezett az EU átlagával, azóta azonban rohamosan nő, és ma már 3,8 millió állástalant tartanak nyilván, sőt egyesek szerint a valós szám a 4,2 milliót is elérheti. A lendületes növekedéshez szokott spanyol gazdaság már a válság kitörése előtt megroppant, először a túlhevült ingatlanszektor dőlt be, s vele együtt az építőipar és a bankszektor is padlót fogott. A munkahelyvesztés egyelőre megállíthatatlan, az októberi adat (98 ezer felszámolt állás) az idén amúgy is gyengén teljesítő idegenforgalom szezon végi leülését jelzi, elsősorban az éttermek és a szállodák bocsátottak el. A helyzetet enyhíti, hogy a fekete- és a szürkegazdaság felveszi az elküldöttek egy részét.

A legsúlyosabb gazdasági helyzetben lévő EU-tagállamban, Lettországban a harmadik negyedév végére 19,7 százalékra ugrott a tavaly decemberben még csak 7 százalékos munkanélküliség. A férfiak vannak rosszabb helyzetben: az erősebb nem körében 21,2, a nők között 15,4 százalékos az álláskeresők aránya. Javulásra egyáltalán nincs kilátás: 2008-ban 10 ezer új munkahelyet hoztak létre a 2,2 millió lakosú balti országban, az idén mindössze ötszázat.

Írországban két éve először fékeződni látszik a munkanélküliség növekedési tempója: a harmadik negyedévi 12,6 százalékos ráta alig fél százalékponttal több az előző negyedévinél. Az állástalanok száma 17 ezerrel, 429 ezerre emelkedett, ami azonban 76 százalékkal magasabb az előző év hasonló időszakánál. Az utóbbi egy évben elsősorban az alacsonyan képzettek veszítették el állásukat a szolgáltatási szektorban és az építőiparban. Emellett a pénzügyi szektorban és a feldolgozóiparban csökkent jelentősen a foglalkoztatás. A fiatal férfiak körében aggasztó méreteket ölt a munkanélküliség: a 15–19 évesek 40, a 20–24 évesek 30 százalékának nincs állása.

Szlovákiában a 12,4 százalékos októberi adat fél százalékpontos csökkenés az előző hónaphoz képest. Elégedettségre azonban semmi ok, a 369 ezer munkanélküli közel 141 ezerrel több, mint egy éve. Az országon belül hagyományosan jelentős regionális különbségek mutatkoznak, a pozsonyi 3,5 százalékos, illetve az ország nyugati felére jellemző 10 százalékos aránnyal szemben a keleti részen szinte egyetlen körzetben sem csökkent 20 százalék alá a ráta. A csúcsot hagyományosan Rimaszombat környéke tartja, ahol minden harmadik ember állástalan. Mindehhez azonban az is hozzátartozik, hogy a keleti országrészben igen magas a roma lakosság aránya, akik képzetlenségük miatt alig kapnak munkát. Ily módon a keleti régióban a tartós munkanélküliség a jellemző, ami nagyban hozzájárul ahhoz, hogy az állástalanság átlagos időtartama országosan meghaladja a 11 hónapot.