A 14 karátos autó
Fél órával később...
Maga nagyon szorgalmas ember, de azért, könyörgök, hagyjuk már abba! Halálra röhögöm magam. Úgy néz ki, öregem, ebben a sok ragtapaszban, mint egy dühös hirdetőoszlop.
A vérét akarom látni, maga... maga...!
Újabb fél óra elteltével...
Mi van a báróval? Csak nem sebesült meg?
Hát... egy kis emléket kapott, de végre is az ilyen füldolog... különösen, ha visszavarrják... Szóval... levágtam neki az egyik fülét. Baj?
Tehát... a fülén sérült meg?
És... a fején... Nem nagy vágás, az egész tizenkét centiméter, ha sokat mondok... csak kissé mélyen ült. Nem tehetek róla.
Magát be kellene csukni a bolondházba! Nem szégyelli herceg létére, amit tett?
Szó sincs róla! Ugyanis nem vagyok herceg. Ön ezt nem érti, ez egy szörnyű tragédia: Gorcsev a nevem, de orosz emigráns létemre sem herceg, sem gárdatiszt nem vagyok. Szüleim a világháború előtt költöztek Párizsba. Én már ott születtem. Még oroszul sem tudok, csak annyit, hogy atyuska, bátyuska és öcsüke. Esetleg nénuska. Ez minden. Érti ezt a tragédiát?
Aztán lassan beesteledik, de ezt Anette nem veszi észre. Iván még kevésbé. Nagyszerűen megértik egymást.
Akar a feleségem lenni?! Most biztos azt gondolja, hogy bolond vagyok, de téved! Lehet, hogy komolyságom tán némi kívánni valót hagy maga után, de bolond nem vagyok. Nyugodtan igent mondhat!
De én nem is ismerem magát!
Épp azért!
14. oldal
© Képes Kiadó
Súgó: Ha az egeret a szöveg fölé húzza, megjelenik a szöveg nagyítása
