„El tudtam képzelni másfajta valóságot is. Láttam a különbséget a kétfajta élet között: az egyikben az önkéntesség magától értetődő dolog, a másikban viszont nem része a mindennapoknak”

– ez az érzés és tapasztalat sarkallta F. Tóth Andrást, az Önkéntes Központ Alapítvány (ÖKA) igazgatóját arra, hogy a kilencvenes évek második felében ne külföldre költözzön, hanem itthon teremtse meg az önkéntesség kultúrájának akkor még gyakorlatilag ismeretlen intézményrendszerét és bázisát.

Munkája – amivel kapcsolatban mindig hangsúlyozza, hogy nem „one-man-show” – mára már túlnőtt az önkéntesség megismertetésével, népszerűsítésével és becsatornázásával kapcsolatos feladatokon, és néhány éve világszinten is fiatal irányzattal ismerkedik: a szakértelmen alapuló pro bono munkák társadalmi beágyazottságát segítő nemzetközi hálózat tagjaként fenntartható rendszer kialakításán kezdett el dolgozni.

A kezdet

Kanyarodjunk vissza a kilencvenes évek közepére, egészen pontosan 1996-ba, amikor is a tanítóképzőt éppen elvégző, debreceni orvoscsaládból származó fiatal szakember munkát keresett. Tudta, mit akar, mert három évvel korábban csatlakozott egy nemzetközi ifjúsági szervezethez (amelynek aztán hat évig vezetőségi tagja és elnöke is volt), és olyannyira magával ragadta az érdek nélkül, közjóért végzett munka élménye, hogy elhatározta: ezen a területen helyezkedik el itthon is.

Csatlakozott a Nonprofit Információs Oktató Központ Alapítványhoz (NIOK), két évvel később pedig már az Open Society Institute New York-i irodájának Volunteer Development programjának volt a hazai vezetője. „Tizenöt ország szervezetei dolgoztak és tanultak együtt, sokféle tapasztalattal, Csehországtól Mongóliáig. A program segítségével a helyi önkéntesség struktúráját fejleszthettük, a rendszert tanultuk” – mondja azokról az időkről. A nemzetközi szervezetek és programok tapasztalatait ma is sokra tartja – néha inspirációt adnak, máskor pedig erőt a továbblépéshez.

Az önkéntesség elterjesztése

Az önkéntesség rendszerének megismertetésére tett előkészületek aztán 2000-ben élesbe fordultak. Miután túlléptek a sokadik „Mi értelme ennek?” kérdés megválaszolásán, és már minisztériumi támogatást is kaptak. Ráadásul egyre többen ismerték fel a műfaj létjogosultságát, és az is kiderült, hogy a 2001-es esztendő az önkéntesség nemzetközi éve lesz. Kaptak négymillió forintot, összeálltak a témában érdekelt szervezetek, és az év végére megalakult az Önkéntes Központ Alapítvány.

„Az első három évben azt éreztük, hogy rengeteg dolog történik velünk, nagyon sok minden valósul meg, és az egyik lépés gyorsan követi a másikat” – mondja a kezdeti tempóról, ami 2005-re az önkéntességről szóló, a parlamenti pártok által egyhangúlag támogatott törvény megszületését is eredményezte. Szűk, de szakmailag kikezdhetetlen stábbal dolgoztak és dolgoznak a mai napig.

„Nem mozgalom voltunk, nem volt széles társadalmi bázisunk, de a munkánk eredményeképpen mára az önkéntesség széles körben ismert és szeretett fogalommá vált. Szakembereket képzünk és a minőségre koncentrálhatunk” – foglalja össze, és ahogy beszél, az egész olyan egyszerűnek tűnik.

Lépések a pro bono felé

Ez a tapasztalat és lendület hozhatta azt is, hogy négy évvel ezelőtt a bejáratott vállalati önkéntesség programjai mellett elkezdett egyre komolyabb figyelmet fordítani az elterjedtségét tekintve világszinten is gyerekcipőben járó pro bono programokra. Mi a különbség a kettő között?

A klasszikus vállalati önkéntes programok keretein belül a cégek dolgozói többnyire valamilyen fizikai tevékenységet végeznek közösen (ami segíti a csapatszellem erősödését, és ezáltal jó hatással van a közös munkára), miközben olyan intézményeknek segítenek, ahol például csak évi 50 ezer forint jut karbantartási költségekre. A pro bono esetében viszont a vállalatnál koncentrálódó szakmai tudást csatornázzák be a civil szervezetek mindennapjaiba, vagyis a tudásukkal segítenek számos területen – a jogi tanácsadástól a kommunikációs kampányon át az üzleti tervezésig.

„A pro bono szellemisége sokkal közelebb áll az üzleti világhoz. A vállalati önkéntességre azt szoktam mondani, hogy win-win szituáció. A pro bono win-win-win”

– érzékelteti, miért is alakult ki benne nagyon hamar komoly elköteleződés a segítés ilyen formája mellett.

Keményebb terep

Az igazsághoz ugyanakkor az is hozzátartozik, hogy miközben a vállalati önkéntesség – amelyben közvetítő szervezetként működik közre az ÖKA – az első perctől vonzotta a cégeket (az utóbbi 14 évben több mint 60 céggel közel 400 programot bonyolítottak le), a pro bono esetében proaktívabbnak kell lenni. A vállalatok közül egyelőre csak kevesen értik ugyanis, hogyan szolgálhatja mindez az érdekeiket.

„A pro bono ügyek – vagyis amikor egy cég vagy munkavállaló a szakmai tudásával segít – támogatják a cégen belüli elköteleződést és tehetséggondozást. Sokszor a mindennapi rutinnál kreatívabb munkát kínálnak, és a munkáltatói márka számára is fontos hozzáadott értéket képviselnek” – sorolja F. Tóth András az ilyen jellegű együttműködések előnyeit.

Ennek ellenére idehaza – bár van már olyan itt tevékenykedő amerikai nagyvállalat, amelyik évente kétszer is indít ilyen programot, sőt, egy szintén pro bono projektet menedzselő, a reklámkommunikációs szakmával közösen szervezett Kreatív maratonon is túl vannak – egyelőre csak hosszas tárgyalások eredményeképpen születnek ilyen megállapodások.

„Rengeteg ötletünk van, és én nemcsak hiszek, hanem vágyom olyan társadalomban élni, ahol a civilek képesek megvalósítani, amit szeretnének, és nem mindig fentről, mástól vagy a pályázati pénzektől várják a megoldást. Ehhez viszont az üzleti világ szereplőivel is meg kell értetni, hogy számukra milyen hasznot hozhatnak ezek a programok”

– mondja András.

Kovács Andrea cikke eredetileg a HVG Extra Business 2016/4-es számában jelent meg.

Friss lapszámunkban olyan etikus befolyásolási módszereket mutatunk be, amelyekkel jobb hellyé tehetjük a világot, javíthatunk megítélésünkön vagy könnyebben eladhatjuk termékeinket. Keresse a magazint az újságárusoknál, vagy rendelje meg itt kedvezménnyel! Ha megtetszett az újság, fizessen elő egy évre, és Simon Sinek A jó vezetők esznek utoljára című könyvét adjuk az előfizetés mellé.

Ha érdeklik a gazdasági, üzleti témák, lájkolja a HVG Extra Business Facebook-oldalát!