Sir Suma Chakrabarti a közép- és kelet-európai, valamint az egykori szovjet térség gazdasági átalakulásának finanszírozására 1991-ben létrehozott, londoni székhelyű EBRD hatodik elnöke, egyben az első brit, eddig ugyanis francia és német elnökök váltották egymást a pénzintézet élén.
Sir Suma előtt négy évig a német Thomas Mirow irányította a bankot, idén lejárt mandátumát azonban az EBRD májusi közgyűlésén a részvényes országok és szervezetek képviselői nem hosszabbították meg.
Chakrabarti 1959-ben született Indiában, Oxfordban szerzett politika- és közgazdaságtudományi diplomát, és hosszú időre visszanyúló brit kormányzati-államigazgatási tevékenysége előtt dolgozott a Világbanknál és a Nemzetközi Valutaalapnál (IMF) is. Kulcsszerepe volt a közép- és kelet-európai országok számára az 1990-es évek elején létrehozott brit fejlesztési alap, a Know-How Fund kialakításában.
Sir Suma EBRD-elnöki megválasztása komoly feltűnést keltett, és állítólag konfliktust is okozott a brit és a francia kormány között. Íratlan egyezség, hogy a részvények 60 százalékát birtokló EU jelöli az EBRD elnökét, az első alelnöki posztra pedig amerikai jelölt kerül. Állítólag arról is hallgatólagos megállapodás volt eddig érvényben, hogy - cserébe azért, mert az EBRD székhelye annak idején Londonba került - Nagy-Britannia nem törekszik brit jelölt elnökké választására.
Ez az egyezség - ha valóban létezett - az idén borult, miután a brit kormány ezúttal mégis állított jelöltet Chakrabarti személyében, aki a májusi közgyűlés első napján, a részvényesek titkos szavazásán meg is kapta a szükséges többséget. A Financial Times akkori értesülései szerint Párizs "szószegéssel" vádolta a brit kormányt, amiért az a hagyományokkal szakítva jelöltet állított az EBRD-elnöki tisztségre.
London ugyanakkor cáfolta, hogy valaha is létezett volna olyan informális egyezség, amelynek alapján brit jelölt nem kerülhet az EBRD élére, sőt David Cameron konzervatív párti brit miniszterelnök személyesen kampányolt Chakrabarti megválasztásáért.
Thomas Mirow, a hivatalosan kedden leköszönt eddigi EBRD-elnök újjáválasztási esélyeit az is jelentősen rontotta, hogy Berlin - sajtóértesülések szerint azért, mert más, magas szintű uniós pénzügyi tisztségekre szán német jelöltet - ezúttal "kihátrált" Mirow mögül, és Párizzsal együtt a francia jelöltet, Philippe de Fontaine Vive-t, az Európai Beruházási Bank (EIB) alelnökét támogatta.
Mirow maga is alig burkolt utalást tett erre, miután kiderült, hogy nem ő vezeti a következő négy évben az EBRD-t. A májusi közgyűlést záró sajtóértekezleten - az újjáválasztásának kudarcát firtató újságírói kérdésre - a jelenlévők körében nagy derültséget kiváltva kijelentette, hogy az okok között lehetett "a lelkesedés enyhe mértékű hiánya" saját kormánya, vagyis Németország részéről.
A német, a francia és brit jelölt mellett az idén versenybe szállt az EBRD-elnöki tisztségért Jan-Krzysztof Bielecki volt lengyel kormányfő és Bozidar Djelic egykori szerb pénzügyminiszter is. Nekik gyakorlatilag nem volt esélyük, mivel olyan íratlan etikai szabály valóban létezik, amelynek alapján EBRD-finanszírozásban részesülő országból nem választanak elnököt a bank élére. Az EBRD élén eddig két német és három francia elnök állt. Az előző német EBRD-elnök Horst Köhler volt, aki később Németország államfője lett.
